<<Nagyon gyenge a sávszélesség, ezért nem tudok fotót feltölteni. De képzeljünk el egy zöld mezős, kék tavas, fehér hegycsúcsos tiroli látképet, mindezt egy vonatablakból, és a tálcán még van egy üveg Jagdtee nevű ital is>>
Continue reading
<<Nagyon gyenge a sávszélesség, ezért nem tudok fotót feltölteni. De képzeljünk el egy zöld mezős, kék tavas, fehér hegycsúcsos tiroli látképet, mindezt egy vonatablakból, és a tálcán még van egy üveg Jagdtee nevű ital is>>
Continue reading
Mesterek, nem volt ez olyan rossz. Ahhoz képest, hogy milyen előjelekkel mentünk bele a mérkőzésbe, és hogyan bánt el például a Bergamasca a minket lesimázó Napolival, elég jól be lehetett lőni, kinek mire lesz itt elég a lőszer. Nem sokon múlt, hogy nem jött össze a pontrablás. Ez elég lelombozóan hangzik, meg kell hagyni, a virágzó Pista-korszakban még úgy tűnt, hogy már magunk mögött hagytuk azokat az időket, amikor félni kell a szomszédvártól. 2024 viszont nem kíméli a milanistákat, miért is tenné. Szóval, ha valaki reális várakozásokkal ült a képernyő elé, akkor csak a végül elvesztett pont miatt lehet elégedetlen. Tudom, ez ne legyen nagy szó, de végre Fonseca megtalálni látszik az egyensúlyt, és nem kontrázzák rommá az orrnehéz taktikáját. Ha valaki azt mondja, hogy Serie A 7. hely, akkor igen, ez nagyjából tényleg oda való, bár lesz ez még jobb is, az 5-ig biztos fel fogunk jönni, onnan meg bármi lehet. Hajtás után röviden elintézzük.
Continue readingPajtások, a hétközi sorsdöntő, idegenbeli győzelem után a bajnokságban építhetjük tovább a jó sorozatot. A mérkőzés pikánsnak ígérkezik, a vendégek nagyon jól állnak, a tőlük erős meglepetésnek tűnő 10. helyen. Ugyan csak háromszor nyertek (Como, Cagliari, Roma), viszont vereségeik száma is mindössze három (Inter, Napoli, Lazio), ezért hét döntetlenjük hősies leszállításával ott leselkednek mögöttünk, mindössze három pontra lemaradva, valószínűleg egy újabb ikszre áhítozva, de csak idegben, hidegben és idegenben. Mivel nekik nem kellett Pozsonyba utazniuk, hogy három gólt verjenek egy bajnokcsapatnak, egész héten ránk tudtak készülni, kevesebbet buszoztak, repülőztek, kipihentebbek is. Simán megnyerhetjük amúgy a meccset, de az A-ban mindig nehezebb, mint a BL-ben, rövid a keret, és vannak veszélyes játékosok az ellenfélnél (Pietro Pellegri Ó, Lorenzo Colombó Ó, Devis Vasquez Ó). Vannak további veszélyes játékosaik Grúziából, Albániából, Ghánából és Mauritániából is. És még Új-Zélandról is, ott mikor van a hálaadás? Szóval, ez most nehéz menet lesz. Kezdőt majd hozza Turbó kolléga. Hajtás után valami más.
Mesterek, nincs megállás, folytatódnak a legpatinásabb A liga küzdelmei. Ezúttal a kiváló Ichnusa szülőhazájába, Szardíniára látogatnak a fiaink. Ellenfelünk egy klasszikusan nehéz eset, legalábbis nekünk, a saját kapujuk előtt, középen tömörülnek, tele vannak kiváló import és hazai termés verőemberekkel, és idénre leszerződtették edzőnek azt a Davide Nicolát, akinek védjegyévé vált a kiscsapatokkal való gladiátorharc, a feladat első felét már teljesítették is, mert a 17. helyre lavíroztak, és egész héten arra készültek, hogy most majd felkenjenek minket a reklámtáblákra. Itt kellene Rafának, TéJaninak és a többi Bernabéu-leigázónak hatos dobni az ötoldalú kockával. Hajtás után nagyon röviden felvezetjük az ütközetet.
Mesterek, egy újabb hajtépős, kínkeserves, vérciki és izzadságszagú fellépésen vagyunk túl. A győzelem, a 3 pont és a clean sheet valahogy meglett. A srácok lefújás után iszkoltak gyorsan fel a csapatbuszra, aztán zsatar, nehogy véletlenül kiderüljön valami, ami felül tudná írni ezt a szürrealisztikus eredményt. A tabella nem néz ki gyászosan ehhez képest. Ami viszont kellemetlen, hogy a 18. helyezett Monza lényegesen összeszedettebb, szervezettebb csapat benyomását keltette. Tekintettel a sűrű menetrendre, nagyon rövidre fogom a hajtás után, a teljességre még csak gondolatkísérlet erejéig sem törekedve.
Pajtások, tegnapi városligeti sétánk során beleakadtam ebbe a szoborba, és bár akkor még nem is tudtam, hogy a művész úr nem költő, hanem sokkal inkább író volt, a névben rejlő, jelen helyzetünkre alkalmazható asszociációk megihlettek. Így, mivel duplázom a hétvégén, mint a Napoli minap a San Siróban, és annyira későn jött Balage kolléga kiváló posztja, hogy már-már kételkedni merészeltem a megkeletkeztetésében, Extra Conte’nt (*Balage) létrehozására adtam a fejemet. Aminek pont annyi köze lesz a ma esti bajnokihoz, mint FontGéza tervének a keddi meccshez. Semmi. A kezdőt Turbo kolléga szolgáltatja majd. Hajtás után szabadbölcsészet.
Tegnap délelőtt a már egy éve nem látott MK fellépett a kummantállványra, és bekaristolta, hogy megnézné közösen a meccset. A szintén nagyon régen nem látott Flagstaff támogatta a kezdeményezést. Így hát, bár nem terveztük, végül a Score-ban kötöttünk ki. Kapóra jött az alkalom, mert nem tudtam előzetesen elképzelni, mit fogok írni erről a meccsről. Ezért fogtam az asszonytól kapott nagyszerű kis noteszkát, hogy majd lejegyzetelem az este nevezetes pillanatait. Ezért, a továbbiakban kis naplóm fog mesélni. De előtte még csak annyit tennék hozzá, hogy mégis hogy a pélóba lehetett ez ellen a magához képest sem jó, nyolcadikosokból álló, emberhátrányban játszó belga kiscsapat ellen ennyire szeméttelepre való teljesítményt letenni az asztalra, pont a San Siróban?
Kollégák, fogyasszátok sok szeretettel ezt a kis extra tartalmat a szünet idejére — a kiváló Nerazzuri Blog szerzőgárdájából Alessandro (Fx mester mellett) és touristique (BB mester mellett) vállalta, hogy leülnek velünk témázgatni a szintén nagyszerű Zöld Angyal vendéglátóipari egység stúdiótermében. Szeretjük mi mind a zöldet, ha nem Sassuolo. Nagyon jól sikerült ez a kis beszélgetés, ha lesz rá lehetőségünk, folytatjuk a sorozatot, nagy kár, hogy EL-elődöntő ebből nem lesz mostanában.
Jégkorszak is több volt, nem akkora nagy ügy. A mamutok mondjuk nem bírták cérnával végig az összes epizódot, ez igaz, de cserébe elneveztek róluk egy impozáns bevásárlóközpontot. Mindjárt kettőt is. Egy legendás tér közelében, ahol fürtökben lógnak a jövő nagy jobbhátvédjei. Mit lehet itt bukni, gyerekek? Hajtás után megtárgyaljuk, hogy a büdös szar is le van szarva. Kétszer is, legalább.
A várakozásokhoz képest is kurva szar volt. Bemutattuk, hogy milyen szétcsúszott, levitézlett galeri vagyunk, ahol tombol a szakmai nihil. Ha Isten Milan-szurkoló lenne, 20 év mély álomba merülne, ébredés után csak azt kérdezné, elmentek már? Szégyen. A színek vannak még meg, a trófeák, a stadion, a szurkolók. A teljesítmény viszont gyalázatos, minden elfogadható szintet alulmúlt. Fel sem tudom fogni, hogy tudtunk ilyen mélyre lezülleni. Pioli annyira megijedt, hogy esetleg vissza kell ide jönnie, hogy inkább gyorsan aláírt Arábiába. Az este egyetlen nagy pozitívuma volt, hogy közösségi élményt varázsoltunk belőle, heten néztük „élőben” a Score-ból.