Ez valami hatalmas volt. Akkora volt az ünneplés, hogy kis híján az összefoglalót is elmosta. De azért nagyon röviden így is megemlékezünk a parádéról, 7 gólról es a közelítő Bl-ről.
Nyilván megnőtt az önbizalom a Juve-verős hármas után, de ez a hetes így is váratlanabb volt, mint a spanyol inkvizíció. Hetet vágni alapból is nagyon szigorú, de játékban is legalább ekkora volt a különbség. Theo egy duplával mutatta meg, hogy bőven van benne spiritusz. Rebic pedig egy mesterhármassal próbálta elintézni, hogy ne érkezzen csatár a nyáron, ő majd elintézi, ha Ibra sérült vagy San Remózik.
Diaz most is óriásit ment, a gólja mellett a látványosan feljavuló összjátékon is sokat dobott. Az Elnök úr, pedig elnök volt megint, ezúttal tizenegyesből is. De az egész csapat értelemszerűen nagyon nagyot alakított, ez a hetes emlékezetes volt. Pioli érdemel még gigapacsit, mert össze tudta kapni a csapatot és ez a két meccses torinói tíz minden várakozást messze felülmúlt.