Pajtások, remélem, mindenkinek kellemesen telnek az ünnepek. Minél kevesebbet gondoltatok a Milanra, valószínűleg annál önfeledtebb a karácsony. De ha már itt ez a nagy szabadság, akkor csináljunk olyat, ami nem volt mostanában. A következő poszt arra vállalkozik, hogy Fonseca eddigi eredményeit kontextusba helyezze, elődeivel összehasonlítva. Mint ahogyan az közhely, a statisztika nem mutatja meg a p*nát, az adatgyűjtés pedig manuális volt, ugyanis nem kis meglepetésre a széleskörűen elérhető AI platform fizetős változata is óriási sallerekbe nézett bele, amikor arra kértem, hogy PPM mutatókat számoljon 16 meccsből. Ezzel együtt is, hajtás után azért egy vitaindítónak talán még megfelelő elemzésszerűségkövetkezik.
Öregebbek lettünk megint egy nappal, szereztünk pár újabb ősz hajszálat, a fű zöld, az ég kék, a Milan szenved. De szerencsére ezt a játékot még mindig pontokra játszák, így valójában elégedetten dőlhetünk hátra – mit hátra! Rá, a bejglis tálcákra, a káposztás kondérokra, a halászleves üstökre, szigorúan tejföllel!
Pajtások, egy allatomos módon péntek este támadó újabb bajnoki, ismét alsóházi ellenfél, ismét szétfoshatja magát a győztes projekt. Diszkotéka egy újabb vicces trackkel kedveskedik nekünk, bekerül a rég elfeledett Teraszmuksó, rögtön medianóba, ha lehet hinni a rémhíreknek. A csupa jó hír mellett tegyük hozzá, hogy a Verona győztes projektje is hajótörést szenvedett, mint az odakokszolt széndarabkák a nap végére száznegyvenszer felhevített olajban a karácsonyi vásár lángossütőjében. A Parmát mondjuk heroikus körülmények között megverték (hopp!!), de az Empoli alázta őket (kopp!!), a Cagliari ellen sem jött az x (áááá), az Inter pedig beledarálta őket a töltött káposzta töltelékébe. A Fiortól is jobban kikaptak, mint mi. Az utolsó hét bajnokit zsínórban hoztuk ellenük, ennél hosszabb sorozatunk csak a Siena ellen van. Szóval, itt most nagyot lehet grincselni, fedezékbe!!! Ez most csak egy kummantfogó lett, de lehet , utána írok egy hosszabbat. De az is lehet, hogy nem. Akárhogy is, közös forzázásra fel, kezdő pedig a fáradhatatlan segédszerkesztő, Turbo kolléga tollából.
Tort Przemyski és Irish caffe, anyag nincs belőle sajnálva
Pajtások. Hát. Én. Én nem. Erre mit lehet mondani? Pedig ritkán vagyok speechless. Annyira nem kenyerem befogni, hogy a szóbeli egyetemi vizsgáimat (szinte kivétel nélkül) minimális tudás – maximális rizsa elvén abszolváltam. De ez a vasárnapi. Erre nem tudok mit. Lehet erre egyáltalán? Mármint érdemben. Tovább után próbálom megugrani ezt a lehetetlen feladatot.
Visszatérünk a szutyok szériába ahol már megtanulhattuk, hogy mindig nehéz ellenfelekkel nézünk szembe, most épp a kieső helyek elől menekülő masszív genovai brigáddal. Igazi rangadónak ígérkezik ezt az olaszok is érzékelték otthonuk háza táján, meg is tisztelték a vasárnap esti 20.45-ös időponttal, így nem zavar senkit a karácsonyi lázban, nem küldi el az ajándékokért az asszony, mint mondjuk, délután 3-kor tehetné. Egyedül a fa állítás művelete zavarhatna be, ebbe a nemes eseménybe, de kár lenne kihagyni, mint minden meccsünket manapság.
<<Nagyon gyenge a sávszélesség, ezért nem tudok fotót feltölteni. De képzeljünk el egy zöld mezős, kék tavas, fehér hegycsúcsos tiroli látképet, mindezt egy vonatablakból, és a tálcán még van egy üveg Jagdtee nevű ital is>>
Ahogy a beharangozó tervezetten eredeti írója fogalmazott „lesz ma este egy nívós BL mérkőzés”. Végre visszatérünk a kedvenc terepünkre az európai topligába, ahol újra gálázhatunk majd a penetráns és érdektelen széria után. Beugrósként a posztra alább megpróbálom kielemezni és megjósolni a két csapat taktikáját, erősségeit, gyengeségeit lehetséges forgatókönyveket vagy csak úgy bármi értelmezhetőt megfogalmazni kinek, hogy tetszik.
Mesterek, nem volt ez olyan rossz. Ahhoz képest, hogy milyen előjelekkel mentünk bele a mérkőzésbe, és hogyan bánt el például a Bergamasca a minket lesimázó Napolival, elég jól be lehetett lőni, kinek mire lesz itt elég a lőszer. Nem sokon múlt, hogy nem jött össze a pontrablás. Ez elég lelombozóan hangzik, meg kell hagyni, a virágzó Pista-korszakban még úgy tűnt, hogy már magunk mögött hagytuk azokat az időket, amikor félni kell a szomszédvártól. 2024 viszont nem kíméli a milanistákat, miért is tenné. Szóval, ha valaki reális várakozásokkal ült a képernyő elé, akkor csak a végül elvesztett pont miatt lehet elégedetlen. Tudom, ez ne legyen nagy szó, de végre Fonseca megtalálni látszik az egyensúlyt, és nem kontrázzák rommá az orrnehéz taktikáját. Ha valaki azt mondja, hogy Serie A 7. hely, akkor igen, ez nagyjából tényleg oda való, bár lesz ez még jobb is, az 5-ig biztos fel fogunk jönni, onnan meg bármi lehet. Hajtás után röviden elintézzük.
Végre elérkezett a szezon egyik legjobban várt összecsapása. Bergamoba látogat kedvenc csapatunk. Nagy mumusok ők is viszont az, hogy jelenleg a legjobb formában játszó Olasz csapatról van, szó már csak tetézi ezt az egészet. Plusz a legjobb formában lévő csatár is velük lesz ma Retegui személyében az biztos, hogy itt egy esetleges győzelem vetekedne a pár héttel ezelőtti Bernabeuban bemutatott csodával.
Kezdjük is rögtön a hazaiakkal. Gasperini legénysége egy már 13 meccse tartó veretlenségi sorozatot görget maga előtt. Minden sorozatot figyelembe véve. Nem is akármilyen eredményekkel van köztük nagyon komoly gálázás, is mint például a Napoli elleni sima 3:0 Nápolyban vagy a 6:1 sikerek igen sikerek 6 sikerült gurítani a Hellasnak és a Bajnokok ligájában a Young Boysnak is. De 5 vágtak a Genoanak is, mert miért is ne? Ahhoz hogy megtaláljuk, az utolsó vereségüket egészen Szeptemberig kell vissza menni viszont érdekes, hogy az utolsó csapat, aki megtudta őket verni az a Como volt. Egyébként semmi újat nem mutatnak csak a szokásos Gasperini foci. Magas letámadás és minél több egy az egy elleni szituációkat próbálnak kialakítani. A legjobb formában lévő játékosaik természetesen mind elől játszanak a már fent említett Retegui mellett Lookman és igen a harmadik pedig egy bizonyos De Ketelaere aki csak úgy szórja a jobbnál jobb labdákat Retegui felé. Érdekes lesz, mihez kezd majd ezzel a trióval a mi stabilnak nem mondható védelmünk.
Most pedig egy kis Milan. Mindenki élvezze ki ameddig ez még tart, mert bármennyire is hihetetlen, de éppen most éljük Fonseca uralkodásának legjobb időszakát. Hét mérkőzés zsinórban ahol nem kaptunk ki. Ebben benne van a Real meg gyalázása és a Sassulo porba tiprása is meg persze pár Seria győzelem. Szóval élvezzük ki, mert lehet, hogy már csak Péntekig tart ez a dolog. Ami a csapatot illeti komolyabb sérültről és egyéb okokból hiányzó játékosról nem tudok a poszt megírásának idejében. Így minden bizonnyal lesz Emerson is mindenki legnagyobb örömére. Ha esetleg itt sikerülne nyerni, akkor bizony még az is lehet, hogy elkezdek hinni Fonsecaban a kinevezése óta először. Ami biztosra vehető, hogy ez nem lesz egy 0:0 meccs szóval Péntek esti szórakozásnak kiváló lesz.
A tegnapi mumusverés előtt én azok táborát erősítettem, akik bizony egyel kevésbé sima dagonyázásra készültek ezen a jó, kora decemberi kedd estén – és nagyon kellemes meglepetést szállított az elő-mikulás. Dominikót persze pihentette Grosszó, de azért így is édes a sasleves még mindig.
