Papák, ez csakugyan a végletekig elengedős lett, nem tudom, milyen lehet valami szent hegyen szamádhi állapotba zeneskedni, de a szárdok elleni második félidő még annál is biztosan magasabb rendű eggyé válás volt a világmindenséggel. Jó páros lennénk mi ezzel a Cagliarival, többet kéne velük meccselni!!! Egészen a tavaly őszi nagy menetelésig repítettek minket vissza a srácok hangulatilag. Rúgtunk egy pár gólt, azt jól van, bátran dőljön le mindenki egy kicsit, nyugodjék, nem kell semmin sem agyalni vagy görcsölni, a világon minden szép és jó teljesen saját magától, és az is marad, 5, 10 meg 20 perc múlva is, akárcsak oda se kell nézni. Sok ilyen félidőt szeretnék még!!! Na, majd a BL-ben!!! Hajtás után rövid összegző miafasz.

Az első félidő videálisan sokkal inkább megkapó, arról minek is írjak? A másodikról meg minek, az csak egy végtelen boldogságosság volt 45 percbe sűrítve. Na de mégis. A szárdok, szegények, nem tegnap este mutatták meg, mit keresnek az A-ban. Hálás ellenfelek voltak, aki kint volt a San Siróban másfél év óta, örülhetett. Aki nem jutott ki, a patakra tett füllel hallhatta a szurkolást, nagyon rendben volt. Ezért éri ez meg. Mindezt úgy, hogy több kulcsember is hiányzott a kezdőből. Mindegy, ez tényleg egy összeszokott, egységes, erős közösség, ha nem ismernéd őket, azt hinnéd, ez volt a gálakezdő. Szétfutottuk, szétpasszoltuk, szétlőttük őket, kutyákkal szedték össze szerencsétleneket a meccs után, némelyik inkább fű alá bújt inkább szétesettségében, csak Radóval ne kerüljön még egyszer szembe. Friss, fitt a társaság, fejben is még tiszta, nagyon tud ilyenkor ülni ez az ösztönös, őszinte támadófoci. Dikaz új szintre emeli a hamis kilences fogalmát, úgy fejez be akciót, hogy nem is tudott róla, teljesen szabályosan. Tonhal megmutatja, nem csak a senki által nem értett zseni karakterével idézi meg a fiatalkori Pirlót, hanem olyan szinten le van lazulva a jobb bokája, hogy az félelmetes. Rafaelló értékelhetőt nyújt szélről. Zsír meg akkora prima punta, hogy Ibra is felállva tapsolja. A kis Radó, gyerekek, felnőtt. Aztamindenit neki. Bence nyugodtan fonhatott volna szőnyeget a padon. Keszit se rimánkodtuk a pályára, pont elég volt, hogy teli pofával vigyorgott a góloknál. Meg még azt a kurva papírt írja alá, és akkor jól van. Más volt még, akit ki kéne emelni? Nem sokra emlékszem, mert beleszunnyadtam, ahogy azt kellett. Köszönöm a srácoknak, István bácsinak, sok ilyet még!!!

Kaptunk két hét további nyugalmat – éljünk vele!!! Majd gyertek azért, jövünk majd szédelgő jövendőmondással, de csak azután, hogy elhoztuk holnap még Dzsudzsit inverted wingernek, és persze természetesen szétgyalázzuk majd a Coccolinót!!! Pusszantások!!!