
Nem pedig vesztettünk kettőt. A 93. percben fájdalmas egyenlítő gólt kapni a Madonninán. Viszont ezt egyszerűen nem nyerhettük meg, annyira ránk borult a pálya. Ha az ellenfeled 3 érvénytelenített gólig, 3 kapufáig jut, és egy elég erősen számonkérhető meg nem adott tizenegyes mellett még bőven dolgoz ki helyzeteket, melyeket vagy bravúrral véd a kapus, vagy csak épp mellé mennek, és közben a gólodon kívül ha két nagyobb lehetőséged volt, akkor örülni kell nagyon annak az x-nek is, mert nem kis kegyeltje voltál így is Fortuna istennőnek. Hajtás után rövid összegzés.

Ahogy arra számítani lehetett, Conceicao Milanja realisztikus meccstervet próbál megvalósítani, az egyensúlyból indul ki. Nem akartunk mi bonyolultat, csak megfogni az ellenfelet, azon kívül meg szórványos kontrákkal veszélyeztetni. A kezdő Fofana eltiltása miatt már csak kompromisszimus lehetett, Morata eladása miatt az egyetlen, durván second best opció Abraham volt centerposzton, jobbhátvédben meg el vagyunk átkozva, Sétáló is minden, csak nem megoldás. Ne mondjuk, hogy jó, csak azért, mert nem triggerel úgy a megjelenésével mint a Vodkafu. Ne hallgassuk el, hogy az Inter simán vezethetett volna az első félidőben, viszont Lautaro mindent kihagyott, amit meg nem, az les volt. Nálunk sok életjel nem volt, csak egy Pavard-szereléssel végződő Leao-elfutás. Viszont utóbbi nem csak esetileg lépett hosszúakat a balon, Bence mesterien megtartott és megjátszott labdájából gólpasszig vitte, Rén Jani pedig Jézust alakítva ünnepelt, Fekete úr találó megjegyzése szerint. Így kell szinte semmiből vezetni a Derbyn, Conceicaot nem veri épp a balsors.

A második félidő egyből vendégziccerrel indult, és nem is folytatódott másképp, a jó kuzinok 3-szor is a kapufát találták telibe, naná, hogy mindig jól pattant róla, nekünk. Ha meg kaput találtak volna, akkor ott volt Maignan. És itt tegyük hozzá, hogy valami óriásit küzdött Pavlovic meg Tomori, úgy, hogy mind a kettőt árultuk. Ha valakinek kétsége volt, akkor az angol nem akar visszatérni a PL-be, a felmerült középcsapatokba biztosan nem. Pavlo akkorákat hentelt megint, hogy öröm volt nézni, Thuram megdolgozását szerencsésen továbbengedte a rigó. Úgy néztek ki ők ketten, mint amikor a Terminátor ki tudja hányban a nagy gyalulásokban Schwarziról már minden élöszövetet legyalultak, ő viszont kitart, és ki nem adja szedni kezéből a stukkert. Ibra meg a többi pöcsmadár: nézzétek meg, itt van két milanista, így néznek ki. Nem pofáznak jobbra-balra, nem tüntetik ki saját magukat Kossuth-díjjal, nem rohangálnak öntelten Százszorszép tükrével fel s alá, örülve, hogy mekkora muff orruk van, egyszerűen csak küzdenek.

Sajnos, mivel nem tudtunk egyenlő minőséggel frissíteni, egyre jobban magunkra húztuk az Intert. Felmerült egy kisebb vita, hogy nem kellett volna ennyire visszaállni. Azt azonban ne felejtsük el, hogy minél gyengébb egy csapat az ellenfeléhez képest, annál mélyebben kényszerül védekezni ellene, ezzel párhuzamosan, a középpályáját is vissza kell vonnia, ha nem akar lukakat a csapatrészek között. Aki nem hiszi, az nézze vissza, volt egy edzőnk, úgy hívták, hogy Stefano Pioli, vele számolatlan alkalommal megmutattuk, milyen az, amikor egy gyengébb csapatot szétkontráznak, vagy teletöltik a védelme és a középpályája között elterülő Kelet-európai síkságot (так называемый broken team). Mocskos nagy mák lett volna, ha nyerünk, de bebizonyosodott, hogy a mákvirágok sem nőnek az égig. A dolog abszurditását jól példázza, hogy a gólpasszos Zalewskiről lemaradó Csukaeszű helyett csak azt a Zerolit tudtuk volna a pályára követelni, aki már a 3. futurós lett volna a pályán, mindezt egy Madonninán. Normális?
Ezzel együtt is, Conceicao csapata küzdésből, összeszedettségből jelesre vizsgázott. Az meg, hogy miért nem megy fele sem így egy Empoli ellen, az természetesen számonkérhető, csak nem véletlen.
Volt közben egy őrült mercato zárás (mely nem tárgya ennek a posztnak, ha valaki meg akarja zenésíteni, akkor tollra fel, írjátok meg, kitesszük). Holnap meg jön a magára találó Roma a San Siróba, Coppa Italia nyolcaddöntő és csapatépítő piros-feketéknek. Gyertek majd, forzázni mindig is kell!