Végül kissé izzadósra sikerült a szombat délután, de ez mit sem számít, mivel megint rögtön felálltunk egy vereség után, így egy lépéssel közelebb kerültünk a célhoz, minden egyes győzelem aranyat ér innentől fogva, válogatás nélkül. Remeklő újfiú, egy nagy visszatérő, isteni Gigio és kis Ibra dorgálás a tovább után.

Kezdjük az utóbbival, mert ezen a meccsen (vagy hát az egész héten, ha az Inter ellenire is gondolunk) abszolút a rossz Zlatant kaptuk, kihagyott egy nagyobb ziccert, aztán a tizenegyest is elrontotta (komolyan lassan már én is meg tudnám fogni a büntetőit, annyira egy helyre lövi mindet, ugyanolyan erővel), közben meg reklamált, elégedetlenkedett és kiabált a megszokott módon, de hát tudjuk, hogy nála benne vannak az ilyen meccsek, szerencsére elég ritkán. A második tizenegyest legalább végre átadta Keszinek, ez remélem végleges is innentől fogva. Ha már tizenegyes, remélem Singer papa nem utalt túl sokat a bírónak most, mert ez mindkettő annyira kristálytiszta volt, hogy nem éri meg erre pazarolni a pénzt. Az Inter elleni derbyre remélhetőleg már le van szervezve 2-3, ebben bízom.

Akikről viszont pozitív előjellel kell beszélni: Donnarumma nem először és nem utoljára mentette meg a seggünket, de már tényleg annyira konzisztensen jól véd, hogy egyszerűen magától értetődő minden bravúrja, természetesnek vesszük az egészet. Pedig nagyon nagy extra, így 21 éves korára egyértelműen a liga legjobb kapusává vált. Továbbra is eléggé biztosra veszem a szerződéshosszabbítását, viszont most már kicsit azért aggaszt a helyzet, hogy nincs még szó megállapodásról egyelőre. Nyilván Raiola kavar kicsit, és többet kér az ajánlott összegnél, de végső soron itt inkább nekünk kell közelíteni az igényekhez, ha sikerül bekerülni a BL-be, akkor egyszerűen nincs miről beszélni, semmi sem lehet kifogás. Márpedig jelenleg jó úton haladunk efelé ugye.

Tomori a másik, aki kiemelkedően jó volt (egy kisebb hibától eltekintve), márpedig ez így 1 héttel az érkezése után nem kis dolog, nagyon gyorsan beilleszkedett, tehetségesnek tűnik. Gyors, a párharcokat nagy arányban nyeri meg, egyetlen dolog, amiben nem tudta pótolni Kjaert, az a passzjáték, ezt egyébként Pioli úgy oldotta meg, hogy Tonali többnyire hátramozgott, és tőle indultak a támadásaink.  28 millió körüli opciót kaptuk a Chelseatől rá, elsőre nekem ez soknak tűnt, de lehet hogy okkal küzdöttek Maldiniék annyit azért, hogy ez mindenképp benne legyen a szerződésben.

Végül pedig Rebicet dicsérném még meg, mert sokat kritizálhattuk idén, de az igazi posztján balszélsőként játszva 6 meccsen 2 gólnál és 3 gólpassznál jár, ami nyilván nem ér fel a tavalyi brutális góltermelésével, de jó teljesítmény, a kényszerből középcsatárként játszott meccsek rondítottak bele inkább az összképbe nála. 

A legjobb hír pedig, hogy Bennacer újra pályára léphetett, amúgy egyébként nem játszott jól – ahogyan az egész csapat az utolsó 20 percben – ami érthető is ennyi kihagyás után, reméljük szépen lassan formába fog lendülni a derbyre, én továbbra is úgy érzem, hogy sokkal jobb lesz a játékunk most, hogy visszatért, meg Kebab is felépült a covidból.

Végére meg egy (szokásos) kiemelkedő statisztika: 10 idegenbeli meccsünkön, 28 pontot szedtünk össze, lehet ez a zártkapuk miatt kevésbé fajsúlyos dolog jelenleg, de a második helyezett csak 20 pontnál jár mögöttünk ebben a kategóriában, szóval azért elég releváns, ha azt akarjuk vizsgálni, miért is vezetjük a bajnokságot. Csak összehasonlításképp: az elmúlt 3 szezonban, visszafelé haladva az időben ezek a pontszámok egész szezont nézve: 33, 28, 29.  Vicceltünk itt éveken át az #idegenbenjóazx mondással, erre tessék, Pioli szerint csak a győzelem elfogadható.