… vagy buzi visz. Nyilvánvalóan van és lesz hatása a Rómában történteknek, de csak abban reménykedhetünk, hogy sikerül megtalálni a középutat. Montellának ehhez van nagyítója, hogy megfelelő dioptriájú szemüvege is, az lesz igazán a nagy kérdés.

Jön az első telített csütörtök – kénytelenek vagyunk nem kihagyni, hogy reméljük, nem torkos lesz belőle. Bécsben nincs pardon, ez már egy európai tétmeccs a szezon „javában”. Valamikor be kellett következnie az első vereségünknek, én azért a meccs előtt is alaposan féltem a római túrától: a Lazio egy szépen összerakott csapat, ami ha veszített is értékeket a nyáron, alapjában véve a filozófia nem változott, és javarészt a nyugodtság uralta a mercatót is, miközben nálunk kifordult a sarkából a Föld. Hogy négy lett, az már persze elég erős, Immobile meg olyan csatár, hogyha felkínáljuk neki, ő nem lesz az az etikus hekker. Azon túl, hogy nem volt ott Conti, meglepő lett volna, ha formációt vált Montella – még ha nagyjából tisztában is vagyunk vele, hogy ez a 433 eléggé megerőszakolva alkalmazható a Milanra. Hogy a 352 mennyivel jobb, nem tudni, Bécsben 2-5-3-al felállva is nyerni kell, ez nem kérdés, de azért Conti és Ricardo Rodriguez nélkül tulajdonképpen a háromvédős rendszer legnagyobb fegyvereit veszítjük el: tehát hiába váltunk át egy AK47-esre egy kis Magnumról, ha pont töltényünk nincs hozzá. Marad a puskatus. Calhanoglu középen, Kessie egyelőre nem tud olyan szarul játszani, hogy kikerüljön, Andre Silva meg Kalinic viszont egyszerre kap lehetőséget. Nem akarok nagyon vészmadárkodni, de ez nekem túlságosan nagy reformnak tűnik négy nap alatt, főleg úgy, hogy se a portugál, se a horvát nem kapott még értékelhető perceket: persze mikor, ha nem most? Csak megint visszatérünk oda, hogy éppen azok a szárnyvédőink nem lesznek, akikkel ez valamit érhetne, ráadásul még Conti esetében azt elmondhatjuk, hogy sérült a drága, addig Ricardo Rodriguez „csak úgy” maradt ki, mert miért ne.(Vagyis Vince indoklása szerint azért, mert 20 nap alatt még lesz hat meccsünk.) Nem akarok nagyon belemenni abba, hogy most akkor Abate és Antonelli ez a szint, vagy pontosan melyik is, de csupán Calabria maradt opciónak, mint csere, ha a prototípust vesszük alapul, és én már csak ilyen vagyok, szeretek fejben arra készülni, hogy mi van akkor, ha nem – és ha Bécsben is előjön a nem, az már azért egészen másképp fog lecsapódni, mint az Olimpicóban.

Két dolgot kell mérlegelni: az egyik, hogy ebben a formációban, élesben nem igazán töltöttünk sokat a pályán, szóval ez azért kötve hiszem, hogy rögvest működni fog, főleg négy nappal egy ilyen vereség után. A másik viszont, hogy hol kísérletezzen Montella, ha nem az Európa Ligában, azért akkora bomba nem robbanhat, hogy ebből a csoportból ne jussunk tovább valahogy, ad absurdum ne legyünk csoportelsők. Az a némileg fura helyzet állt elő, hogy Cutrone kicsit elhitetette mindenkivel, hogy ő bizony itt egy nagyon plusz csatárnak fog számítani a szezonban, de az a helyzet, hogy nem véletlen volt ő eddig a Primaverában. Silva és Kalinic tudja képviselni tartósabban a minőséget, és Montella picit elhitte, hogy Cutrone (meg főleg Borini) tényleg használható heteken keresztül, és csak annyi lett, hogy jött a valóság a kettes vágányon.  Hogy most Suso tud-e seconda puntát játszani, az is kiviláglik majd az Ernst Happelben, de most az eddigi „rotáltaknak” kell valamit visszaadni a mister felé, ha már egy kicsit felcserélődtek a szerepek. Mellesleg tudom, milyen gány, amikor kimész egy meccsre, és arcul csapnak – szóval már csak a szurkertársaink miatt is jó lenne, ha azt a 4-1-et hamar le tudnánk törölni.

Várható kezdő:
Gigio – Zapata, Bonucci, Romagnoli, Abate, Kessie, Biglia, Calhanoglu, Antonelli, Kalinic, Andre Silva.