Mesterek, alább megpróbáltam utánamenni a zárófordulós összefoglalóban ismeretett hipotézisem ellenőrzésének – van-e bármi bizonyíték arra, hogy a tavaszi összeomlás fő oka a középpályások erőnléti, nettó fizikális teljesítményt mérő mutatóinak bezuhanása. Rövid leszek: nem találtam, de nem is fértem hozzá megfelelő adathoz. Azért valami így is kikerekedett belőle, megosztom, ha már csak arra elég, hogy keltsen 1-2 építő gondolatot, megérte. Hajtás után egy kis számmisztika.

Az elmélet így szólt: A siker kulcsa a középpálya volt. Ősszel fizikális értelemben dolgoztuk fel a mezőnyt. Tavaszra viszont mi kissé visszaestünk futásmennyiségben, sprintekben, a mezőny viszont gyorsult, ezért a teljesítményünk is összeomlott. Milyen adatra lett volna szükség – csapatonként és fordulónkénti futásmennyiségek. Na, ilyet nem találtam. Az Fbref (https://fbref.com/en/) és Stathead (https://www.sports-reference.com/stathead/fbref/) oldalakról összevadásztam ezt-azt, viszont a meccsenkénti szerelések, labdalefülelések száma nem esett vissza érdemben nálunk, ezért aztán nem is mentem tovább ebben az irányban.

Nézzük viszont, hogyan néz ki a szerzett pontok száma a szezon során 5 meccses mozgóátlagban!. Ez valami olyasmit fejez ki, hogy mennyire döngetünk éppen, milyen a formánk. Hiszen a statisztika is pont ezt írja le, szerzett pontok az utolsó 5 meccsen elosztva öttel.

Azt gondolom, magáért beszél. Február 13-án, amikor 2-1-re csaptuk a Pisát, még 2.6 volt a szám. Ez méltó egy scudettó esélyes, sőt, várományos csapathoz is. Aztán március 15-én, a Lazio elleni 1-0-ás vereséggel becsúsztunk 2 alá. Ugye a 2 volt hivatott elvinni minket a búvös 76-hoz. 9 forduló volt még hátra, elképzelhetetlennek tűnt, de tudtunk annyira szarok lenni ebben a 9 záró fordulóban, hogy tönkretegyük az azt megelőző, 3x olyan hosszú intervallum eredményeit. Áprilistól már az 1.2-1.4-es sávban mozogtunk, ami a Pippo féle 10. helyet idézi. A vége 0.8, ennyivel már csak kiesni lehetne, de szerencsére nem volt olyan hosszú a szezon.

Kezdjük viszont egy kicsit messzebbről. Ha a meccsenkénti átlagos labdabirtoklást tekintjük, akkor 3 klaszterbe oszthatjuk a csapatokat a legnemesebb ligában:

1. Akiknek kellett a labda, 55% és felette: Como, Inter, Napoli, Juventus, Roma, Atalanta, Bologna.
2. Akiknek nem, 46% és alatta: Cremonese, Sassuolo, Cagliari, Udinese, Parma, Torino, Lecce, Verona, Pisa
3. Akik nem tudták eldönteni: Fiorentina, Lazio, Genoa – és a Milan is ide tartozott

És akkor nézzük csoportosítva, hogyan teljesítettünk ezen brancsok ellen ősszel és tavasszal! Ami még érdekes itt, mennyit birtokoltuk a labdát ezeken a meccseken, hogyan változott az arány őszről tavaszra.

Mi látszik ebből? Kérdem ezt, és utalok a képminőségre is. Szerencsére a 12 éve felül nem írt öndefiníció megment. De mégis – ha létezik Allegriball, akkor az az őszi teljesítmény a possession focát játszók ellen. Átlagosan 39%-os labdabirtoklás mellett vertük őket végig, mindössze 2 döci mellett, veretlenül. A legmagasabb őszi érték, 49, Tudor mester Juventusa ellen jött, aki nem akart Allegri kezére játszani. Ha volt valami tudatos és múködő az elmúlt szezonban, akkor az a kezdeményező felfogású csapatok megtrollkodása volt. Tavaszra ez elromlott, mert bár csak 1 góllal rúgtunk kevesebbet, de 3-mal is többet kaptunk, és ez 8-cal kevesebb pontot hozott a konyhára. A Bologna elleni 3-0 torzít, de ennyiből is látszik talán, hogy mekkora kártyavár volt az őszi menetelés. A labdabirtoklás meg felment 47%-ra, ami még mindig kevés. De annak szólhat, hogy az eredmények kedvezőtlen alakulása kijjebb csalogatta a mieinket. És igen, Allegri valóban egy könyves szerző, de fel lehet róni neki? Hiszen a két nagy rivális ellen, akikről akkor még nem is tudtuk, hogy mekkora riválisok lesznek, inkább nyertünk 1 pontot mint vesztettünk 2-t tavasszal. De mond ez bármit a középpályáról? Nem. Csak annyit tudok mondani, hogy idézzük fel Rabiot játékát a Como ellen, akkor és most, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem érv semmire.

Megyünk tovább, itt van a kiscsapatos réteg elleni teljesítmény. Mi látszik itt?

Első látszatra nincs őrült nagy visszaesés. Csak 3-mal kevesebb pont, és a labda is szinte csutkára ugyanannyit volt nálunk. De akkor mit érdemes észrevenni? A 9-cel kevesebb rúgott gól az bizony elgondolkodtató, már csak azért is, mert nem került őrjítően sok pontba. Egy logikus magyarázatot tudok ajánlani – nem is volt rájuk szükség ősszel. Ez viszont azt jelentheti, hogy Allegri nem fogta vissza a csapatot nyerő állásnál sem, hiszen akkor miért nyertünk volna két ízben is 2-0-ra, egyszer pedig 3-0-ra ősszel? Amire még szeretném felhívni a figyelmet az az, hogy ősszel, ha számunkra kedvezőtlenül alakult az eredmény, akkor rekordmagas labdabirtoklással zártuk a meccset. Ami azt jelentheti, hogy legalább nyomtunk, ha eredménytelenül is. A két májusi vesztes meccsen viszont 50% alatt maradtunk. Ez utalhat arra, hogy a szezon végére elfogyott a csapat fizikálisan. És / vagy mentálisan is, kinek hogy tetszik.

Ez az átmeneti kategória, sok szót nem érdemel, inkább csak azért szedtem őket külön, hogy ne zavarjanak be a tiszta stratégiát követők számaiba. De mégis, a Fiorentina ellen ősszel egy kiszenvedett győzelem, tavasszal egy lagymatyag döntetlen. A Lazio ellen teljes szerepcsere. A Genoa is érdekes a maga nemében – ősszel rajtunk volt a nadrág, tavasszal viszont kiscsapatos taktikával vertük őket.

És hogy jön ide a középpálya, csak így, végezetül? Azt gondolom, eléggé adja magát, hogy sem a támadósorunk, sem a védelmünk nem kiemelkedő. Leao 9 góllal lett házi gólkirály, ennyire kevéssel alig találsz felsőházi csapatot. A védelem méltatásába bele sem kezdek, talán elég annyi, hogy minél kevesebb döntést kell meghozzanak, annál jobb. És itt jön be a középpálya, amely, sajnos csak véleményem szerint, ősszel még képes volt mind a két csapatrészt feljavítani, tavasszal viszont már csak a védekezésre futotta. Ezt támaszthatja alá, hogy a középpályások védekezési statjai nem romlottak érdemben, viszont támadásban elfogytak. Alább csak 2 teljesen random szösszenet, Rabiot és Modric 5 meccs mozgóátlagos kanadai pontjai.

Ez így nem bizonyít semmit, talán csak gondolatébresztőnek alkalmas. És innentől tényleg csak roppant vázlatosan:

• Ricci 1312 percet játszott a bajnokságban, ez egyszerűen kevés.
• Fofánát nehéz mérni.
• Jashari 701 percet játszott, az átigazolási díjából kiindulva többet vártam volna.
• Loftus Cheek ellen viszonylag sok szabálytalanságot követtek el, a kiesése hozzájárulhatott ahhoz, hogy kevésbé tudtuk kontrollálni a tavaszi meccseket.

Azaz, addig tudtunk hasítani, amíg Rabiot és Modric is überkirály volt. A helyükre nem volt jelentkező. A támadósorban ősszel legalább Pulisic világított, Leao télen még többször is megmentette a csapatot, de messze nem volt olyan szezonja, hogy a hátára vegye a társaságot. A védelem pedig egész évben szelelt, mint egy jó pipa.

Ha van egy jó statod, dobd be, ha nem, akkor is!