Kedves barátaim, egy igazi jóféle lazulós, kellemes értelemben vett izgalommentes hazai 1-0-on vagyunk tól, hát nem tudom, ti hogy vagytok vele, mondjátok nyugodtan, de nekem valósággal simogatta a kis lelkem, hogy nem kellett görcsölni núlkettő és egyéb járulékos hupákságok miatt. Az órát se kellett nézegetni, szép lassan lecsorgott a meccs, mert minden úgy ment szépen előre a maga az útján, mint égen a csillag. Ilyen is kellett már, na! Én mondjuk hozzá tudnék szokni ehhez a formátumhoz is, szóljon valaki Tibi bácsinak. Hajtás után egy picit megpiszkáljuk a dolgokat, de nem nagyon, mert igazán nincs miért, beírok mindenkinek egy jó nagy piros pontot. 

Elolvastam a kezdőket, és szokás szerint elkapott a kuncogás, gondoltam is, random kicserélhetnénk játékosokat a két csapat között, senki észre se venné. Oh, wait… Na mindegy, lényeg a lényeg, ezen az estén nem az egyéni képességek jelentették a különbséget, hanem az, hogy a mieink akartak, ők meg nem. Ez persze azt is jelenti, hogy nem tudtunk gálázni egy hóttszar Genoa ellen, de aki tényleg ezt várta, az nem tudom, melyik bolygóra született. Betonoztunk becsülettel, a vendégek meg hagyták magukat felőrölni. Most nyilván ez nem egy csoda, de emlékezhetünk rá, hogy nem egyszer volt már olyan, hogy még ez se ment. Akarat van, és most még nyertünk is.

Nem indult simán a történet, Bertók 1:30-nál bemondta az unalmast, reméljük, látjuk még az idén. Szerencsére eléggé puruttya volt ez a Genoa, ilyen használt Trabantokkal meg kiégett Izzókkal érkeztek, a kapusuknak igazi másnapos feje volt. Az a Tchami szerint volt még Szolnokon is, de mindegy.  A tizedik perc után nem sokkal mondjuk majdnem rúgattunk egy gólt Adél cimbivel, de szerencsénk volt vele, Giggiónak meg ez lett a legnagyobb feladata egész meccsen. Kezdeményeztünk, hajtottuk őket, keményen, de szabályos eszközökkel szereztük vissza a labdákat. És volt egy halom kidolgozott helyzetünk is, egész pofás akciók végén. Gyula bácsi meg Feri bácsi a vendégvédelem asszisztálása mellett összehozta a mérkőzés egyetlen, de legalább szép gólját. És kb. ennyi is a meccs.

És bizony 1-0-nál is úgy nézett ki a dolog, hogy mi mentünk előre a másodikért,  nekik minden mindegy volt. Jó volt, na. Deulofeu meg Ocampos valahogy ezen az estén nem tudta gólig vinni, de ennyi legyen a legnagyobb baj. Jó volt mindenki, jó volt Zapi, jó volt Raklap, jó volt Vangioni, jó volt DS, jó volt Kuco, jó volt Bertók, jó volt Ferenc, jó volt Giggio, jó volt Ocampos, jó volt Gyula, jó volt Deulofeu, jó volt Loca, jó volt Antonelli, jó volt Pasalic, és még Bertók is jó volt. Ha holnap nem veri meg az Atalanta a Pescarát, akkor maradunk is a 6. helyen. Meglátjuk, lehet, hogy rájönnek, hogy több pénz van a tippmixben, mint az EL-ben. A következő meccsünk április 2-án lesz az emlegetett Delfinek otthonában. Szerintem addig azért írunk még valamit. Vagy nem. Puszi, pá.