Ez a csapat bizony nem képes meghalni! Mindenki tudta, hogy Veronában piszok nehéz dolgunk lesz, főleg egy ilyen felforgatott kerettel, ennek ellenére amit kaptunk, az egy nagyon kellemes meglepetés. Ugyan nem sziporkázó játékkal, de nagyjából végig kézben tartva a meccset, magabiztosan és stabilan játszva hoztunk le egy elképesztően fontos három pontot, folytatva a szezonra jellemző zseniális idegenbeli teljesítmények sorát. A tovább után jár a pacsi a peremembereknek és a megbízható kezdőknek is.
Meglepően erőtlen volt ez a Verona most, pedig ők különösen a nagyobb csapatok ellen szoktak komoly ellenállást tanúsítani, könnyű meccs nem igazán létezett ellenük idén. De Pioli érdeme is, hogy ez most így alakult, okosan nem rohant fejjel a falnak ezzel a kezdővel, hanem kicsit átadtuk a területet az ellenfélnek, ezzel meg sok mindent nem tudott kezdeni az amúgy általában reaktívabban játszó ellenfél. Szóval ez egy remek húzás volt a Mistertől, ahogyan az is, hogy Brahim Díaz helyett be merte vállalni Krunicot, a bosnyák kiváló meccset hozott le végig, volt kapufa melletti mentése, mezőnyben is hasznos és pontos volt többnyire, a gólja meg csak hab a tortán, egyszerűen tökéletes volt az a szabadrúgás, különösen a hátsó kameraállásból látszott, hogy ennél jobban nem lehetett volna rúgni.
Külön vicces, hogy Kebab pontrúgás specialistaként ilyen gyönyörű fal feletti szabadot nem rúgott szerintem még soha nálunk. Ezzel az előnnyel persze még nem lettünk volna nyugodtak, de egy másik peremember, a Theo helyett játszó Dalot is előlépett, és hatalmas gólt ragasztott valahogy a középcsatár helyére kerülve, ezt sem lehetett volna pontosabban lőni. A meccs vége felé volt néhány veszélyesebb Verona helyzet, de ezek gyakorlatilag mind a 75. perc után jöttek a kényelmes előnyünk mellett, úgyhogy izgulni nem igazán kellett.
Elég komoly tehát – és itt most szándékosan sarkítani fogok – hogy a szezon előtt jogosan féltünk a keret mélységétől, erre gyakorlatilag ott tartunk, hogy ez a csapat megtépázva jobban megy, voltak például azok a Sassuolo meg Lazio elleni nagy győzelmek, most ez, a Spezia ellen meg teljes erővel felállva szépen leszerepeltünk. Szóval persze, van itt baj a kiegészítő játékosok minőségével, de ha elérjük a célt a szezon végére, sokat köszönhetünk majd nekik.
Viszont ha már itt vagyunk, ki kell emelni azokat az alapembereket, akik itt a Verona ellen (is) a legjobbak között voltak. Calabria az egész szezonra jellemző stabil játékát hozta, kiváló védekezéssel, és volt még egy beadása is, amit tényleg szinte Cafuként rajzolt oda Raffaelló fejére a védő mögé. Aztán nekem nagy meglepetés volt ezen a meccsen Széle, aki a szokásos nagy meló mellett jóval több kreatívabb feladatot kapott és vállalt, mint általában, leginkább ő szervezte a játékunkat a támadó harmadban, és nem tette rosszul ezt ahhoz képest, hogy tudjuk nem ez az erőssége. Végül pedig természetesen Keszi Elnök Urat kell kiemelni, aki a szezon játékosa lesz egyértelműen, ha így folytatja, mert ma is összefogta az egész csapatot a középpálya dominálásával, hétről hétre, sőt sokszor 3-4 naponta teszi ezt 90 percekkel, nulla pihenéssel (és belőtt tizikkel), le a kalappal előtte. Már csak az a tripla hiányzik, de jönni fog még az idén!
Rettenetesen fontos győzelem volt tehát ez a BL hely szempontjából, a Laziohoz képest már elég tisztes az előnyünk, a Roma a Napoli és a Juve előtt tartjuk a távolságot, a ma esti Inter-Atalanta meccsen meg nincs számunkra rossz eredmény így. És igazából az a helyzet, hogy komoly a hullámvölgy mostanában, ennek ellenére az Inter elleni égés óta lehoztuk a Roma-Udinese-Verone hármast, két idegenbeli meccsel és jópár hiányzóval 7 pontra az teljesen elfogadható teljesítmény. Most következik majd egy újabb kemény 2 hét, United elleni EL csörte, Napoli elleni rangadó, egyelőre nem tudni, kik épülnek fel ezekre a meccsekre, de reméljük ha maradunk is tartalékosak, tud még egy-két meglepetést okozni a csapat