Címkearchívumok: Pioli

Bajnokok ligája: Napoli-Milan 1-1 – 16 év

Után ismét Bl-elődöntő. 20 év után pedig Madonnina is egyben. Fantastico!

Ahogy a beharangban Harkness felvezette, az egy gólos előnnyel nagyon szigorú visszavágóra volt kilátás. A Napoli jött is, mint a meszes, próbálkoztak is lelkesen, de vagy a védelem, vagy ha ők nem, a szerintem már tényleg a világ legjobb kapusa Magic Mike megoldotta. Egyszerűen valami egészen elképesztő. Az, hogy lábbal mennyire jó és ez mennyit ad hozzá a játékhoz, már az érkezésekor várható volt. De közben olyan reflexei vannak, úgy olvassa a játékot, annyira ruganyos, úgy irányítja a védelmet, hogy azt öröm nézni.

Aztán jött Giroud, de a gól nem nagyon, a tizenegyes után is volt egy óriási kimaradt ziccere. Még szerencse, hogy Leao annyira jó arc, hogy kiosztotta a szezon asszisztját. Fejedelmi.

A második félidőben tovább próbálkozott a Napoli, de ez továbbra is mezőnyfölényt és pár félhelyzeten kívül inkább optimista kísérleteket jelentett. Nem csak Osimhenen volt Tomori és Kjaer, de Krunic folyamatosan rázárt Kvarára, így Calabriával karöltve őt is duplázni tudtuk. Krunic valami egészen kegyetlenül meghajtotta, érti is a játékot, nem is ügyetlen, lassan ott vagyok, hogy nem csak rendben van, hanem igen jó is. Az egész védelem nagyon adta, Theo is fegyelmezett volt és ritkábban ment fel, a négy kieséses Bl-meccsen egy kapott gól egészen parádé.

Bennacer ismét a régi volt egy régi-új poszton, ő is elképesztően odatette magát, védekezésben-támadásban, télen-nyáron, így hát őt is celebrálom. Tonali pedig csak szokás szerint küldte egészen mesterien. Igen, ki merem mondani: Tonali nagyobb, mint Nagy Sándor. Diaz most nem lőtt gólt, vagy osztott gólpasszt, de rendesen meghajtotta. Korrekt. Helyettese Messias is hasonlóképpen cselekedett, köszönet neki is. Széles is megszaladt párszor az alatt a tíz perc alatt.

Originek úgy hallottam szülinapja volt.

Mély volt az év eleji hullámvölgy, de ezt most nagyon összerakta Pioli. Grande. Maestro.

Május közepén jöhet a Madonnina húsz év után. Idegenben lőtt gól ugyan már nem számol, de így is hatalmas lesz.

Na, akkor még egyszer, Bl-elődöntő, megint, ismét, király!

Bl: Milan-Chelsea – Visszavágó István

Mi mással is kezdhetnénk a beharangot egy olyan meccs előtt, ahol nem mi vagyunk az esélyesek, mint egy végtelenül gyenge szóviccel. Ennél az esti produktum se lehet rosszabb, Stef majd megoldja.

Gólszerző

Az őszi sorsolásunk nagyon felemásra sikeredett, ezzel a Chelsea ellenivel pedig le is zárjuk a keménynek kinéző részét. Azért itt még benne van, hogy eléggé benézzük, mint ahogy a múlt héten tettük. Ahogy az is, hogy megidézzük a múltat, és ahogy 0-3 volt Londonban bő tíz éve, csak az Arsenal ellen, a San Siróban most is egy négyessel terheljük az angolokat. Közös pont Ibra, csak ő azóta megfiatalodott.

Theo visszatért, amit nehéz túlértékelni. Védekezésben, támadásban, stílusban, séróban, vízkeresztben, vagy amit akartok. Az, hogy Kalulu stabilizálta a jobb szélét, annyira nem meglepő, Gabbia viszont örömtelein magabiztos volt a világ legjobb Vlahovica ellen.

Double pivot-ban és szögleteknél Tonali-Bennacer, gyorsaságban és pengében Leao, gólszerzőben és tekintetben Giroud. Diaz szombaton meglőtte az év gólját, jó eséllyel most is kezdő lesz, Krunicot pedig csak a fontos meccsre pihentette István Mester.

Azt, hogy nyerünk-e, meg nem mondom, de talán vidámabb lesz, mint múlt héten.

Talán kezdő: Tatarusanu, Kalulu, Gabbia, Tomori, Theo, Tonali, Bennacer, Krunic, Brahim, Leao, Giroud

Tipp: Milan-Chelsea 4-0 (Oud, Roud, Iroud, Giroud)

°1 Giornata: Milan-Udinese 4-2 – Folytatás következik

Akkor el is indult a szezon. Akkor nyertünk megint. Kezdünk ehhez hozzászokni. Jól esik.

Nyilván annyira nem kell túlgondolni, de ez így is elég örömfoci jelleget öltött. Még úgy is, hogy ennél mélábban nehezen kezdhettünk volna. Ahogy az első félidő legvégén is sikerült kapni egyet. De túl nagy izgalom így se volt, Brahim gyorsan odatette, Rebic bebiztosította. Külön funky, hogy kettejükkel kapcsolatban voltak kérdések, mennek-maradnak. Ez nagyon meggyőző volt. A két kapott gólt betudhatjuk a kánikulának, ez most bőven belefért.

Piolinak ezúttal is jár a pacsi, nem pánikoltunk a kapott gólok után és a győzelem mellett a játék is egész pofás volt.

Mister Singer ismét jókor utalt.

Kalulunak volt egy kegyetlen nagy blokkja az első félidőben. Szívderítő volt még, hogy rendszeresen megindult half-space-ben, ha sikeresen, akkor Bennacer zárt vissza a helyére. Nagyon úgy tűnt, hogy ezt gyakorolhatták a nyáron, mert elég tudatosnak és hatékonynak tűnt. Szóval itt Kalulu mellett jár az újabb pacsi Piolinak. Nagy szükség lesz ilyen apróbb upgrade-ekre a fejlődéshez, szintlépéshez.

Theo magabiztosan büntetett. Calabria szórakoztatóan harcolta ki, hogy aztán tanárian készítse elő Rebic elsőjét.

Bennacer továbbra is hihetetlen, hogy tudja megtartani es kihozni a labdát.

Ahhoz képest, hogy sokan már Milanellón kívül látták, Diaz és Rebic voltak a szezonnyitó legjobbjai. Nagyon vicces, nagyon pozitív.

De Ketelaere bemutatkozott. Csak röviden, de a kalapemelés így is jár. Pobegát utoljára 2018-ban láthattuk volna Milan-mezben, ha néztünk volna Primavera-meccseket. Origi debütált még, benvenuti.

A mercatóból még van bő két hét, sok pletykát, ám annál kevesebb igazolást várhatunk a héten. Cserében ott a vasárnapi Atalanta. Az ütős lesz, de amíg Ante velünk van, nincs mitől tartanunk.

Coppa Italia: Milan-Lazio 4-0 – Ekvatoriálisan geoid

Csak egy gyors es rövid megemlékezés. Elsősorban a beharangban olvasott fenomenális nyelvújításra. Krasnaja megint hatalmasat ment.

Szerencsére a srácok is értik a tréfát és olyan négyest osztottak ki, hogy öröm volt nézni. Azok az asszisztok! Romagnoli indított egy olyan indítással, hogy az egészen megindító volt. Leao pedig úgy fejezte be, ahogy kell. Hogy utána ott folytassa, ahol Romagnoli abbahagyta. Ahogy elvitte, ahogy beadta, hogy Giroudnak csak érkeznie kelljen. Mesteri. Utána pedig jöhetett Theo, aki még mielőtt aláírta volna az új szerződést, mekkora király vagy, annyira finoman tette keresztbe Giroudnak. Félidőnek első osztályú volt.

A másodikba pedig pont annyi energiát fektettünk, hogy azért a clean sheet és a Kessié-bomba tisztelgéssel is meglegyen. A cserék is pont úgy jöttek, hogy senki ne fáradjon le túlságosan.

Örömfoci volt ez, Grande Pioli, vasárnap ebédre pedig jöhet a Samp.

14 Giornata: Milan-Sassuolo – Fogócska

A Messiás eljövetele után négy nappal újabb próbatétel elé nézünk. Jöhet a Sassuolo, Berardi és egy igazi hősköltemény. Maignan pedig visszatérhet.

Annyira kerek volt az Atletico elleni, hogy legszívesebben még hetekig örülnék magamnak. Ehhez képest mindjárt folytatjuk. Annyira, hogy egy kommentfogócskánál sokkal többre nincs is idő. Azért néhány rövid gondolatra így is futja.

Kezdjük a legmeglepőbbel. Maignan visszatér, jóval gyorsabban, mint amire számítani lehetett. Ez pedig nagyon pozitív. Még a Fiorentina elleni meccsel együtt is a vártnál jobbat hozott Tatarusanu, de ebben benne volt, hogy az elvárásaink a nullához tendáltak. Mindegy is, a tizenegyes a derbin akkora extra, hogy így is őszinte a kösz Tatarusanu. Maignantól viszont nem csak jobb védéseket várhatunk, hanem a labdakihozatalhoz is hozzá fog tudni tenni. Erre pedig szükség is lesz, mert a Sassuolo érti a presszinget, a Berardi, Raspadori, Scamacca hármas pedig eléggé adja. S mint az ősi szállóige tartja

Nincsen rózsa tövis nélkül,

Nincs Sass-poszt Berardi nélkül.

Ami talán még a fentieknél is fontosabb és örömtelibb, hogy Pioli szerződést hosszabbított. Ugyan ez sok szempontból formalitásnak tűnt, de ahogy látjuk, ez nem mindig elég. Szóval nagykösz Pioli, nagykösz Maldini!

A múlt heti vereség után ismét nagyon szépen reagáltunk az Atletico ellen. Folytassuk imígyen a Sassuolo ellen!

Egy igazán bold tipp a végére. Saelemaekers meglövi az év gólját.

Talán kezdő: Maignan, Kalulu, Kjaer, Romagnoli, Theo, Bennacer, Kessie, Saelemaekers, Diaz, Leao, Ibra

Tipp: Milan-Sassuolo 3-2 (Kessie, Saelemaekers, Kessie)

°11 Giornata: Roma-Milan 1-2 – Kjaert nekünk

Madarat tolláról, bloggert kommentelőjéről, ahogy az ősi mondás tartja. A címért ezúton is köszönet, Cs99! Ezen kívül is elég sok minden történt, hajtás utan néhány kevéssé magvas gondolat, hogy robogjunk is tovább a szerdai Bl-re.

A vége szoros és izgulós lett, de így is keményen odavertünk.

Ibra 40 felett is nagyon szigorú.

Leao meg nem adott gólja vagyok. Azért ezt így ezen a meccsen. Mennyire elképesztően laza vagy.

Aranylabdás Kjaer

Theónak van miből tanulnia. A derbin pedig még ennél is jobban fog hiányozni.

7 sárgát se kaptunk eddig Pioli alatt, ha jól sejtem.

Tizenegyből tíz győzelem veretlenül. Maestro Pioli

Szerdán jön a Porto és bármennyire idétlen is, de még akár a Bl-ben is továbbmehetünk.

P.s. Mikor láttatok utoljára Fáraó gólt győztes Milan-meccsen?

9 Giornata: Bologna-Milan – Folytatás következik

A Bl-ben már csak három győzelemre vagyunk a továbbjutástól, de tekintetüket ismét a bajnokságra fordíthatjuk. Szinyó, Bologna és a szombat esti láz.

Az első két limitált sikerességű Bl-meccs után Piolinak egész jól sikerült felpörgetnie a srácokat. Erre most is szükség lesz, mert ezúttal nem csak az eredmény maradt el, hanem a játék is.

Most mar láthatjuk, hogy miért épített ilyen bő keretet Maldini. Ma is szükség lesz Tatarasanu szemmel veréseire, Ballo lendületes bedobásaira és Krunic forintos labdáira.

A 40 feletti Ibrát is megcsodálhatjuk, bár jó eséllyel csak csereként száll be, helyzettől függően Giroud mellé vagy helyére.

Túl látványos meccset nem várok, brusztolást es csontzenét annál többet. Mindenesetre amíg Pioli ekkora Maestro, addig csak győzelmet tudok tippelni.

Tipp: Bologna-Milan 1-2 (Tomori, Kjaer)

3 Giornata: Milan-Lazio 2-0 – Nagyon pazar

A válogatott szünet után beindul a szigorú sorozat, mi pedig egészen keményen indítottunk. Rangadót nyertünk masszív játékkal, biztos győzelemmel. 

Ez megint csak várakozáson felüli volt. Rendesen. Az első két meccs nagyon adta, de most szintlépésre volt szükség. A Lazio nálunk is jobban kezdte a szezont és Sarri garantáltan ért hozzá. Ehhez képest nem csak az eredmény lett viszonylag sima 2-0, de játékban is nagyon odavertünk. Annyira, hogy

Maignan 6,5 – újabb clean sheet, néhány védése is volt. De ami ennél fontosabb, hogy lábbal nagyon adja, ami magabiztosabbá teszi a labdakihozatalt is.

Calabria 7,5 – Egyre durvább, amit Calabria művel. Ezúttal is biztos volt védekezésben, volt több egészen remek labdaszerzése és a támadásokhoz is hozzá tud tenni. 

Tomori 7 – A Lazio nem sokszor jutott helyzetig, ez pedig többek között neki is köszönhető.

Romagnoli 7 – A Capitano visszatért és sokat tett azért, hogy kapott gól nélkül hozzuk le a meccset.

Theo 6,5 – Jót ment most is, ezúttal is leginkább előre.

Tonali 8 – A meccs játékosa. Egészen hatalmasat alakított. Tanárként irányított, védekezésben labdákat szerzett, ott volt mindenhol. Király.

Kessie 6,5 – Nagyott hajtott, jöttek a szokásos elnöki megmozdulások. Amilyen határozott volt a tizenegyes kiharcolása, annyira kár volt kihagyni.

Florenzi 5,5 – Továbbra is csípem, de ezen a meccsen teljesen láthatalan volt.

Brahim 6,5 – Jól tolta Diaz is.

Leao 7,5 – Elkezdte megmutatni, miért is várnak / várunk tőle annyit. A gólja egészen hatalmas volt, letámadásban is jó volt és labdákat is szerzett. Csak így tovább.

Rebic 8 – Mindkét gólpassza zseni volt, de amit Ibrának adott, az még a zseniszinten is magasan van.

Ibra 7 – 5 perc kellett neki. A séró meg nagyon viking.

Saeleamaekers 6,5 – Fél órát kapott, de azt megtolta rendesen. Egy egész korrekt Zrínyit is beadott.

Bakayako N/A – Visszatért, majd le is sérült. Lesz ez még több is.

Bennacer 6,5 – Csak egy szűk húsz percet kapott, de így is megmutatta mekkora tanár.

Toure N/A – Bemutatkozott, lelkes volt, meghajtotta.

Pioli 8 – Minden egyben volt ezen a meccsen, a játék is, a csapat is. A kihagyott tizenegyes se vetette vissza a lendületet, a félidőben is lelkesítő tudott lenni. Maestro

°26 Giornata: Verona-Milan – Ne adjuk fel

Az elmúlt hetek igen gyatra játéka után minden okunk meg lehetne az elkeseredésre. Most azonban próbáljuk meg inkább kitalálni, hogy mivel húzhatnánk ki magunkat a mocsárból Münchausen báró módjára.

Az elég nyilvánvaló, hogy a Spezia elleni vereséggel/ vereség előtt valami elszakadt. A visszaesés teljesen nyilvánvaló, mind pontokban, mind játékban. Több tényező is áll emögött, nem lehet csak egy dologra visszavezetni a változást.

A mentális fáradtság szembetűnő, ami teljesen érthető egy alapból is hosszú szezonban, rendes nyári pihenő nélkül. Ezen felül mi játszottuk eddig a legtöbb meccset idén a topbajnokságokban szereplők közül. Ez így együtt fárasztó és úgy tűnik, hogy sok is. A sok sérülés sem könnyítette meg a helyzetet, ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat. Minél több a sérült, annál kevesebb a változtatási lehetőség és annál fáradtabbak lesznek a játékosok. Ez különösen a letámadásoknál jelent problémát, ami alapból is nagy intenzitású, fárasztó. Ha hatékony, akkor megéri, de ha nem, akkor inkább tűnik elpazarolt energiának. A letámadás pro és kontrái 101. 

Az ellenfelek is kiismerték a játékunkat, jobban fel vannak készülve arra, hogy mire számítsanak, és egyre könnyebben fojtják meg a játékunkat. Ez különösen kiütközik, amikor három védős rendszerrel találjuk magunkat szembe. Ennek főként strukturális okai vannak és itt is kiemelt szerepe van az intenzív letámadásnak. 3-5-2 ellen választani kell, hogy hiperagresszíven a center és a két szélső a három belsővédőt támadja-e le és hagyjon több területet és egy-az-egyes helyzeteket a szélen. Ahogy a két belső védőnk is egy-az-egyben marad az ellenfél ket csatárával. Vagy a két szélső zárjon vissza az ellenfél wingbackjeivel. Ezzel a centernek egyedül kell letámadnia a három belső védőt, ami nagyon valószínűtlenné teszi a labdaszerzést. Vagy a támadó középpályás lép fel segíteni a centernek, de még akkor is 2-3-ban vannak a belső védőkkel szemben, ráadásul a double pivot-nk is 2-3-s hátrányba kerül a belső középpályán. 3-4-3 ellen annyiban változik a képlet, hogy a szélső védőink még agresszívebben vannak támadva, így a két szélsőnek mindenképp vissza kell zárnia az ellenfél wingbackjeivel. Vagyis ahhoz, hogy eredményesek legyünk három védős ellenfelek ellen, a letámadást nagyon agresszíven és hatékonyan kell tolni. Ha ez megy, akkor komolyan tudjuk dominálni a meccset, ha viszont nem, akkor nagy a baj, mert rendszeresen egy-az-egy-be kerülnek az ellenfél támadói a védőinkkel, ráadásul az agresszív letámadás miatt nagy területet is hagyunk.

Mit tehetünk akkor, hogy változzon a helyzet? Sok szempontból kézenfekvő megoldás lehet, hogy a három védős ellenfelek ellen tükrözünk és mi is három védővel küldjük. Ezzel ki lehetne küszöbölni a strukturális hátrányokat, ami mindenkeppen pozitív. Ahogy az is, hogy Theo még többet mehetne fel és extra segítséget is kapna védekezésben. Ami viszont annyira nem előnyös, hogy egyrészt viszonylag gyorsan kellene átállni egy eléggé más rendszerre, ami annyira nem könnyű. Másrészt alapvetően feladnánk azt a rendszert es struktúrát, ami a csapat egyik erőssége volt közel egy éven keresztül, a masszív es hatékony letámadást.

Egy másik megoldás, hogy meccs közben többet váltogatjuk az agresszív letámadást es a nyugisabb visszaállást. Ezzel valamennyi energiát is lehetne spórolni, több terünk lenne kontrázni és kevésbé lenne kiszámítható a játékunk. Ez Romagnolinak is segíthetne újult erőre kapni, a limitáltabb sebessége miatt nagyot dobna a játékán, ha kevesebbszer kellene sebességből és többször helyezkedésből megoldania a helyzetet.

A Verona ellen nagyon szigorú lesz, nyolcadik helyen állva vezetik a top7-et követő mezőnyt, úgy, hogy jól is játszanak hozzá. Már ősszel sem sikerült nyernünk a San Siróban, annyira, hogy 0-2-ről jöttünk vissza és Ibra az utolsó percben egyenlített. Ez most biztos nem lesz, mert sérült.

Kíváncsian várom, hogy Pioli hogyan próbálja felpörgetni az eseményeket és milyen hatékonysággal teszi azt. Nem az első alkalom, hogy combosabb visszaesésbe kezd egy Pioli-csapat. De az is igaz, hogy hozott egy olyan közel egy évet, hogy ne adjam fel, és bizakodni tudjak, hogy kilábalunk ebből a hullámvölgyből és nem pusztulunk vissza a középszerűségbe.

Tipp: Verona-Milan 2-2

°34 Giornata: Milan-Bologna 5-1 – High five

Egy ujabb nagyon funky meccset kaptunk, a Bolognat egy otossel kuldtuk haza, ugy, hogy ez a helyzetek alapjan meg csak nem is tulzo. Amit az elmult nyolc bajnokin lattunk, az valami egeszen kiraly.

Mar azzal is sikerult meglepnem magam, hogy az elmult hetek vitezkedese utan kimondottan vartam meccset. A jatek pedig inkabb a remenyeim, mint sem a varakozasok szerint alakult. Az elejetol kezdve kontrollaltunk, pontosan, gyorsan haladtunk elore. A labda nelkuli mozgasban valami egeszen hihetetlenul nagy az elorelepes. Rendszerint meg tudtunk nyitni passzsavokat, jol mozogtunk be, a passzok is jol erkeztek. Raadasul nem csak a labdatartas adta, hanem vertikalisan is nagyon mentunk elore. Volt tobb olyan uresbe mozgas-pontos passz szuk helyen, ami egeszen latvanyos es szemet gyonyorkodteto volt.

Egeszen elkepeszto, hogy egyszerre jatszunk jol es jonnek az eredmenyek is. A felporgesben biztos szerepe van Ibranak is, de ezt a jatekot Pioli rakta ossze. Brutalis, hogy egy teljesen szetesett csapatot vett at, es abbol a szezon vegere egy pofasan jatszo, gyoztes csapatot ad at. Mert barmennyire is jo munkat vegzett, szinte biztos, hogy a szezon vegeztevel mennie kell. A kinevezesekor nem feltetlen gondoltam, de kifejezetten sajnalni fogom. Mindenesetre meg van negy meccsunk a szezonbol, az elmult nyolc meccsen lott huszonot gol jobb, mint harmas atlag. Szoval elvezzuk ki a szezon veget, kedden folyt kov a Sassuolo ellen.