Hölgyek-Urak, boldog karácsonyt! Mindenkinek, tiszta szívből. Egy kis belassulást, egy falatnyi nyugalmat, egy szeletnyi békét és derűt mindenhová! Ez most, ami fontos. Lássunk túl a káprázaton, vegyük észre, minek mi az értelme, hol van az igazi mélység. Amit pedig el lehet engedni, azt tegyük is meg, könnyű szívvel, mindenfajta ellenkezés és keserűség nélkül. A mai meccs tökéletesen ez a kategória. Nem kellett vonuló madárrajokat kémlelni ahhoz, hogy már jó előre lássuk, a világ megváltását nem ettől a játéknaptól illett várnunk. Mondjuk ki, a mi szaros palánk hamarabb szétnyílt, kapituláltunk. Van ilyen. Volt ilyen. Lesz is még ilyen. És ettől még ugyanúgy jár a HÉV, megsül a pulyka, összeszurkálod az ujjad a tűlevéllel és ugyanúgy ott leszünk a Bajnokok Ligájában. Összedőlt volna a világ – a világ a legkevésbé sem dőlt össze. Hajtás után röviden felejtetjük a történteket.

Őszintén remélem, hitványságban ennyire patent középpályával soha többet nem rontjuk saját sorsunkat. Egy világ által meg nem értett zseni, egy örökös wonderkid és egy tehetséges jobbhátvéd: nekik kellett volna focit csinálniuk. Az eredmény hozta a várakozásokat. Még a török próbált valamit, ő passzolta hármójuk közül a legtöbbet – igaz, ő is volt a legpontatlanabb – de fazonszabászatnak ez sem volt értelmezhető. Irtó ergya, sztenderdbe kívánkozóan tré. Persze, szidni könnyű szegényeket, de hát úgy hozta a sors, hogy ez a szereposztás. Ehhez tényleg Ibra-magic kellett volna. Olyanunk pedig nem volt. Nincs és nem is lesz. De hogy rosszabb legyen a helyzet, se Tazmán, se Hambi, se Kotró, sesenki nem rúgta fel az egyre csak duzzadó moslékosdézsát. A szar forma általános és egyenlő, pont mint a tankönyvi titkos választójog.

Susónak sem megy, látványosan

Eléggé aggasztó, miért dobták le az égszíjat a húzóemberek, kivétel nélkül és tartósan. Tazmán jó formája meccseket tud eldönteni, ide vagy épp nem ide. Hambi dettó. Rajtuk kívül még Kotró tudta felkavarni az állóvizet. A többiektől ilyet nem láttunk, vagy ment együtt a csapattal, vagy beleidomultak a kollektív fosba. Most ez utóbbi van. Persze, ilyen középpályával súlyosbítva extrán nehéz, de itt most ennél jóval többről van szó. Az uccsó 3 bajnokin gólképtelenek voltunk – ez cefet. A fásultság, elkedvetlenedés jelei nyilvánvalóak, csak jó lenne tudni, mi az ok, és mi az okozat. Gattával sose volt bonyolult focink, ennek működnie kellene. Persze, azt úgy tényleg nehéz, hogy a komplett jobbszél ennyit tud: futni. Ennyit. (Cala, Ignác) Suso pedig vissza is tudja húzni. Nofene, ebben azért csak úgy bizsereg-bazsalyog-bolondozik a kiszámíthatatlanság – NEM! A másikon meg Aladdin játssza az elszédült kerengő dervist – nem egy nyerő leosztás. Van az a pont, amikor az emberfia Exexcapitano hiányát kéri számon – azért ez már tényleg meredek.

Samu – nem ment ez neki most

Nagyon sokan elküldenétek már a kénköves pokolba Gattát – ez volt a siker receptje az elmúlt években. Persze, nem lehet a végtelenségig nézni ezt a vergődést, szerencsére két olyan ellenfelet sodort elénk a szél, akiket bárhogy és akárhogy, de feltétel nélkül ütni kell – Frosi és Spál – gyere vissza, te vadállat – ha őket sem sikerül felülmúlni, a téli szünet pont adná is magát – én azért nagyon bízom benne, sikerül elkerülni ezt a gyalázatot. Majd teszek ki valamit karira, mert ez így nagyon alja. Addig is mindenkinek szerencsés készülődést, sikerüljön ez a pár nap úgy, ahogy szeretnétek 🙂