Urak, egészen korrekten vettük fel a fonalat a téli szünet végén, szoros meccsen legyűrtük a Cagliarit idegenben. Ez nem kis dolog, az nekünk mindig is egy nehéz hely volt, sosem szórtunk ott sziporkát. Ez Gatta úr számára dicséret, nem merészelném elvitatni tőle, hogy ez az ő keze munkája. Attól persze messze vagyunk még, hogy azt emlegethessük, hogy „minőségi futball”, de most ez a legkevesebb. Semmi nagy dolog nem történt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy olyan produkciót láttunk a csapattól, ami ettől a kerettől mindig és mindenkor elvárható lenne. Hajtás után szűken mért dicsérő szófoszlányok.
A Cagliari nem valami erős mostanság, viszont a Szigeten minden nagycsapatot megszopatnak. Ellenünk egyébként nem is kezdtek rosszul, a gány időjárás csak csípősebbé tette a lelátói hangulatot. A meccs első felében simán jobbnak is tűntek nálunk, alaposan nekidurálták magukat. Aztán találtak egy röfögős gólt, Giggio ennél sokkal jobb kapus, ezeket azért fogni szokta. És akkor innentől az szokott volt lenni, hogy kész, vége van mindennek, nekünk, reszeltek. És itt most valami más lett, valahogyan képesek lettünk a magunk elképzelései szerint alakítani a mérkőzést, most erre azt mondaná az ember, hogy nahát, köszönjük szépen, ha nem élnének még elég élénk emlékek a Benvenuto vagy a Hellas leszopásáról, szereztek ezek azóta pontot egyáltalán? De nem, itt most az volt, hogy a Milan hátrányba került, jó, a Milan átvette az irányítást, és megfordította a meccset. Hát nem egy megszokott forgatókönyv, annyi szent.
A hajrában eléggé beszorultunk, az 1-3-nál jobban benne volt a 2-2, de mégis maradt a legkevésbé valószínűnek vélt 2-2. Ez van, az egyéni hibák zavaró tömege, a szokásos rövidzárlatok, nagy beszakadások nem fognak egyről a kettőre eltűnni. Javuló egyéni teljesítményekről lehetne beszélni, de talán sokkal fontosabb, hogy Gatta kitart valami mellett, és már ez is elég ahhoz, hogy ne legyünk teljesen amorfak. Sokkal többet én most hozsannázok. Talán egy EL-helyre idén is jók lehetünk, ez azért fényesebb, mint egy hónapja, de még bármi lehet ebből, ne kételkedjünk.