Bármennyire is optimistán tekintettünk a szezonkezdetre, maximum 7 pontot jósoltunk Pippónak az első három meccsből. Most a helyzet az, hogy ettől minimálisan tud csak elmaradni, de nem hinném, hogy bárki elmarasztalná őt akkor sem, ha nem jönne össze a hét pont három meccs alatt. Kiváló rajt, győzelem a Parma otthonában és a Lazio ellen – azonban bármennyi nőt is fektetsz meg, amikor először gyújtjátok le a lámpát az igazival, akkor azért megnézed, hogy a helyén vannak-e a dolgaid. Ma este kiderül.

Bár nem szeretek egyetlen meccs alapján messzemenő következtetéseket levonni, de Pippo esetében ma azért fontos meccsre kerül sor. Nem mintha önmagába egy Milan-Juventus ne lenne nagy meccs, de ez a mai több szempontból is érdekes lehet a részünkről. Egyrészt a kilenc pontos rajt lehetősége már elég fincsinek hangzik, de ha túllépünk a számokon, Inzaghira leszek a legkíváncsibb ma este. Az világos, hogy továbbra is a Juve a legkomolyabb csapat Itáliában, ahhoz, hogy őket legyőzd, biztos nem lesz elég az, amit eddig nyújtott a Milan. Arról lehetett olvasni, hogy Pippo de Jongot fogja majd ráállítani Tevezre, ezzel semlegesítve az Apacsot. Mind a mellett, hogy Tevez valóban egy veszett veszélyes csatár, a Juve erejét hiba lenne egy emberre kihegyezni. De Jong pitbull-szerepe sem biztos, hogy jó ötlet, bár nyilván nem a „WC-be is kísérd el, Nándi!” hangzik el Pippótól az egyetlen utasításként, de nem csak Tevez, hanem Llorente fejjátéka, vagy éppen a középpályások átlövései (Pogba, Marchisio, és ha felépül, Vidal is) legalább akkora problémát jelenthetnek. A középpályás védekezés volt talán az, ami kicsit kilógott az eddigi két meccsen, ebben pedig ha valaki segíthet, az de Jong – feltéve ha Poli nem kapja össze magát. Ha valamin változtatnék, az inkább Poli szerepe, vagy az ő posztja lenne, akinek sikerült nulla szerelést bemutatnia Parmában, cserébe viszont semmit nem tudott hozzátenni a támadójátékhoz. Nem mintha Bonaventura az a védekező-specialista lenne, de nem sokban marad el Poli védőjátékától, viszont cserébe támadásban sokkal hasznosabb. Ha nem is szerez gólokat, de technikásabb, többet faltolják, és passzolásban is jobbnak tűnik – becsüljük Polit, de én kevésbé de Jongot zökkenteném ki a szerepéből, és inkább Polival kezdenék valamit, akár legyen az a padra ültetés. Egy mellékes adat: Honda a legjobb szerelője jelenleg a csapatnak, ezt azért nehezen tudtuk volna elképzelni még augusztusban is, viszont vagy kapott egy injekciót, amitől bepörgött, vagy megtalálta a japán helyeket Milánóban, nem tudjuk,de mindenesetre Pippo kifejezetten fasza játékos képét tudta eddig kihozni belőle. A szélén nyugodtan kezdhet a Fáraó, középről én nem hoznám ki az úristennek sem Menezt ebből a false nine-ból, csereként pont jó lesz Torres.

Jelentem, Teveznek csak kis dolga volt!

Tehát a legizgibb, hogy Pippo hogy tud majd apró változtatásokat végrehajtani a csapaton. Mert kell neki, ez nem kétséges, és nem feltétlenül a négy kapott gól miatt. Tény, nem volt túl szép a négyes a Parma neve mellett, de abban azért volt egy adag szerencse is (Jorquera eltört labdája, DS öngólja), viszont jobban örülhettünk annak, hogy volt játékunk. Persze jobb hat ponttal állni a Juve meccs előtt, mint hárommal vagy néggyel, de Parmában benne van a pontvesztés mindenkinek. Nekünk meg volt stílusunk, tudtuk, mit akarunk játszani, hogyan akarjuk elérni az eredményt, és ezt sikerült megvalósítani. Ezt szerintem sokkal nehezebb összetenni, mint a védekezést, főleg, hogy annak egyik eleme Bonera volt. Itt el is érkeztünk a rizikóhoz, mert bár Rami és Zapata képességekben nem rosszak, de tétmeccsen nem sokat játszottak együtt, és nem biztos, hogy a Juve ellen kellene őket újra bedobni, ráadásul a francia-marokkóinak állítólag a mentalitásával is akadnak problémák. Alex sérülése miatt ugyanakkor gondban van egy kicsit Pippo, mert Mexes szorult a leghátrébb a sorban, így sok variációja nincsen. Eddig működött a terv, Seedorffal kapcsolatban is akkor voltunk kritikusabbak, amikor változtatnia kellett. A holland mintha túlságosan is erőből kezelte volna az öltözőt, Pippóhoz viszont úgy szaladnak ki a játékosok, mintha legalább ő adta volna a gólpasszt nekik. Hogy az a néhány hónap jelent-e ennyit, amit eltöltött a Primavera padján, vagy csupán a mentalitása más, fogalmunk sincs, de valószínűleg mindkettő belejátszik a dologba.

Inzaghi nem ígért sok mindent a szezon előtt, de az közte volt, hogy vissza kell csalogatni a nézőket a San Siróba. Az elmúlt egy év játékát tekintve ez nem volt apró vállalkozás, viszont részsikert máris arat a Pippo-csapat: szombaton teltház várja majd a csapatokat, több, mint 3 millió eurót bedobva ezzel a közösbe. Nyilván ebben benne van az is, hogy a Juve az ellenfél, de ez nem volt mindig ilyen egyértelmű az elmúlt években. Ugyanazt tudom mondani, mint amit Inzaghi a Parma meccs után: fogalmam sincs, mire lesz képes ez a csapat. De piszkosul tetszik, hogy nem áll meg egy percre sem, világosan látszik, hogy milyen szerepet kapnak a játékosok a meccs előtt, és egyértelmű, hogy játszani akar a csapat. Két meccs alapján sem szerencsés ítélni, de féltem mindazt, amit eddig megcsillantott a Milan idén. Őszintén féltem Pippót, hogy meg tudja oldani ezt a mait, mert tudom, hogy pontosan tisztában lenne azzal, hogy mit jelentene egy mai győzelem. Tudom, hogy képesek megcsinálni ma, meg tudják verni a Juvét, de félek. Ez pedig nem hogy rossz, hanem egyenesen jó. Régen féltem már Milan meccs előtt. Mert korábban tudtam, hogy a szenvedésen kívül nem sokra számíthatok, ma viszont tudom, hogy tud futballozni a csapat, és vannak ugyan gyengéi, de képes ellensúlyozni ezeket. Viszont van egy olyan edzője, aki el tudja tüntetni a félelmet. Forza Milan!

Várható kezdő:
Abbiati – Abate, Rami, Zapata, De Sciglio – de Jong, Muntari, Poli – Honda, Menez, El Shaarawy.

Tipp: 2-0