Újabb 90 perc büntetést kaptunk vasárnap este, pedig úgy mentünk neki a meccsnek, hogy akkor most megmutatjuk, jöhet egy jó győzelmi sorozat verhető ellenfelek ellen, és elkezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Ebből a remek gondolatmenetből csak az az apróság maradt ki, hogy lehet, hogy az ellenfelek nem túl acélosak, de akkor meg is kell nyerni ezeket a meccseket, az pedig nehéz értelmes játék nélkül. Szóval lehet, hogy a nyúl bent van, mi viszont kint vagyunk.

Óvatos optimizmussal hangoltunk a Carpi ellen, ha már újoncok, kiesőhelyen állnak és közel nyolcszor annyit keres a keretünk. Még szerencse, hogy legalább annyira voltunk óvatosak, mint optimisták, így végül nem igazán lepődtünk meg, hogy nem sikerült behúzni ezt az őrült nehéz rangadót. Nem mondom, Jack továbbra is vállal jókat, Niangban is pislákolgat valami, Donnarumma pedig úgy tűnik, hogy tényleg nem csak magas, de van benne spiritusz is.

Ezen kívül viszont a teljes homály és középszer. A 4-4-2-re átállással kettővel stabilabbak lettünk, és nem kapunk minden meccsen teljesen bohóc gólt, de így meg a támadásokat nem sikerül rendesen összerakni (nem mintha eddig olajozottan működött volna). Voltak helyzeteink, de annyira nem sok, annyira nem nagy, így annyira nem is meglepő, hogy nem lőttünk egyet sem. Baccában megvan az, ami egy korrekt centertől elvárható, de annyi nincs, hogy magának megcsinálja. Ilyen kiszolgálás mellett pedig egy ideig tényleg vicces a 10 lövésből 6 gól mutató, de 15 forduló után már nem lenne rossz, ha addig eljutnánk, hogy a centerünk legalább meccsenként kettőt lőjjön rá. Ahhoz képest, hogy Montit mennyire leírták, még egész jól osztogat, de annyira azért nem, hogy elvigye az egész csapatot. Kucka is egész ügyes, pláne, hogy a rombolás mellett még bőrözget is, de ahhoz ő is kevés, hogy meccseket nyerjen a csapatnak. Cerci meg Cerci. Így pedig arra lenne szükség, hogy az éppen aktuális Maestro szerkessze meg, hogy mitől működhet mégis a támadójáték, de Mihajlovics eddig se erről volt híres és nem látom, hogy ez mitől változna meg.

Így pedig csak a középszer marad, a teljes összeomlást (lásd Chelsea) sikerült ugyan elkerülni, de ezt nehéz lenne érdemként elkönyvelni, lévén a vezetőség hozta össze ezt a keretet, hozott elég felelőtlenül edzőket, Mihajlovics pedig már féléve nálunk van, ennyi idő alatt azért ennél többet is ki lehet találni. Azt pedig értem, hogy az edző a meccsek után is próbál pozitív maradni, de azzal, hogy olyanokat mond, hogy győzelmet érdemeltünk volna, meg ha az első gól megvan, akkor az egész meccs máshogy alakul, leginkább az MLSZ edzőképzésen jelenjen meg, mint szakértő. A jövő vasárnapi Hellaskodásra lehet egy hetet készülni, oszt majd meglátjuk, hogy addigra sikerül-e kitalálni valamit, de legalább Borriello után Pazzinit is újra megtekinthetjük.