összefoglaló kategória bejegyzései

Szelávi # Milan 0-0 Torino

Hölgyek-Urak, ilyen is van. Amikor kibukott, hogy a riválisok nem nyertek, már lehetett sejteni, hogy ennek most fakereszt. Elég nagy szenvedés volt – ez nem is kérdés – elég kínos volt szembesülni vele, hogy ezek sincsenek sokkal hátrébb, mint mi – a pályán sem, nemcsak a tabellán – de hát, ha valamikor, akkor ez most épp belefért. Nyerni éppen nyerhettünk volna valahogy, Kotró begyömöszkölhette volna a szokásos kis gólját a hajrában, de ez most nem jött össze, mintha tényleg meg lett volna előre írva. És még ki sem kaptunk, pedig akár ez is összejöhetett volna, láttunk már példát arra is gazdagon. Fájni így ennek most nem szabadna, remélem, már el is felejtettétek. Javítani mindig lehet, miért pont most ne lehetne, jövő kedden Pippó irgalmatlan szenny Bolognájához megyünk, és még Gatta szája sem sírhat, hisz lesz elég idő pihenni a ciprusi joga bonito után. Hajtás után a végéig lehet tekerni. Continue reading

Karcolt, a bukéja gyász lett, de legalább ütős volt # Lazio 1-1 Milan

 

Hölgyek-Urak, nehéz értékelni a tegnapit. Egyfelől, meglepően helyrén helytálltak a srácok, sőt, egészen a 94. percig vezettek is, egy hajrában szerzett, mákos gólnak köszönhetően. Mindezt úgy, hogy feneketlen kút mélységben voltak az esélyeink a meccs előtt, köszönhetően a raklapnyi sérültnek. Viszont csak bassza az embert, hogy csak sikerült elbalfaszkodni a végét, és nem sikerült egy kurva nagyot odapiszkítani “legnagyobb” közvetlen riválisunk csüdjére. Annyira kevésen múlt. Rutintalanság? Karma? Nem tudom, ha “pártatlan szemmel” tekintjük a történteket, egy pontnál többre nem nagyon szolgáltunk rá, a hazaiak pedig teljesítményükkel bőven kiérdemelték azt az egyet. Persze ez ilyenkor nem boldogít senkit. Egy biztos, ez a Lazio bőven üthető, előzhető kategória, nincs más dolgunk, mint hozni a “kötelezőket”. Hajtás után nagyon rövid összegzés olvasható. Continue reading

Szegény Szintike # Milan 0-2 Juve

Sose néztem Szomszédokat, de valahogy mindig bennem volt mélyen egy tipikus epizód. Hogy Sári meg Piri megbeszélik az udvaron, hogy most már tényleg lemegy jövő héten az egész család Apajpusztára, és akkor lehet 4-kor kelni a kakassal és friss tejet inni a vödörből. Hisz annyi képeslapot küldött már Béla bácsi és Ilonka néni, csak az a fránya Pista postás, az a mindig spicces, kelekótya tökfej mindig elszórja, mert a hepehupás úton biciklizik, ahelyett, hogy igénybe venné (így!) a szolgálati Trabantot. Hisz akkor nem ihatna a Pali bácsi bögrecsárdájában a többi lump krapekkal. Közben Sanyika és Pistike hazaér a matekkorepról, és meglökik Lenke nénit, aki kivág erre egy másfélperces büntető komcsivénasszony monológot a mai fiatalságról. Bezzeg az ő idejében még a sínek között aludtak, és örült, ha a félnégyes nem járt, mert akkor negyed órával többet aludhatott. Akkor mi lenne, ha tudná, hogy a szemtelen lurkók már rég fent szipuznak, szegény hat éves Tomika technika felszerelését elsinkófálva. Közben megtárgyalják, hogy a tanító néni milyen mélyre behajolt valamelyik előtt, de a másik szerint nem volt szándékos, és a nővérének amúgy is nagyobb mellei vannak. Aztán egy jót kirókáznak az ablakon. Amiben Kutya majd jól eltaknyál, pedig már így is szétbaszta az ideg, mert nekiverte a Zsigulit a csuklóstrolinak. Azt a keserves, zsivány kurva hétszázát nekije! Olyan ez, amikor látod, hogy szaladgálnak előtted, és úgy látszik, mintha történne valami, de te tudod, hogy nem, és minden meg van írva előre. Hajtás után gyorsan mindenkit elengedünk a szünetre. Continue reading

Capitano # Udinese 0-1 Milan

 

 

 

 

 

 

 

 

2 nap után nem valami hálás feladat öfit írni. De az bizony nagyon hálás volt, amikor Capitano jött, szerelt egy óriásit a félpályán, felkelt, felszaladt a tizenegyes pontig, aztán két hidegvérű vagy tétova passz után kilőtte a bal sarkot. Mindezt a 90-akárhanyadik percben, 0-0-nál, már-már lemondva a győzelemről. Nos, ezt a szerepet valahogy így képzeljük el. Ez bizony bármelyik elődjének a becsületére vált volna, és akkor ne is beszéljünk a kevésbé dicső közelmúltról. Egy igazi vezéri teljesítmény, le a kalappal! És akkor köszönjük még meg a csapatnak a szezon első, kapott gól nélkül lehozott bajnokiját, mindezt Zapival meg Ignáccal végig a pályán. Higu sérülése aggasztónak tűnt, de nem nekünk, hanem a púposoknak. Játszik a srác. Hajtás után nagyon vékony összefoglalás. Continue reading

Női kézilabda # Milan 3-2 Sampdoria

Hölgyek, Urak, jól jöttünk ki a sok rohanással, hibával, esztelenséggel tarkított meccsből.  Próbál neki örülni az ember, csak nem fér a fejembe, hogy miért kell még mindig itt tartanunk. Teljesen esetleges volt az egész. Ebből nem lehet rendszert csinálni. Illetve, dehogynem lehet, csak akkor minden harmadik meccset nyerjük majd meg. (Nagyjából itt tartunk most is.) Én sok mindent megértek, tényleg nagyon sok mindent, és nem is azzal van a bajom, hogy tele vagyunk lyukakkal. Hanem inkább az fáj, hogy nem látszik kiút ebből az őskáoszból. Pedig – becsületére legyen mondva – Gatta próbálkozik, de ez még mindig nagyon messze van a valamitől is. Suso második próbálkozásra már eltalálta, a Fed meg nem tartott kamatdöntő ülést, ezért nem mozgott szeszélyesen a Dollár. Ennyi röviden, ennyin múlott. Hajtás után egy szuszra értékelünk, hisz már nyakunkon a genoai viadal második felvonása. Continue reading