Amikor megláttam a kezdőt, egy picit elkámpicsorodtam, de arra a sokkra nem voltam felkészülve, hogy Muntari lesz a csk. Akkor már inkább tekerted volna a faszodra azt a kurva szalagot, kedves Pippo! Már elnézést. A meccs maga ambivalens élményt nyújtott, elsősorban azért, mert ahhoz képest, hogy milyen gyalázatosan nézett ki a kezdő, tulajdonképpen pariban voltunk a Juventusszal a mezőnyben, még akkor is, ha a végére nagyon simán kikaptunk. Hajtás után ragozzuk a szart.

Nos. Valamit meg kell beszélnünk. Nagyon szarul éreztem magam a meccs közben. A végére tök depis lettem. Úgy, hogy láttam, hogy hajt a csapat a maga módján, és egyébként talán most játszottunk a legjobban 2015-ben. A januári szopómenet full hidegen hagyott, de ez most valamiért lesújtott. Nagyon ritkán van olyan, hogy nem marad erőm a meccs után azonnal összefoglalni, most így esett. Nem tudom, miért. És Ti hogy láttátok?

Látszott, hogy mit akarunk. Pippo az őszi meccsel ellentétben, amikor is miszerintünk tévesen húzódtunk vissza mélyen a saját térfelünkre, magas presszinggel akarta meglepni a Juventus Pirlóval igencsak körülményes labdakihozatalát. Sok labdát ugyan nem szereztünk, cserébe viszont nézhettük, ahogyan Pirlo totyog, mint egy fosós kacsa, és ha nehezen is, de csak jó sűrű lett a passztérképe a végére. (Honda lett ráküldve, ha jól láttam.) Tegyük hozzá, nem jött ki a középpályák közötti félelmetes tudáskülönbség. Se Vidal, se Pogba, se Marchisio nem játszott nagy meccset. El lehet dönteni, hogy miért. Vagy azért, mert akkora királyok voltunk. Vagy, mert ez is bőven elég volt.

Így első blikkre nyomasztónak tűnik, mennyivel lassabbak a mieink (Alex tetű lassú, Paletta is, Zaccardo se a sebesség ördöge, Muntari egy kivénhedt hintaló, Essienről sose tudom eldönteni, hogy vajon jön vagy megy.) De mégsem azt láttuk, hogy a földbe döngölt volna minket a Juventus. Hanem azt, hogy kényelmesen elpötyögött a mi szintünkön az ellenfél, aztán, amikor úgy gondolta, akkor úgy mentek rajtunk keresztül, ahogy akartak. Pippo nagyon sajnálta a meccs után, hogy a legjobb pillanatainkban kaptuk a gólokat.

Az a baj, hogy a mi legjobb pillanatunk nekik nem szint.

És talán itt volt az, ami fáj. Szar, fos, hullagyenge meccs lett ebből az ún. derby-ből, úgy, hogy mi voltunk ennek az oka. Le lettünk sajnálva keményen. Az előzetes eredményeink, az összeállításunk alapján körbe lettünk röhögve, aztán negyedgőzzel is lazán átléptek rajtunk. Pont.

Megtörve, rezignáltan totyorgott az oldalvonal mellett

És akkor most kellene elkezdeni szidni Pippót, hogy mekkora gyökér. Jobban mondva, csak arról kellene szólnia a posztnak. Hát én nem fogom továbbra sem. Ebből az összeállításból az úristen nem verte volna meg a Juventust. Az sem számított volna, ha Rami kezd Alex helyén. Ha képes lesz valami hasonló teljesítmény leadására késztetni a csapatot az elkövetkező néhány meccsen, akkor meg lesz mentve a segge, nekünk meg nem kell majd féltéglákat lenyelnünk.

Egyéni értékelések

Diego Lopez 6 Kisebb hibákkal tette a dolgát, rajta továbbra sem múlik semmi.
Zaccardo 5 Érthető módon igyekezett minél kevésbé exponálni magát.
Paletta 6 Kellemes csalódás ahhoz képest, hogy honnan jött.
Alex 5.5 Sokat dolgozott, az biztos.
Antonelli 6 Megette vacsorára a kétszeres bajnok Padoint.
Poli 5 Az a baj, hogy nem lógott ki a sorból.
Essien 4
Muntari 4
Cerci 5.5 Hajtás, sok munka, kevés eredmény.
Menez – Kár volt betenni a csapatba.
Honda 5 Szürke mezőnymunka a semmiért.

Pazzini 5 Harcolt, olykor még helyzetbe is tudott kerülni.
Bonaventura – Akkor már rég mindegy volt.
Rami – Dettó.

Röviden és tömören ennyi. Aki szeretné gyötörni magát, az nézze meg az összefoglalót Ahmeddal. Tabellával, pontszámokkal, többi csapat eredményével továbbra sem foglalkozunk. Személy szerint igencsak el tudnék viselni egy válogatott-szünetet.