Most, most és most # Juventus 0-3 Milan

Bajtársak, meglett. Egy félidőn keresztül vezetni a Gonosz Birodalmában. Az utolsó 20 percet kényelmes 2-0-ról szemlélni, ott ahol nekünk 10 évente adatik meg. És végül, a hajrában 3-0-lal porig alázni ott, ahol a legjobban esik. Mikor lehet megélni a pillanatot, ha nem ilyenkor? Ekkora jóság nagyon-nagyon ritkán esik meg velünk, a szezon meccse, nem túlzás kijelenteni. És még csak nem is voltunk túlzottan jók, inkább csapatként voltunk egyben, plusz éleslőszerrel küldte be Stef a srácokat. Máskor ennyi helyzetből 1 gólt, ha lövünk — a tizit, ami most kimaradt — itt meg robbant a gála. Hajtás után rövid örömködés.

Óvatos duhajok voltunk a meccs előtt, leginkább az szólt mellettünk, hogy a rabruhások még nálunk is bánatosabbnak tűntek. És ez be is jött, noha az első félidő langyos labdatoszogatása már tényleg csak ezeket a nagyon rossz újkori derbyket idézte meg. Stef ügyesen keverte meg a lapokat Dikaz kezdetésével, ugyan kihúzta a szélére Kebabot, mégsem romlott el a játékunk. A kiscsákót muszáj is betenni tízesbe, mindenhol máshol kétszer is sanyarúbb sorsa lenne ezzel a fizikummal, ez a varia ott viszont most nagyon ült. A legjobbkor jött az a pókhálózás a bal felsőbe, már épp készültünk megbarátkozni a kellemesnek aligha mondható félidei 0-0-lal, amikor robbantott. És sok mindent el lehet mondani erre a gangre, de az, hogy egy erősen mellőzött srác megrúgja a szezon gólját a szezon meccsén, és utána az őt egyébként sokszor hanyagoló Mister nyakába ugrik — azért valahol rendben van ez a társaság.

Nagyon dögös Ribi

De mégsem Brahiból hoztuk le a meccset, talán azért főként, mert Keszi ezt most elbasztergálta. Ilyenkor szokott az jönni, ami most — hála a Jóistennek — elmaradt, úgyhogy ne is beszéljünk róla. Helyette inkább az Ibra kiszállásával a jugoszláv vonalat a pályán képviselő Ribi ragasztott egy botrányosan nagy dugót a bal felsőbe. Igazi demoralizáló, szétalázós találat volt, ha már eljutott hozzá vagy négy ellen között is, akkor minden erőlködés, feszengés vagy habozás nélkül, pofátlanul, játszi könnyedséggel engedte el a löketet. Igazából ezt vártuk sokan, főleg Keszi rigóréja után, csak mondjuk Dybalától. De nem, ez az este a mi esténk volt, mindenfajta kompromisszum nélkül. A végén Fehér Zsu fejese már csak a gálát teljesítette be. Fekete társa meg a padról vihorászott, mekkora szopatásban részesítjük volt csapatát. Rendben van ez a gárda láthatjuk. Sokkal nagyobb volt így a győzelem érzete, hogy semmilyen űrfoci nem kellett ehhez a 3-0-ás kiütéshez. Ha a tavalyi szezonból a 4-2 volt az első számú kedvenc, akkor legyen most ez a 3-0!!! Soha rosszabbat, gyűjtsük csak a sittesek ellen a díszelőadásokat. Olyan óriási nagy örömködésre nincs idő, megyünk rendet csinálni Torino első számú kedvenceihez. 

Mikor, ha nem most? Átugrotta még Széket is

Igen, lesz tétje annak a meccsnek is. De hagyjuk egyelőre. Ha rossz kedvem lesz, előszedem majd Anti lazán lekúrt atombombáját a patkányok földjén. Persze, csak a védjegyévé vált balkáni csibész “ki vagy, koszos?” vigyorral az arcán utána. Egyék!!! Grazie, ragazzi, ez óriási volt!!!