… és jön az esés. Semmiképp sem akarok a túlzott magabiztossággal jönni, mert az egy borzasztóan nagy hiba lenne, és nem is erre foghatjuk a vereséget – de az tisztán látszik, hogy több van még előttünk, mint amennyit elhagytunk már.

Szóval volt ez az Arsenal, aki a szezonját tulajdonképpen az EL-el tudja megmenteni, Wenger nem véletlen ücsörög ott annyi ideje, ahol, és voltunk mi, akik ugyan jó passzból érkeztünk, de nagyjából ennyi szólt mellettünk, és nem sok más. Mert hogy a kezdőből akinek releváns tapasztalata van ilyen fokú párharcokból, az úgy nagyjából Bonucci (esetleg Biglia) és itt gyorsan a lista végére is érünk. Persze, Maitland-Niles, vagy Holding sem játszott többet, de Koscielny, Mkhitaryan vagy Özil bizony igen, miközben nálunk a pályán volt az elejétől egy Gigio, egy Calabria és egy Cutrone is – túl sok méz folyna le a szavakról, ha úgy folytatnám, ahogy ezt kellene, szóval csak hajrá. Nincs különösebb gond ezzel a vereséggel, az Arsenal még jelen állapotában is a Milan előtt áll, mondjuk a 0-2 nem néz ki jól, de kétlem, hogy az lett volna a helyes felfogás a párharc előtt, hogy innen nekünk tovább kell jutnunk – ebből a szempontból egyébként azt sem jött igazán jól, hogy kaptunk egy lekvár csoportot, és a selejtezőt is ide véve egy Torinónál erősebb csapattal igazából még nem is találkoztunk, ez azért elég nagy ugrás volt. Persze, lehet mondani a bajnokikat, de az azért nagyon más – na meg ha úgy nézzük, a három front erőbefektetés / várható hozam arányában az EL tűnik a legkiegyenlítetlenebbnek, szóval ha valamit dobni lehet, akkor az inkább a csütörtök esték, mintsem a bajnokik vagy a kupadöntők. Általában fáj, ha faarccal bemondod a fullodat, aztán valaki meg kijön a színsorral, de ezeket elraktározod, és használod máskor – sokkal többet kár lenne ebből a meccsből ráhúzni az egészre.

Engedelmetekkel külön posztot most nem kap a Genoa (amúgy is adtunk már nekik elég játékost és vica versa), az viszont nem biztos, hogy nagyon rosszul érint, hogy most találkozunk velük, nem egy hónappal ez előtt: a beszedett három győzelem után van most kilenc pont előnyük, ami persze nem a világot magát jelenti, de hátrafele már nem nagyon kell tekinteni, én azért a sorozatunk előtt (Roma-EL-Inter) azt mondtam sokaknak, ettől a Genoa elleni idegenbelitől jobban félek, mint az említett háromtól – ezt azért már nem tartom. Meg lehet fázni persze, de ha sikerül kitisztítani a fejeket, akkor nem lehet gond: ez most megint Gattusón múlik, és itt ismét előjön az, hogy mekkora pedagógus a csávó, mert törvényszerűen benne van a hanyatlás is egy ilyen periódus után, de ha a fiatalos hévet úgy tudja alakítani, hogy megmaradjon a komolyság, de ne ejtsen mély sebeket egy vereség, akkor nem hinném, hogy összetöri a csapatot egy csattanós az Arsenaltól.

Jönnek a meccsek, a darálót most lehet lekapcsoltuk egy kávészünetre, de forog tovább bizony: nem szabadna sem feszültséget, sem görcsöket tapasztaltunk, menjen csak minden a maga útján a belekbe. Nyilván fárad a kéz, és a reggeli pálinka is előbb-utóbb leér, de tudjuk be bóbiskolásnak a csütörtökit, aztán nyomjuk tovább – azt sem mondanám, hogy csatát buktunk, de nem is most zajlik a háború. Ez csak a gyakorlat. Hakan helyett most Borinit írják, centerbe meg Kalinicet – nem nagyon tudok vitatkozni egyik döntéssel sem, ha tényleg így lesz, annyit azért kérek cserébe, hogy ne Pandev lője, ha már kapunk.