Hölgyek-Urak, először is  boldog új évet kívánok mindenkinek 🙂

Másodsorban, a poszt témája hivatalosan a 2018-as év utolsó bajnoki mérkőzése, emellett pedig visszatekintés az elmúlt esztendőre. Jónak nem volt mondható se ez, se az, de talán még pont nem mondjuk azt, hogy fujj, takarodjon mindenki, mert ez mindennek az alja. Ez a meccs, ez az év a Milanhoz nem volt méltó, az, hogy ennyi hibával csak egy pontra van tőlünk a negyedik hely, csalóka, a megszerzett 31 pont bizony elég gyenge. Az elmúlt 5 évben rendre jobb teljesítményt kellett letennie az asztalra az aktuális negyediknek (72, 72, 67, 64, 65 pontok visszafelé görgetve), az tehát biztos, hogy ennél lényegesen erősebb formával tudunk csak odaérni a Bajnokok Ligájába tavasszal. Soha jobbkor nem jöhetett volna a téli szünet ennek a viharvert társaságnak. Nem tudom, mi romlott el az elmúlt egy-másfél hónapban, talán most lesz alkalom rendezni a sorokat. Hajtás után rövid összegzés következik.

Győzelmet érő védés a végén

A meccs maga kicsiben összefoglalta az egész mögöttünk maradt évet: látványos erőlködés – csekély termés – balszerencse – ügyetlenkedések – csüggedés – újra, meg újra nekidurálás – nagy-nagy szenvedés, kínosabbnál kínosabb momentumok, és a végén: mégis, csak meglett valahogy, és még pont nem dobjuk ki az ablakon azt, amit a végén a kezünkben tartunk. Nem gondolom, hogy egy SPAL ellen ennek így kellett volna kinéznie. Egy ilyen meccsnek, egy ilyen leosztás végén nem szabadott volna egy lenyakazásra vonatkozó ultimátummal nekiszaladnunk. Ha minden egész nem is törött el, azért ez nettó vicc. Én nagyon örülök neki, hogy Gatta személyében végre egy olyan embert sikerült a padra találni, akivel el is lehet kezdeni, és be is lehet fejezni egy évet. Ez is önmagában eredmény tud lenni most nálunk – ez is beszédes. Nem tudom, ő e az az ember, aki visszavisz minket az élmezőnybe. Sokan úgy vélik, nem, és bizony kétségekkel tele a padlás nálam is, de szeretnék hinni benne. Ha ő is az, az azért nyilvánvaló, ez a csapat nem az a csapat, ez még nem az a csapat, amelyik majd első számú kihívója tud lenni a Juvénak. Korrekcióért kiált ez a teljesítmény, vagy a madame nem érti a dolgát, vagy a lányokban nincs meg a tűz – a kettő közül az egyiknek igaznak kell lennie. Itt van nekünk az a két ember, akikben még a legtöbb bizodalmunk lehet: Leo és Maldini, hát kik fognak itt tudni rendet csinálni, ha már ők se?! Döntési helyzethez érkeztünk, itt most az előbb említett úriembereknek teendőik vannak. Nehéz, a cselekvési tér korlátozott (FFP, rendelkezésre álló források, idő, elérhető célpontok) – mégis, itt most csavarni kell egyet a sztorin, hogy már most májusban révbe érjünk, és ne menjen el még egy év a kukába. Sikerül-e, csak remélni tudom, de azt én most nem látom, ez így most jelenlegi formájában BL-t tudjon érni tavasszal.

Kellett

  

Magáról a meccsről sokat nem szeretnénk mondani, úgy érzem, csak önismétlés lenne. Rájuk estünk, aztán persze mi kaptunk gólt, utána bár gyorsan reagáltunk, beállt az állóháború, és csak sokára tört meg a jég. A vége meg a szokásos thriller, szerencse, most nálunk voltak a nyerő szereplők. És ennyi is, kell ennél több? Azt kívánom magunknak, úgy emlékezzünk vissza egy év múlva erre az időszakra, hogy igen, akkor ez és ez volt, ezek voltak a problémáink, amelyekből ezt és ezt már meghaladtuk, és bár még most sem fenékig tejfel, de azért érezhetően előrébb tartunk. Mert most mit mondhatunk el?

Előrébb tartunk, mint egy éve? Mondjátok el Ti, hogy látjátok!

És holnap mindenki okosan-ügyesen vigadozzon, búcsúzzon el illően 2018 érdemes évétől 🙂
BÚÉK, Skacok, Veletek maradunk jövőre is!