Hölgyek és Urak, következik a helyosztó a hatodik helyért. Az elmúlt évek (egyik) mumusával, a mindig szimpatikus Atalantával fújt össze minket ez a csúnya hideg őszi szél. Köztünk legyen szólva, inkább ültek volna fel egyesével a jegesmedve faszára, ennyire se hiányoznak. Az előző 29 közös csörténkből mi 11-et húztunk be, ők 8-at, látványosan feljöttek ránk, bár BL vagy BEK-et még azóta sem nyertek, és kiszoptak a kappanhágói éjszakában az EL-playoff alkalmából. De lehet, hogy utóbbi csak egy bölcs megfontolás eredménye. Elég hitvány formában vannak egyébként, a Cagliari és a SPAL is alaposan megfingatta őket, így vigyoroghatnak a 15. helyről. (Mi egy meccsel kevesebbet játszottunk, ezért a mi 16. helyünk nem kiindulási pont.) Lényeg a lényeg, ez nem az a párosítás, ahol bármilyen kimenetel meglepetés lenne. Hajtás után rátérünk a holnap esti kiváló calcio csemegére, de előtte még összefoglaljuk a Dunaferr-verés tanulságait: -.

Ezek ellen sosem jó, és valószínúleg ez most is így lesz. A gond az, hogy valószínűleg a gárda cagliari-teljesítményéből célszerű kiindulnunk, az augusztusi „rangadók” – véleményem szerint – kedvezőbb képet mutattak a reálisnál. Sok gondunk van, a legfontosabb talán az, hogy nem vagyunk meg minőségben ahhoz a típusú játékhoz, amit Gatta szeretne játszatni. Ha lenne egy fő vagány, keményfaszú középpályásunk, aki képes lenne kihozni 2 ember közül is, hogy egyetlen gyilkos passzal mattolja a pofátlanul mélyen letámadó ellenfelet, mindjárt szépen visszatakarodnának a búsba, ahonnan világra jöttek. De ilyenünk nincsen, maradnak a körülményes oldal- és visszapasszok, mindenféle kockázatos aprómunka a széleken, meg az infarkt Dollár megmozdulásai előtt. Ha ez a probléma Szardínián kijött, itt is fájni fog, legalább annyira, ezek igazi kullancsok.

Engem még rohadtul foglalkoztat, hova fog kifutni az erőnléti problémánk. Nyilvánvaló, hogy Gatta fociját nem lehet 90 percen keresztül nyomatni, rengeteg energiát emészt fel védekezésben-támadásban egyaránt.  (Az izzadjon a labda elve nem működik, ugye.) Talán 45 percet le tudunk hatékonyan hozni, a fennmaradó ugyancsak 45 percre viszont nincsen működőképes terv. Ha ezt fel tudnánk hozni 60:30-ra, onnan már sok meccset be tudnánk húzni. Kérdés viszont, valóban ez lesz-e az irány, és nem egy összeomló kártyavárat kapunk helyette. (Elég baj, de meglátásom szerint a szárdoknak semmivel sem volt rosszabb focijuk a múlt héten, erőből meg látványosan nem ment.)

Most még pozitív a hangulat a csapat körül, a bizalom ott van a Misternél. Bizony meg kéne ragadni az alkalmat, és megmutatni, hogy igenis van egy vonal, amely mentén előre tudunk lépni. Nem akarom elkiabálni, de Higuain egyelőre vezért játszik, nem csak tör-zúz, de penge és vagány is, tud kettő olyar húzni meccsenként, aminek elégnek kell lennie egy győzelemhez, ha és amennyiben. És közben magával ragadó, mint minden igazi vezérbika. Súlypont, nem csak cinikus értelemben. Ilyen játékosunk Ibra óta nem volt. Suso egyébként messze nem olyan gáz, mint ahogy ekézik néhányan (szerény véleményem szerint), így szemre még mindig neki van a legtöbb forintos labdája, megnyert párharca, jó lövése. Hogy a jutyúbhoz ez kevés, az nem kérdés. Inkább Calha a lógós, ha megy a srácoknak, ő is kiveszi a tészét a firkából, ha viszont neki kéne vállára venni a csapatot, onnantól megette a fene. A középpályánk nem túl acélos (bár a történelmi mélypont Muntari-Essien-Poli-tridentéhez tényleg nem hasonlítható). Hátul még tán meg is lennénk, bár nekem szöget ütött a fejembe, hogy zimbabwei az a dollár (ne legyem igazam).

Gatta a szokásosnak mondható kezdőjét tolja fel a Gazzetta szerint, a jó öreg Gasp mester meg biztosan megpróbálja majd megtromfolni valami finomsággal. A hazai pálya és az aktuális forma inkább felénk döntené a mérleg nyelvét, de túl sokat láttunk már ehhez. De azért tippelek egy győzelmet, ha egyszer ingyér van. FORZA!

Milan 2-0 Atalanta