Pajtások, itt van nekünk ez a kiváló Európa Liga nyolcaddöntő, rögtön egy izgalmas párosítással. Prága közel van, és imádott hely, nem hiába játszottunk el a gondolattal, hogy kilátogatunk a kinti meccsre, tényleg csak a 400 € közeli effektív jegyár tántorította el a galerit. Pedig mekkora lett volna kivonatozni, és egy kocsmából megnézni a meccset, tettlegességig is fajulva a helyi keménymaggal szemben. Ez nem most lesz, jövőre viszont összehúznak a Partizannal, megyünk is, felszabadítjuk a Vajdaságot, és mindenkinek megtanítjuk, hogy azt a várost Nándorfehérvárnak hívják. Hajtás után Erdély jön -> na jó, nem.

Continue reading →

Pajtások, ma kora este ismét pályára lépnek az aranylábú fijaink, ezúttal a méltán híres Napóleon Stadiumban, na nem a Sárköziben, hanem eggyel odébb. Nagy kérdés, hogy Macron lesz-e labda, de jó eséllyel gömbölyű. Az azért valószínű, hogy a helyiek nem fogják tudni megfordítani a párharcot, de Gaulle-t attól még szerezhetnek. Hiszen Hollwande már az a Deportivo? Vigyázzatok, mert a végén még Chrirash lesz belőle! És persze ne feledjük, kedvenc kopasz szabadbölcsészünk bármikor alkothat, de ha ezt is elbaszarintja, alighanem megfőzik a Fabergé-tojásait a Dóm előtt. Hajtás után nagyon röviden felvezetünk.

Continue reading →

Pajtások, ez egy akkora nagy szar volt, de annyira teljes színspektrumos szivárvány is, hogy ebből egy óriási posztot lehetett volna írni. Nem írok, az a helyzet, nekem elég volt a banterből, az egy életszakasznak és tapasztalásnak megérte, és óriási dolog volt, most viszont már csak viszolygok tőle. No, mit lehet ezzel kezdeni, mit adott nekünk ez a meccs? Hajtás után belemélyedünk.

Continue reading →

Pajtások, ma minálunk koffeinmentes nap van, szóval nézzétek el nekem ezt a vérszegény posztot. Bágyadt írásom belepállik ebbe a punnyadt szezonba, ez most nem az az év, amikor harci indulókat írunk. Nem is baj, hogy beszállunk a Répaligába, ha nem csesszük el hamar, akkor ott még akár lehet is izgulnivalónk. Ennél asszem egyszer írtam rövidebb bevezetőt, amikor a Genoa öklözött minket 3-0-ra, igaz, akkor az egy üres bejegyzés volt.

Poi si vedrà – kedvenc kifejezésem Pistván meccs utáni nyilatkozatából

Continue reading →

Szeles időben és széles vállakkal és Milan-szívvel

Pajtások, életem ötvenhetedik beharangja ezen párosítással, annyi tésztát még a ’86-os vébé előtt sem ettek meg, ahány poént elsütöttem már velük kapcsolatban. Sokkal izgalmasabb, hogy valami teljesen váratlan módon sikerült a mai nap beleszaladni egy óriási fiesztába, Visegrádon méghozzá, igen, ebben a kurva szélben, történetesen bizonyos helyi civil szervezetek — feltételezem hathatós tanácsi támogatással — levágtak egy disznót — de lehet, hogy többet is — a városközpontban, és megfőzték, megsütötték a népnek. Valami olyasmi volt a képlet, hogy nevetséges ötszáz forintos áron vehettél műanyag tányért evőeszközzel, és onnantól kezdve a véreshurkától az abált szalonnán át az orjalevesig fogyaszthattál, amennyi csak beléd fért, és ha ez nem lenne elég, akkor szintén ötszáz forintjával mérték a forralt bort, 3 decijét, és ha már kezd unalmas lenni ez a mágikus szám, nos, akkor szintén bajszos Rákóczi fejedelemmel ihattál rendes tisztességes ötcentes felest, pálinka nyílván. Ja, és volt ott egy jóféle zenekar is, frankó retró rázós számokat előadva, olyan közbeékelésekkel, mint hogy egyszer belefagyott a nyál a szólista szaxofonjába ilyen körülmények között, és hajszárítóval sem jött ki. A helyi dalárda produkciója szintén emelte a hangulatot, több volt a piros orr ilyen körülmények között, mint a Bohócdoktoroknál. Ez valami akkora fantasztikum, hogy egy pár éve engem egy M41-es dízelmozdonnyal nem lehetett volna elvontatni a rendezvényről, most hiszitek vagy nem, de ha lett volna beharang, akkor az csak egy bevetődő Superman kolléga jóvoltából történt volna meg. Mivel azonban megöregedtem, unalmas lettem és tartózkodó, beharang az van, bár Ti ezzel sokkal beljebb most nem vagytok, de részemről ez is teljesen rendben van. Viszont, ha csak tizedakkora buli lenne ez a mostani, mint amit most hirtelen felskicceltem, akkor azzal sokan kiegyeznének, én is. Hajtás után repkednek az XG-k.
Continue reading →

Másnapos disznópörkölt Buddy konyhafőnök tollából -> a bánki edzőtáborban járt a legfényesebb kecskeméti konyhaművészet. De mondhatjuk azt is, hogy „perkelt”, hogy a Szerkesztőség Sztárséfjét idézzük! Megnézném őket Borbás Marcsival együtt, óriási Gasztroangyalok lennének!

Pajtások, itt van újra a ritorno, szép mint mindig énnekem! Soha rosszabb ne legyen — nem azért, mert jó volt, hanem az már veszélyesen szar lenne. Január van és hideg, nesztek akkor egy fennkölt fővárosi kutyák vendégjáték! Mind a két csapat önveszélyesen közlekedik, leginkább a saját szurkolótáboraikra nézve kártékonyak. Nézzünk rá akkor a két dúvad doyenre, akik párhuzamos dimenziójukból osztják az észt hétről a népnek! Lett is nagy öröm, amikor arról kezdett írni a sajtó, hogy szerződést akarnak hosszabbítani a Hókuszpókkal! Nálunk ilyen hírek nem járnak — már lángolna a Casa Milan — cserében viszont folyamatosan sebesültszállítván már elegünk van az egészből. A balti államok megidézése után rövid, ámde karcos felvezetése következik ennek a futballünnepnek.

Drága Urak, akkor foglaljuk össze hirtelen, mit tapasztaltunk ebédidőben! N.B. hogyan ne váljunk gasztrobloggá, koncentráljunk a tolódásokra!! Ami egész jól ment, ha már csak a meccs előtti célkitűzésekre tekintünk:

Pajtások, egyrészt Boldog Szilvesztert, vérmérséklettől és alkológiai viszonyulásoktól függetlenül méltó ünneplést Minden Kedves Kummanttársnak / Csendestársnak!

Continue reading →

Pajtik, akkor itt van előttünk egy újabb próbatétel, egy bibliai utolsó vasárnapi ebéd Pistával. A téma az a Monza lesz, amely a leginkább barátinak tekinthető gárda az A Liga mezőnyében. Esetükben még azt a morbid fordulatot is el tudnám képzelni, hogy egy csúnyább bekurvulás esetén idény közben elengednék hozzánk Hullámpala Dínó mestert, temérdek Fester bácsi érzelmes kinyilatkoztatással egybekötve. Hajtás után néhány fordulat.