Genoa – Milan 2-2 / Calma, calma

Nincs mit ragozni: ez a genovai teljesítmény bizony szar volt, méghozzá nagyon, és nem lehet szerencsétlenségre sem fogni, mint mondjuk a Parma ellen. El kell fogadni, hogy most ennek az 1 pontnak is örülni lehet, mert még ezt sem érdemeltük meg annyira valójában. A tovább után azért inkább pozitív hangvételű értékelés következik.

Amellett, hogy be kell látnunk, ez most nem működött, azért egy kicsit relativizálnám a dolgot. Gondoljatok bele, ha fel kéne sorolni a csapat 6 legfontosabb játékosát (azért nem 5, mert nem tudnék senkit kivenni a következő listából), akkor kiket mondanátok? Mert én hezitálás nélkül sorolnám, hogy Gigio, Kjaer, Theo, Bennacer, Kessié, Ibra, és más nem férne jelenleg ide. Na most ebből a hatosból 4 nem játszott ma, 1 meg már a tüdejét is kiköpi itt a heti 2 meccsezésben. Ezt azért nehezen bírná el bármilyen csapat, max a szűk elitből, mi meg nem tartozunk oda ugye továbbra sem, szóval nincsen semmi meglepő a gyengébb teljesítményben. 

Sok probléma látható így, a védekezés ingatag, hiányzik egy csatár, aki a beadásokra oda tudna érni, vagy meg tudná tartani a fellőtt labdákat, a legnagyobb gond viszont szerintem ebben a helyzetben a labdakihozatalokkal kapcsolatos, mert Szék nélkül nincs, aki pontos hosszú passzokkal indítson támadást akár a szélekre, nincs egy Ibra, aki az ész nélkül felrugdosott labdákat levegye és megtartsa, és nincs egy Bennacer, aki nyomás alól kihozza, betegye az üres területekbe a közepes hosszúságú passzokat, vagy épp elszlalomozzon 1-2 ember között így megbontva az ellenfél struktúráját.

Emiatt pedig hiányzik az a folyékonysága, pörgőssége a játékunknak, amit megszokhattunk, sokkal erőlködősebb, esetlegesebb az egész, nem is véletlen az sem, hogy szögletekből meg jól eltalált lövésekből jöttek a gólok itt az utóbbi két meccsen. Ez tipikusan az a dolog, hogy nehéz vele edzőként és játékosként is mit kezdeni, ezért nem hoznék bűnbakokat, nem tudod az olajozott gépezetként működő szisztémát pár nap alatt megváltoztatni, amikor néhányan ennyire kiemelkednek a csapatodból, így pedig még egy kiesőjelölt ellen sem mehetsz biztosra. Kivéve persze, ha több olyan klasszisod van, akik a semmiből képesek eldönteni egy meccset, ugye itt még nem tartunk, ráadásul egyesek borzasztóan formán kívül vannak jelenleg.

Szar ilyen kötelezőnek tűnő meccseken pontokat veszíteni? Igen. Szar látni, ahogy a kuzinok jönnek fel ránk szépen lassan? Hogyne. És mégis, valahogy megint felálltunk a padlóról, továbbra is veretlenek vagyunk, a tabella élén. Azt hiszem, ezt azért mindannyian aláírtuk volna szeptemberben. De az is tény, hogy most van a csapat az első komolyabb hullámvölgyben a júniusi újraindítás óta, a karácsony előtti 2 meccsen sok minden el fog dőlni, jön a Sassuolo és a Lazio, remélhetőleg már Ibrával a csapatban. Egyelőre még semmi ok az aggodalomra.