Megvan a második hazai, és ez megint egy újfajta-féle Milan volt: persze nehéz beállni, és azt hozni az egész szezon minden meccsén, de egyelőre még nagyon keressük magunkat – ugyanakkor valami mintha tényleg pislákolna, de ezt lehet csak az mondatja velem, hogy van egy újabb győzelmünk. Ettől függetlenül nem értek néhány dolgot.

Az első, és talán legfontosabb: vajon hol és miért merülhetett fel, hogy de Jong jobb lehet azon a poszton Montolivónál? Nem mondom, hogy a kapitány a világ legszűkebb elitjéhez tartozik, de egyszerűen összehasonlíthatatlan a játék a hollanddal és nélküle, már ha arról van szó, hogy ki legyen a regista. Montolivo nem hozott ma extrát, sőt, gyakorlatilag három hosszú labdája volt, ami mind pontos, és ezzel ki is fújt, se egy csel, se egy assziszt, semmi – de de Jong olyan szinten lassítja a játékot, hogy rakhatsz mellé bármilyen felállású középpályát, nem érünk oda soha sem a kapu elé, vele a járatos buszt biztos, hogy lekéssük – és lehet, hogy ugyan beérünk a suliba/munkába, de sokáig nem fogják elnézni ezt nekünk. Persze innentől nagy feladat ez Mihajlovicsnak, hogy mit kezdjen a hollanddal: annál jobb focista, hogy végigcsücsülje a kispadon a szezont, viszont jelenleg nagy hiba lenne megtörni a Kuco-Montolivo-Bonaventura középpályát, max Bertolaccival, ha felépül, rá azért még nagyon kíváncsiak lehetünk majd akkor, amikor megkapja ugyanezen társakat a közepén.

Azt sem értem, hogy a mókusba rejtegették eddig Davide Calabriát? A 18 éves kölyök gyakorlatilag bemelegítés nélkül beállva hozta le hiba nélkül az egészet: az első gól előtt pedig volt egy baromi jó kis éles beadása. Nem szép dolog persze a múltba visszaköpni, de elvileg ugye úgy indultunk neki a szezonnak, hogy na majd Pippo itten’ felhozza a legjobb Primaverásokat, ehhez képest egy ilyen baromi jó ki szélső hátvédre eddig kellett várnunk. Nagyon megérdemelné a több lehetőséget, és őszintén remélem, hogy nem fogjuk kölcsönadni a télen, hanem Iggyvel ketten szépen elviszik a jobbost májusig. Az se baj, ha Calabriának lesz több perce.

Még az érettségi öltönye is nagy rá

Ha már a szélsőhátvédek kerültek szóba, szintén nem értem, hogy De Sciglióval ugyan mi történt. A Palermo elleni Calabria nagyon erősen emlékeztetett az első pár meccses De Sciglióra, aki viszont a második félidőben szőkőmásodpercenként tudott hiba nélkül a labdához érni: a zakatolással nem volt gond, de többször lemaradt az emberéről, gyakorlatilag szabadult a labdától, aminek az átvétele is okozott gondot olykor. Komolyan nem értem, mi gyötri a lelkét, bár övé lett a csapat legtöbb pontos beadása (kettő), de nagyon jól jönne neki egy pihenő – remélhetőleg Antonelli már az antibiotikumok utolsó levelét eszi. Sajnálhatjuk, mert ígéretesen indult – de egyelőre nagyon megakadt, nagy szerencse, hogy van még harmincnál is több meccse bizonyítani.

Tavaly meg állítólag lőtt egy ilyet

Ugyanígy azt sem értem, hogy miért kellett ráülni a 2-1-re a szünet után. Ha volt valami, amit a Milanból ki kellett irtani, akkor az a korai elégedettség, és bár nem volt sok ilyen alkalom, amikor erről megbizonyosodhattunk volna, de eddig úgy tűnt, Mihajlovics Milanja nem ilyen lesz. Nagyon más  ezt egy olyan csapattól látni, mint ami Ancelotti alatt ott volt – nem mondom, hogy megengedhető, de ott talán érhető valamilyen szinten, viszont ez ma már egyrészt nagyon kevés csapat ellen fér bele, másrészt amíg ennyire nem vagyunk készen, és nem vagyunk már, vagy még (itt nyugodtan helyettesítse be mindenki a számára megfelelő opciót) azok, akik voltunk, addig ez óriási hiba, és csírájában elfojtandó tevékenység. Az sem lehet indok, hogy kedden Udine, havonta öt meccset azért még ennek a keretnek is bírnia kellene. Ezek az első intő jelek, meglátjuk, Mihajlovics mennyire veszi ezeket észre és komolyan, és mire megy majd ezzel, ha tényleg lépést igényel a helyzet – bár ezzel kapcsolatban a Mister a meccs után azt mondta, hogy úgy látta, mintha a vezetésünk után megijedtünk volna a győzelemtől.

Kuco viszont szépen megugrotta a lécet

Szintén nem értem, hogy Hondát miért erőltetjük – azon túl, hogy túl sok opció nincs a helyére, és bár Susót röviden kipróbáltuk, de a japó nem úgy tűnik, hogy fel tudja venni a kellő pörgésszámot. Most már nem a szélen kell futballoznia, vannak jó célpontjai is, nem kell túl sokat védekeznie sem – egyszerűen majd hogy nem minden adott lenne, de láthatóan nem működik a sztori. Nyilván más lesz, ha itt lesz Menez és Niang is, ahogy Szinisa is fogalmazott, azért nem kezd a tridentével az elején, mert így nem maradna csatárcseréje a végére – viszont a Honda-kérdést akár Bertolacci visszatérése is hamar lerendezheti. Nem nagyon látni a Keisuke helyét a csapatban, legalábbis azt, ami ennél is jobb lenne, vagy lehetne, és nyilván ebben a rendszerben, amit játszat a szerb, baromi fontos, hogy ki az az egy ott a két csatár mögött. Honda jó meccseinek száma nagyon nehezen fog nőni – ha csak rá nem érez, mert ma valószínűleg olyan napja volt, mint az utcai árusoknak egy gyors nyári záporban: elment két esernyő, de ezzel pont vége lett a napnak.

Szóval van itt sok minden, amin fel lehet húzni a szemöldökünket, valószínűleg nem ez lesz a meccs, amit díszdobozban lehet majd külön kérni karácsonyra, de nagyon is jó volt ez egy elbukott derbi után – az azért nagyon meleg lett volna, ha úgy kell elmenni Udinébe, hogy van 3 vagy 4 pontod. Mihajlovics formálja a csapatot, egyelőre a több helyen kilukasztott hőlégballont próbálja a levegőben tartani, de természetesen vannak még bőven rések, ahol ömlik kifele a meleg levegő – a szerb pedig egyszerre max két kézzel tudja eltömíteni ezeket a lyukakat. Azt persze még mindig nem értem, hogy  a brazilok miért nem szeretnek hajat mosni, de lehet, hogy ezt majd később értjük meg. Azt meg nem hiszem el, hogy kifogtunk egy ilyen csatárt, mint Bacca.