Meglepő lett volna, ha le tudjuk nyomni a Romát, ehhez képest mintha mi kaptunk volna ki egy hete egy városi derbin, és ólomlábakon mozogva kaptunk egy sima négyest úgy, hogy ha ez hét, az sem lett volna túlzás. Elég szétcsúszott az építmény, szerencsére már csak három kör van.

Teljes blackout a Roma ellen. Az első percektől kezdve látszódott, hogy itt ma nem nyerhetünk, így tulajdonképpen azon múlt, hogy a Roma mit akar és tud kihozni ebből – sajnos egy olyanba futottunk bele, amikor volt kedvük játszani, ráadásul Dzekónak minden ült, és inkább felbőszítette őket a Lazio elleni vereség, mintsem a mélybe lökte volna. Lehet sok mindennel jönni, de ez egy olyan szintű szétesett valami volt, aminél nem valószínű, hogy más edző tudott volna érdemben mit kezdeni. Öncélú, agyatlan és lelketlen futball volt, a Roma pedig ennél jóval jobb csapat, mintsem hogy ezt ne használja ki. Az az egyetlen kérdés, hogy ebben mekkora szerepe volt annak, hogy nem akarunk EL-t, vagy kicsit még jobban a magmához lemenve, van-e egyáltalán ilyen, hogy nem akarunk Európa Ligát? A hatodik július 27-én kezd, a bajnokság augusztus 20-án, szóval azért ez majd egy plusz hónap, ami bejönne a felkészülésbe – ez pedig aligha hiányzik egy olyan csapatnak, ami valószínűleg július 27-én még igen nagy mozgásban lesz, még ha el is szeretnénk kerülni a hajrábeli igazolásokat. És tekintve, hogy jövőre négy olasz indul a BL-ben, némileg egyszerűbbnek tűnik négybe érni, mint egy korai alapozással eljutni egy sorozat döntőjéig, ami július végétől májusig szinte garantáltan heti két meccset jelent.

Mindezek mellett, ha valami magyarázatot szeretnénk találni az utóbbi hetekre [mert a Roma meccs önmagában is elég gáz volt ugyan, de a Crotone-Empoli duó ellen szerzett egy pont legalább ennyire] akkor talán az lehet, hogy függetlenül attól, hogy eldőlt a vezetőség sorsa, ez egyben legalább tízszer annyi kérdést hozott maga után. Gyakorlatilag senkinek sem biztos a helye, nincsenek tiszta fejek – ezek pedig ilyen teljesítményt nagyon könnyen szülhetnek.  Persze, ettől még az, hogy Paletta lassan ligarekordot dönt a kiállításokkal, ugyanúgy gáz, mert 1-3-nál a legvégén aztán marha nagy szükség volt a megmozdulására, de alapvetően ez sem szól másról, mint az összezavarodottságról. Nyilván vannak minőségbeli hiányosságok is, és eléggé befásult ez a 433 ezzel az állománnyal, de ez a helyzet alaposan felnagyítja minden hibánkat, és ilyenkor hajlamos azt sem értékelni az ember, ami esetleg jelenleg érték – még ha Donnarumma esetében ez megkérdőjelezhetetlen is, míg többek esetében azért billen a mérleg rendesen.

A Romának volt motivációja, míg mi ezt hetekkel ez előtt elvesztettük: az persze csak külön bosszantó, hogy így is van esély Európára, és egy szoktató év ennek, (vagy a picit felturbózott) keretnek nem biztos, hogy rosszul jönne – ugyanakkor legalább akkora szerepe lehet egy viszonylag könnyedebb évnek, ha úgy alakul, hogy szabadok maradnak a csütörtök estéink. A hátralévő meccseket jó lenne a fiataloknak odaadni, ez a pár meccs nekik még jelenthet valamit, Sosának vagy Ocamposnak már kevésbé, aztán jöhet Mirabelli meg Fassone, a nyár róluk kell, hogy szóljon. Azt mondjuk én is sajnálom, hogy Tottit nem küldték be még utoljára a San Siróba, de ez van.