sapat // Cagliari – Milan 2-1

Csirko gondolatmenetét továbbhozva, csapat még nem vagyunk, bár az is kérdéses, hogy mennyiben kell komolyan venni a Szardínián történt szezonzárót. 

Mindegy, azért picit kötekszünk: értem én, hogy Honda, meg japán marketing, meg mezeladás, de azért Keisuke nálam közel sem volt akkora játékos, hogy kapitányként kelljen búcsúzni – gyorsan hozzá is tenném, hogy ez legyen a legnagyobb gondunk, mert tulajdonképpen tényleg tök mindegy volt, mit hozunk vasárnap. Viszont ebből kifolyólag az már kevésbé érthető, miért kellett Baccát kezdetni, főleg miért kellett büntetőt rúgatni vele – ha berúgja, mi történik? Egyel több gólja lesz, na bumm, így viszont bukott nem keveset. Szóval sokkal nézhetőbb lett volna, ha Cutronéval, Calabriával meg a többiekkel a kezdőben kihozunk ebből valamit, mintsem erőltetni azt, ami borítékolható volt, hogy motiváltság hiányában nem fog működni. Mindez persze valójában csak picsogás, mert tényleg az ég egy adta világon semmi tét nem volt számunkra – ez viszont hordozhatott volna magában annyi lehetőséget, hogy pár fiatal szokja egy kicsit a felnőtt mezőnyt.

Hogy picit a címre visszautaljak: még valóban sapat, sők, inkább pat voltunk idén, addig pedig még sok a teendő, mire csapatot lehet majd használni. Minden esetre úgy alakult, hogy mire ez a visszatekintő megíródott vala, már Musacchio a zsákban van, Kessié vérnyomását is megmérték, mi több, Montellával pedig aláírtak 2019-ig. Utóbbi talán a legfajsúlyosabb döntés, amire így nem sokkal a hivatalos bejelentést követően azt mondom, helyes volt. Nyilvánvalóan vannak hibái és korlátai Montellának, de egy ilyen nyár előtt, ahol várhatóan elég komoly lesz a mozgás, nem biztos, hogy okos húzás lett volna még edzőt is cserélni – főleg, ha hozzávesszük, hogy a május végén hivatalos, vagy kvázi hivatalos igazolások valószínűleg nem a beleegyezése nélkül történtek, szóval ha valami nem hiányott, az az, hogy egy húszmilliós játékos azért kezdjen el sírni október közepén, mert neki nem ezt ígérték. Tett annyit a kisrepülő, hogy megérdemeljen egy esélyt: nem valószínű, hogy ne lenne tisztában az eséllyel, amit kapott, túlélte ezt az igen ingoványos időszakot, és bármennyire nem nagy fegyvertény, de bekormányozta a Milant a hatodik helyre. Ha már elérte, megérdemli a sanszot arra, hogy megmutassa, mit tudhat az EL-ben egy picit felturbózott csapattal – vagy kicsit továbbmenve, mire képes egy remélhetőleg elhúzódó, sűrű, kétfrontos harcon egy formálódó társasággal.

Visszakanyarodva a bajnokságra: ez most véget ért, köszi, hogy velünk voltatok – szusszanunk mi is picit, de tekintve, hogy két hónap múlva már selejtezőt játszunk az Európa Ligában, jön majd a felkészülés kezdeténél is poszt, meg jövőre ugye heti két meccs, szóval kelleni fog majd a kraft. Palettát már nem állíthatják ki többször, viszont nem is látjuk a kopaszt, ahogy ez biciklivel elindul ingyen, kölcsönbe megszerezni Neymart – ez nagyjából egy ilyen év volt. Jövőre tuti nem lesz unalom.