Legalább mi nem esünk ki, a Frosinone viszont igen

Cimborák, nem akar szuperálni ez az új broki, nagy baj, hogy mostanában mindenki dákóval jön szembe. Viszont nem kaptunk ki, ujjé!!! Előrebocsátom, hogy dehogy néztem én végig ezt a reszelést, a Lejcseszterről néha átkapcsoltam, hogy valami impresszióm legyen arról, éppen hogy agonizálunk. Úgyhogy a fergeteges hatgólos szöcskeharcból nem láttam sokat, azt mondjuk pont igen, amikor a szakállas csávókám elsütötte a nagybrét, meg hát ugye a legvége is megvolt, amikor majdnem dobtunk egy leccsét, de oszt mégse. Hanem azért ne gyógyuljunk rá túlságosan a témára, nem ér annyit. Hajtás után villámgyorsan eltesszük gyógyulgatni a szerszámot.

‘Ekkora, ha feláll.’

Naszóval, vegyük sorra a dolgokat! Ugye rögtön az elején letérdeltünk nekik. Mondhatni, könnyen adtuk magunkat, a mieink még az öltözőben ragadtak. Persze ezzel sem lehet magyarázni a gól előtti faszkodást, mindenesetre a művész úr jól behangolta nekünk ezt az alsó szólamot. Szegény Donna próbálta felvenni a ritmust,  de erre az allegro-fortissimóra csak tátogott, mint hal a szatyorban, pont egy oktávval följebb volt sajnos, az a ronda C meg már ott is pihent a hálóban. Ez elég volt egynek. Aztán filmszakadás – nekem – és jött a második, úgy 40 percre rá. Senki se gondolhatja komolyan, hogy az a szakállas sváb gyerek csinált meg így minket. Én azonnal ráismertem a bűnösre. Egykori edzőnk, a büdös-mocskos tahó-állat Mihajlovics kicsinyes bosszúja volt ez a balos bomba 35-ről. Gurgulázzál Szidollal, te utolsó féreg!

Komment? No komment…………

A második félidőt sokkal jobban kezdtük, már csak azért is, mert nemhogy nem kaptunk gólt, de mi lőttünk egyet. Ugyan a nemzet Balotellije dobot egy hatalmas rókát, de oda se neki, ezen ne múljon. Aztán megint nagy semmi, az 1-3 viszont igazán viccesre sikeredett! Baszódjál meg Capitano, s te is külön, Alex. Antonelli srác mondjuk szupercserének bizonyult, akkorát ollózott, hogy beszarás, de tényleg. Az egy nagymeccsre való gól volt, ide kisebb is igazán megtette volna. De azért szép volt, Luca. És még ki is tudtunk egyenlíteni, Jeremiás lesújtott tiziből, sőt, a legvégén nálunk maradt az utolsó döfés, kár, hogy lepattant a pajzsról. S ‘akkó 3-3 és kínos füttyszó. A Dottore nagyon mondta, hogy mennyire sok helyzetünk volt, és hogy milyen faszák voltunk, lehet, ő – szemben velem – végignézte a meccset.  De én inkább Billyre hallgatok. Jövő héten Donadoni papáékkal nyomhatunk egy érzelmes menetet. Na, illa-berek, nádak-erek, uccu davaj aludni!

Buktuk a hatodik helyet – ÁJJÁJÁJÁJ!!!