Doha valószínűleg nem Torino, Montella meg bizonyára kiirtotta a konnektorokat az öltözőből: nem is azért, mert bármivel elkaphatóbb lenne a Juventus, mint korábban, hanem inkább azért kellene ma nekik menni, mert jó ritmusból érkezünk, na meg ha nem jön, hát bumm.

Azzal azért nem állapítunk meg valami földszaggató újdonságot, hogy a Juventus más kategóriát képvisel a Serie A-ban, szóval az, ami mondjuk elég volt az utóbbi pár meccsen, az valószínűleg karnyú Torinóban. Valljuk be, ami mutattunk, az sem jogosítana fel sok mindenre – azon túl, hogy igen becsületesen lehoztuk a Samp elleni homályt követő öt meccset, talán épp a Sampdoria ellen játszottunk a legjobban, csak hát semmi nem ment be. Igen, a dolgok idény vége felé kiegyenlítődnek, ezt azért követték elég gyilkos ösztönű meccsek, de Montellának egy kicsit megint változtatnia kellett a csapatán. Bonaventura kiesésével gyakorlatilag nem maradt kreatív emberünk középre – legalábbis akkor úgy gondolhattuk, mert Sosa az ég világon semmit nem mutatott. Aztán hogy mennyire kényszerűségből, vagy mennyire Montella bizalmából, de lehetőséget kapott, s lőn, mostanra egész szépen összeállt a csávó. Ennek pedig bőven van kulcsszerepe abban, hogy egy fokkal kevésbé szenvedés az egész: míg a Samp ellen, vagy a Napoli ellen kvázi semmivel sem tudott hozzájárulni a meccshez (február ötödikén az argentin hozott egy 0 key pass, 0/3 beadásból, 8/17 hosszú indítás), addig a Chievo ellen már egészen impresszív volt közel egy hónappal később. (6 key pass, 5/12 beadás, 5/9 hosszú indítás, és még egy jó kiugratás is). A Napoli ellen még öszvér megoldás volt: Bonaventura feltolva, de tulajdonképpen rajta futottak át az akciók – ráadásul jóval mást játszott, mint az inkább szélső Deulofeu. Míg Bonaventura jóval több hosszú labdával operált (akár a pályára felrajzolt posztjától hátrébb is), addig a spanyol már inkább rövidebb passzokkal operált, és húzódott a kapu felé – mindez pedig ott hat ki a jelenlegi játékunkra, hogy Sosának is inkább azt kell hoznia, amit tud: még ha nem is klasszis szinten, de egész nagy hatékonysággal megjátszani a társait, inkább felvállalni a kezdeményező szerepét, mint más keze alá dolgozni. Na meg persze nem elhanyagolható módon azért eltelt bő fél év, volt egy jó beszállása a Lazio ellen, aztán meg zsinórban három cirka 90 percre, amire ugye nem volt még példa a szezonban.

Bonaventura passzai

Deulofeu passzai

Sosa mostanra szépen felvette a ritmust – egyúttal a két szélen két valóban olyan játékos játszhat, akiknek csípőből megy is ez a dolog. Suso mondjuk mostanra meg pont megpilledt, ha nem tudná vállalni a játékot kezdőként, nem biztos, hogy buknánk vele, de legalább húsz percre nagyon kellene, vagy ellenkező esetben egy extra kell Ocampostól is. Persze mindez lópikulát nem érne, ha Bacca úgy mozogna, ahogy november óta kvázi minden meccsen, és nem úgy, ahogy a Chievo ellen tette: hogy mivel érte ezt el Montella, fogalmunk sincs, de isten tartsa meg a kolumbiai jó szokását. Egyelőre azzal nem kalkulálhatunk tartósan, hogy kitömik olyan labdákkal, amiket csak be kell verni, még ha kétség kívül ehhez piszkosul ért is Bacca, de ez most nem az a csapat, amelyiknél működne. Előre ezzel a lendülettel egyébként meg is lehetünk: ami már neccesebb, az a védelem, és itt már egy némileg indokolatlan cserét is érzünk. Romagnoli várhatóan szélső védőként játszatása nem tűnik egy működő opciónak, még ha a tervek szerint neki is kellene megfognia Dybalát, de középen egy jóval műkőképesebb párost alkothatna Palettával. Viszonylag vékonyak az opciók a balbekk posztjára, de Vangioni az én streamemen nem nyújtott semmi olyat, ami indokolná, hogy ne kelljen vele számolni péntek este. Ami még érdekes lehet, az a Sosa-Pasalic duó melletti harmadik ember: Kuckának ugyan voltak kihagyásai, de talán stabilabb játékot tud hozni – főleg védekezésben – mint Bertolacci, de talán itt tudunk most a legtöbbet variálni majd, még úgy is, hogy Locatelli láza miatt minden bizonnyal kihagyja a mait.

Én azt vallom, menjünk nekik erővel, aztán legalább azt is meglátjuk, hogy mekkora a difi ezen a téren is: egy végigszenvedett esetleges egy, kettő-nulla a papírforma, aztán ha nem is teljes 90 percen keresztül, de legalább legyenek olyan periódusaink, ahol elfelejtjük azt, hogy milyen különbségek vannak a pályán és azon kívül, és tojunk a körülményekre. Ebben mondjuk eddig Montella nem volt túl erős, cserébe ott van az, hogy nem adtuk fel egy pillanatban sem – viszont erre Torinóban nem illene hagyatkozni.

Tipp: 0-0