Ahol a part szakad # Verona 3-0 Milan

Nyaking állunk a szarban. Megint, újra, ismét, újra, mint mindig. Tort ül a fekete humor. Nevetségesek vagyunk, bénák, oktalanok, balszerencsések és reménytelenek is – leképezzük a szánalmasság minden árnyalatát, nem középiskolás fokon. Korábban sosem képzelt mélypontokat élünk meg, és amikor azt gondoljuk, hogy elértük az abszolút mélypontot, rendre találnak egy újabb szempontot a srácok, ahol sikerül alulmúlni korábbi önmagukat. Mi lesz itt  még, beérünk tizennegyediknek? Vagy kiesünk a faszba??! Nyilván ez most erősnek érződik, de már nem az elképzelhetetlen kategóriája, sajnos. Nyáron a nagy többség bizakodó volt, és bár úton útfélen hangoztatta mindenki, hogy idő kell, ma már 5% (lehet, sokat mondok), akik szerint jó úton járunk. Optimista itt még valaki? Szóljon már akkor!

Pazzo nélkül is összejött a tripla

Erősen befolyásolja  a hangulatomat, hogy 3-0-ra kikaptunk a tizenkilencedik helyezettől, ezért lehet, hogy sokkal borúsabbnak látom a képet a valósnál. Én sok mindent megértek. December 17-e van és vasárnap dél. Én elhiszem, hogy nincs kedve az embernek ilyenkor dolgozni. Nekem se lesz holnap, egyáltalán nem. De baszki,  ha az emberben egy morzsányi profizmus van, akkor nem engedheti meg magának, hogy ez ilyen szemtelenül üvöltsön róla. Különösen akkor, ha egyébként kurva jól meg van fizetve. Hát, ezek az urak sajnos megengedik (és megengedhetik) maguknak, hogy pofátlan módon ellazázzanak egy bajnoki meccset. Nekem ne mondja senki, hogy egy géniusz kell a kispadra ahhoz, hogy felugorjon má’ valaki az ellenfél játékosával szögletnél. Nem gondolnám, hogy Gattuso egy lángelme lenne, de ez azért ne az ő sara legyen már, főleg, ha a csapatkapitányod egy sokszoros bajnok, BL-döntőket megjárt veterán.

Jack is kiábrándító

Az már persze más kérdés, hogy röhejesen semmilyen, elképzelés nélküli a játékunk, a Bolognát ugyan pont megvertük, de olyan kétségbeesett mentéseket mutattak be a srácok, mint amikor a sulis fociban már nagyon elfogy a levegő a végére. Itt meg …. Szegény Rino láthatóan nem is fogja fel, mi folyik körülötte. Minden meccs előtt elmondja, hogy most majd minden teljesen más lesz, ez lesz a vb-döntő, aztán a blama után elhebegi, hogy nincsen mentségünk, és gagyog még valamit a Milan-mezről is, de ennyire erővel Kohn-vicceket is mesélhetne, nem lenne semmivel sem komolytalanabb az egész. Persze meg lehetne kérdezne, milyen elmében fogant meg az a brilliáns ötlet, hogy ez majd így jó lesz. Én nem akarom – és nem is tudom – azt a látszatot kelteni, hogy én aztán értek hozzá, és mindent látok előre, de azért az nem egy korszakos felfedezés, hogy a Fassone úr mindig az ellenfelek szurkolóit teszi boldoggá. Én nem akarom rajta elverni a port, dehogyis. De ez a világtalan szar Milan csak az ő világtalan szar Juventusával meg Interével kellhet veresenyre.

A következő Maestro? Én nem zárnám ki!

Nem tagadom, én azt hittem, hogy ez így jó lesz. Sokan tapsoltak nyáron, én is. Mintha egy 13 éves srác okosan elfifázott volna 200 milliót.  De sajnos – inkább hála a Jóistennek – az élet ennél azért bonyolultabb. Az se mellékes, hogy a kínai csávók talán mégsem ülnek a dollármilliárdokon – mint ahogyan egészséges lenne – hanem ezen a fronton is szopó van. Szóval most itt karácsony előtt nagyon depisre fordultak a dolgok 🙁 
Én azt mondom, ezt a decembert már engedjük el, hiába van még két bajnokink, aztán januárban hátha sikerül valahogy felrázni ezt a kutyaütő bandát, és tőlem Onyewu is lehet majd az edzőnk, legfeljebb nem 3-0-ra, hanem 4-0-ra kapunk ki a Hellas Veronától, hát már nem mindegy??! Ezt a hetet még tolja meg mindenki, aki még nincs szabin, és szeressük egymást, ne hergeljük föl magunkat ezeken a hulladék meccseken. Csók, puszi, pá!