Akkor el is indult a szezon. Akkor nyertünk megint. Kezdünk ehhez hozzászokni. Jól esik.

Nyilván annyira nem kell túlgondolni, de ez így is elég örömfoci jelleget öltött. Még úgy is, hogy ennél mélábban nehezen kezdhettünk volna. Ahogy az első félidő legvégén is sikerült kapni egyet. De túl nagy izgalom így se volt, Brahim gyorsan odatette, Rebic bebiztosította. Külön funky, hogy kettejükkel kapcsolatban voltak kérdések, mennek-maradnak. Ez nagyon meggyőző volt. A két kapott gólt betudhatjuk a kánikulának, ez most bőven belefért.

Piolinak ezúttal is jár a pacsi, nem pánikoltunk a kapott gólok után és a győzelem mellett a játék is egész pofás volt.

Mister Singer ismét jókor utalt.

Kalulunak volt egy kegyetlen nagy blokkja az első félidőben. Szívderítő volt még, hogy rendszeresen megindult half-space-ben, ha sikeresen, akkor Bennacer zárt vissza a helyére. Nagyon úgy tűnt, hogy ezt gyakorolhatták a nyáron, mert elég tudatosnak és hatékonynak tűnt. Szóval itt Kalulu mellett jár az újabb pacsi Piolinak. Nagy szükség lesz ilyen apróbb upgrade-ekre a fejlődéshez, szintlépéshez.

Theo magabiztosan büntetett. Calabria szórakoztatóan harcolta ki, hogy aztán tanárian készítse elő Rebic elsőjét.

Bennacer továbbra is hihetetlen, hogy tudja megtartani es kihozni a labdát.

Ahhoz képest, hogy sokan már Milanellón kívül látták, Diaz és Rebic voltak a szezonnyitó legjobbjai. Nagyon vicces, nagyon pozitív.

De Ketelaere bemutatkozott. Csak röviden, de a kalapemelés így is jár. Pobegát utoljára 2018-ban láthattuk volna Milan-mezben, ha néztünk volna Primavera-meccseket. Origi debütált még, benvenuti.

A mercatóból még van bő két hét, sok pletykát, ám annál kevesebb igazolást várhatunk a héten. Cserében ott a vasárnapi Atalanta. Az ütős lesz, de amíg Ante velünk van, nincs mitől tartanunk.