Kedves Olvasók, egy semmit sem érő ferrarai győzelemmel tudtuk le az utolsó kört. De legalább korrekt kis meccs volt, a hazaiak abszolút partnerek voltak abban, hogy szórakoztató játékkal zárjuk le a szezont. A meccs álomszerűen indult, a védekezést lazán kezelő hazaiakat sikerült kétszer is megbüntetni. Természetesen a szünet után nem sokkal már egyenlőt mutatott a tábla, sőt, a hazaiak rohamoztak a vezetésért. Utóbbit – és a győzelmet is – csak mi szereztük meg, ugyanis a könnyű síppal befújt tizigólunkra már nem érkezett hazai válasz,  Floccari 89. perces kapufájánál szerencsére már nem futotta többre tőlük. Hajtás után a tárgynál maradunk.

Semmi komoly, reméljük

Éreztem én, hogy most nem szabad elhinni, ezért kinyomtam mindent a patakon kívül, és csak egyszerűen megnéztem a meccset, ahogy anno nagyon régen a tévé előtt, amikor még dehogy is voltak blogok meg livescore meg társaik. A meccs egyébként nem volt rossz, a hazaiak megpróbálták kiszolgálni a lelkes szurkolóikat, ha már tét nélkül léphettek pályára. Masszív brigád ez a Spál, van karakterük, vagány, harcos  és menő kiscsapat az övék. A mienken – azt gondolom – nem érződött frusztráltság, felvettük az arcunka dobott kesztyűt, és megfricskáztuk a szemtelen kicsiket. A szokásos leolvadás persze most sem maradhatott el, azonban ebből is sikerült visszajönni, és a helyzethez mérten relatíve magabiztosan lehozni a meccset. Nem azt mondom, hogy óriási profik lettünk volna, de mákhegyeket meg röfögő kondákat sem látok magam előtt, visszaemlékezve a történésekre.

Pedig igen jól játszott

Ha dicsérnünk kell valakit, azok mindenképpen Aladdin és Keszi lesznek, akik – Fajsz mellett – fazont szabtak a játékunknak, és egész pofás módon alakítottak ki helyzeteket, lőttek gólokat. A kebabosnak ismét volt kimutatható jelenléte, sokat volt játékban, rengeteg akció futott rajta keresztül, erős volt a passzjátéka, nem csak arról beszélhetünk, hogy egy jól eltalált labdán kívül semmi. Keszi meg mintha bővítené a képességeit, az első gól előtti visszagurítás tudatos volt – azt gondolom – az a lövés nem is illett hozzá, a tizije meg egyenesen halállaza. Fajsz is hozta magát, ez a középpálya most egészen rendben volt. 

Áldozati tánc helyett most standard gólörömök

Szidni és most nem akarok senkit, azt azért lehet érezni, hogy ez úgy összességében kevés volt. A tavalyi kaotikus állapotokhoz képest mindössze eggyel többször tudtunk nyerni. Ezen sok magyaráznivaló, azt gondolom, nincs. Most majd összeülnek a felelősök, és levonják a következtetéseket. Mi is jövünk majd, igyekszünk valahogy keretbe foglalni ezt a fanyar utóízű, de legalább az utolsó meccs lefújásáig izgalmas szezont. Addig is köszönjük szépen a figyelmet és az aktivitást mindenkinek 🙂