Folytatódhat az álomhajkurászás, hiszen vasárnap az a Hellas jön szembe a San Siróban, amely csont utolsó a Serie A-ban, és nem igazán látszik, hogy mi menthetné meg őket a szezon végére: szóval amíg múlt héten végül nem történt tragédia, a Verona ellen már bármilyen játékkép esetén is eléggé redukalizálódnak a lehetséges érvek a bocs mellett.

A Verona nem csak hogy a Serie A-ban nyeretlen, hanem még a San Siróban sem sikerült egyetlen egyszer sem három pontot szereznie, és elnézve ezt a Hellast, ha ez most történik meg, az Mihajlovics állásába kell, hogy kerüljön. Erősnek hangozhat, és ugyan bármennyire is tudtuk a szívünk legmélyén, hogy azért ez a Carpi-Verona-Frosinone-Bologna négyes nem úgy megy, hogy előre ideadják a 12 pontot, mi meg köszönjük szépen, és át sem öltözünk, azért ha a másodikon sem lenne három pont, akkor az már minimum necces folytatást sejtet. Még ha Baccának nem is megy, van rá sansz, hogy a kolumbiai nem is fog kezdeni vasárnap, és megkapja a lehetőséget Luiz Adriano: szó se róla, megnézném a Nianggal való játékukat, csak van rá sansz, hogy nem úgy, ahogy az talán igazán működhetne, mert Cerci múlt heti kétség kívül veszélyes, de jóval inkább dühítő játékát a szerb sem aludta ki még a hét közepére sem, ezért Niangot visszarendeli a jobb szélre, a vonal mellé – pedig az egy baromi nagy és jó pont volt, hogy visszatette Mbayét középre, most pedig Los Angelessel karöltve szépen firkálgathatnának, de ezt az esélyt egyelőre nem adja meg Miha bátyja’. Ha már Baccától indultunk ki: #goleador 380 perce nem talált be, persze már mennek a krízisről szóló írások egyre több olasz sajtótermékben, ami azért minimum vicces, mert egyrészt ez még bőven nem a kezelhetetlen időszak, másrészt előtte pedig ő volt a mi pacemakerünk, szóval ha valakit nem igazán kellene támadni, akkor az Bacca – persze így működik a sajtó, ha jó vagy, az általában nem elég, legyél még jobb. Azért az mindenképp érdekes, ahogy Bacca őszének közepe alakult: az október negyedikei, Napoli elleni hazai zacskó után elutazott Dél-Amerikába, ahol igaz, hogy csak tíz nappal később, október 14-én lépett pályára Uruguay ellen (3-0 az uruknak, végigjátszotta), majd visszatérve három nappal később az ő góljával csíptünk el egy pontot Torinóban (35 perc alatt lőtt egy gólt). Ezt követően ült nyugton ült egy kicsit, majd november 13-án Chilében játszott a kolumbiai csapattal (mindössze 18 percet kapott), négy nappal később viszont már Kolumbiában fogadták az argentinokat, ahol 90 percet töltött a pályán, majd november 21-én már újra Torinóban volt, és végig is játszotta a Juve elleni bajnokit, a visszatérés óta pedig nem lőtt gólt nálunk. Mindezek tükrében kicsit érdekes, hogy kedden mindenképpen ott kellett lennie Sevillában a Juve elleni BL-meccsen a nézőtéren: még ha a klub meghívottja is volt, és sokat is jelent számára az ex, azért egy ilyen túra után én nem vágytam volna még egy utazásra, de hát én nem is vagyok Carlos Bacca. Abba, hogy most akkor ő erre kapott-e engedélyt / nem, ne menjünk bele, de nem hiszem, hogy ne jött volna jól egy kis pihi a világot kétszer körbeölelő turné után – így meg ugye most az van, hogy pihegős lesz a Hellas ellen.

A Verona jóformán minden szembejövőtől kikapott a közelmúltban, legutóbb pl Gigi Delneri sem tudott segíteni rajtuk az Empoli elleni hazain, szóval ha van csapat, amelyik reménytelennek tűnik, az mindenképp a Verona. Persze, ha túllépünk a „kötelezőek a legnehezebbek” c. klasszikuson, akkor tegyük hozzá: ez a Milan azért még nagyon nem érett meg arra, hogy akár egy ilyen ellenfél ellen is megengedjen öt percnyi lazsálást, ezt tökéletesen megmutatta a Carpi elleni idegenbeli csörte. A Veronától azért baromi meglepő lenne, ha nekünk jönnének a meccs bármely szakaszában, nekik csak egy lehet a fontos, hogy valahogy ne kapjanak ki, már pedig ha esetleg betalálnának, a Sala-Bianchetti-Moras-Pisano négyest nem épp egy olyannak írnám le, amely simán helyettesíti a központi elhárítás kifejezést bármelyik szótárban. A gond az, hogy megdöccenni látszik a támadójátékunk, legalábbis a kapu előtt, mert csúnyán mondva az odakerüléssel nincs problémánk, de középkezdeni már nem tudjuk elküldeni az ellent, így pedig azért ez egy erősen nehezített pálya.

Centerbe veled! (és nem raccsolok)

Eddig azt mondhattuk, hogy Mihajlovics döntései többnyire ülnek – sőt, nagyon kevés nehezen magyarázható és egyben be nem vált döntése volt. Most ha tényleg visszapakolja Niangot a szélre, az megint egy új helyzetet teremthet, az viszont nagyon helyesen úgy látszik, hogy Honda a Crotone elleni húzásaival kiírta magát a mester köreiből. A másik nagy kérdőjel de Jong játéka: nem mondom, hogy nem jutott eszembe a holland a Carpi meccs első negyed óráját nézve, a helyzet viszont az, hogy utána azonban abszolút, még csak mellékvágányon sem villant be. Most viszont kezdhet majd Montolivo mellett, ami nekem elsőre kicsit érthetetlennek tűnik, persze csak akkor, ha nem a korábban vízionált Hellas lesz a pályán, mert ha Delneri úgy dönt, hogy megnöveszti a bajszát vasárnapra, akkor de Jong nagyon sokat érhet: viszont ha nyomni kell, akkor a holland fent tartása általában eléggé indokolatlan. Mondjuk Kuckának sem jöhet rosszul egy pihenős hétvége, csak ugye azon túl, hogy jövő héten van egy Samp elleni idegenbeli kupameccs, meg egy Frosinone elleni szintén „A” bajnoki, két hétig meg pihi van, de hát mint tudjuk, rámegyünk a kupagyőzelemre, szóval a csütörtöki meccs minimum egy szinten lehet a ránk váró idei két bajnokival, főleg, ha vasárnap sikerülne egy kellemes 1-1-et összehozni.

Várható kezdő:
Donnarumma – Abate, Alex, Romagnoli, De Sciglio, Cerci, Kucka, Montolivo, Bonaventura, Luiz Adriano, Niang.

Tipp: 3-0