Engedd el könnyedén! # Milan 1-1 Udinese

Cimborák, ezt bizony most nem nyertük meg. Okkal lehettek frusztráltak. Vagy talán annyira mégsem. Igazán nem történt semmi különleges. Idejött egy kritikán aluli Udinese, beálltak védekezni, találtak egy gólt, aztán mi is, utána nyomtuk, mint süket az ajtót, de elfogyott a nafta. Hát, ez a meccs dióhéjban ennyi volt, nem több. No de nem azért vagyunk La Cosa Nostra, hogy beérjük ennyi pastával. Hajtás után vegyes gondolatok.

Pitbull gc


Rögtön mindjárt egy retro rockballada Ivánéktól, igazán nem mondhatjátok, hogy nem áldozok fel mindent a szakma oltárán. Karakteres énekhang, letisztult gitárjáték, a dalszöveggel tökéletesen szinkronban lévő klip. Sokadik feldolgozása ez a koreai, vietnámi meg egyéb háborúkban inkognitóban részt vevő szovjet katonák motívumának. A történet középpontjában most azonban egy jenki áll, könnyen lehet, hogy maga John McCain. Szegényt lelőtte Li Szi Cin. Ti. így hívatták magukat a hivatalosan ott sem tartózkodó Ivánok. Árva John is rájött, hogy russzkij ász Iván áll a dolog hátterében, de ekkora már mindegy volt, örökre lemondott a napfényes Texasról. 

Hogy egyik szavamat a másikba fordítsam, ha már úgy esett, hogy John is viszontláthatta Texast, akkor mi se kenődjünk el nagyon, nekünk is van visszaút az európai futballba. Amitől perpillanat valami elképesztően kegyetlen messze vagyunk. Tök mindegy, hogy hova érünk oda és hova nem. Tudom, hogy eretnekség lesz,  de – bassza meg, mit csináljak, ha egyszer úgy volt – a  hurkazabálás mellé bekapcsolt random Celta Vigo – Sevillán klasszisokkal jobb futballt nyomtak, mint a mieink meg az a francos Udinese. Bassza meg! Jó, akkor próbáljunk meg először legalább úgy játszani, mint a Celta Vigo a 2. félidőben, és akkor onnan majd meglátjuk. Addig meg húzzuk össze magunkat egészen picire!

Újabb gól, a többit meg inkább hagyjuk

Na, szóval. Aszongya, az úgy volt, hogy Szinyó Bonaventura hiányában megpróbálta elérni, hogy ne 6, hanem csak 5 tátongó lyuk legyen a csapatban, és felküldött egy olyan kezdőt, amilyen most tőle tellett. Gasbert kolléga kimerítően értekezett erről a beharangjában, jó választás itt nem volt. Az eredmény egy tökéletesen hulladék játék, helyzet nélküli labdatöcskölés, bónuszban egy kapott gól attól az elbaszott tróger pigmeustól. Na, kezit csókolom.

Honfitársak

Aszongya, seconda partita. Szinyó széttapposott mérgében két palack szentkirályit, azt beküldte a nemzeti hős Balotellit Kucó helyére.  A húzás eredménye egy tízperces pingpongparti, nagy szerencse, hogy a Fedák Sári ránk jött ki, és 1-1 lett, nem pedig 0-2. Utána próbálkoztunk, próbálkoztunk, és még-még próbálkoztunk, mint rossz tanuló a pótvizsgán, de a végén bosszúsan konstatálhattuk, hogy baszhatjuk mi azt a jó előre bekönyvelt tri puntit. Csókolom. Most lehetne azzal jönni, hogy ezt, azt meg amazt érdemeltünk volna, de ez ellen a hitvány Udinese ellen ez nevetséges. Kár erőlködni, kár számolgatni, majd annyi pontunk lesz, amennyi, oszt jónapot. A csapat végtire is, végre szurkolható volt, mondhatjuk akár azt is, hogy megint szurkolható volt. Ezzel már most sokkal beljebb vagyunk. Maradjon is így. Jövő héten megyünk a nemtomkikhez vagy jönnek a nemtomkik, hát nem atommindegy?  Csók, puszi, pá!

Amondó vagyok, meg fogjuk mi még ríkatni ezeket a fütyipumpákat