Alternatív valóság // Bologna-Milan 0-1

bologna_milan_bacca

Szóval mégiscsak Bolognában léptünk pályára, ahol lehoztunk egy közel sem tökéletes 0-1-t. Egyre inkább úgy tűnik egyébként, hogy amiben most lebegünk, az egy teljesen más világ, mert ami visszaköszön a sajtóból, leginkább köze sincs ahhoz, amit látunk – mármint ami a klub részéről megszólalók mondatait illeti, mert persze a kritika az árad a sztorira rendesen. Szóval egy teljesen felesleges és valahol a felhők között megálló meccsen brillírozó játékkal nyertünk, csak hogy ne kapjunk a fejünkre.

Azt találta mondani Silvio, hogy Mihajlovics uralkodása alatt látta a valaha legrosszabbul játszó Milant – ezt mondjuk kapásból cáfolnám, de a tegnap esti produktum után nincs kétség, hogy Brocchi alatt gyakorlatilag minden perc felér azzal, mintha az embert a kínzópadra ültetnék, közben meg vigyorognia kellene, míg falatozza a romlott tejet. Gyakorlatilag értékelhető két percünk nem volt, és ha nincs a tizenegyes, megeshet, hogy itt az életben nem lövünk gólt, úgy, hogy szinte a komplett meccset emberelőnyben játszhatunk – úgy, hogy ennek a Bolognának normális célja már nincs a bajnokságban. Persze erről legkevésbé Brocchi tehet: iderakták egy olyan csapat élére, nem mellesleg null tapasztalattal, amelyik leginkább a háta közepére kívánná ezeket a bajnokikat, nem mellesleg közben a szertáros jövő évi szerződése sem biztos, nemhogy a játékosoké. Arra viszont nehezen találok magyarázatot, hogy miért jó folyamatosan „önigazolnia” Silviónak, mert ezzel a Brocchi védéssel és Mihajlovics támadással sokak szívét nem dobogtatja meg, ráadásul teljesen indokolatlan időpontban tetszett lépni Don, szóval az erőket inkább a tulajváltásra tessék fókuszálni.

Félreértés ne essék, nem kergetném el vasvillával Silviót Milánó külső kerületeiből is. Egyszerűen csak a kommunikációját nem értem, miközben fél lábbal már ő is kívül van a saját irodáján, és most a lehető legrosszabb helyzetben hagyva ezzel a klubot: ő maga ugyanis nem tud/akar/fog (mindenki helyettesítse be a maga elképzeléseinek megfelelőt) már segíteni, de közben a jónak tűnő kínai ajánlatra sem bólint. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez nem is úgy működik, hogy küld egy válasz e-mailt annyival, hogy ok, mehet a dolog, de jó lenne tényleg eldöntenie, hogy akkor mi az irány, mert nem baj az, ha Brocchival meg nem létező középpályával kell végigvinni a következő idényt, csak akkor mondjuk ki, hogy ez lett mostanra ebből a klubból.

A meccsről teljesen felesleges beszélni, ez jelenleg nem a fociról szól, hanem egy kötelező kilencven percről, ami gyakorlatilag egy rulettel ér fel: éppen az jön, ami következik, de a tudatosság apró szikráit se keressük, mert nincs.