Párizsi után lencse. Ezt sajnos muszáj volt leírni, ezúton is elnézést a jóízlésű kedves olvasóktól, de az eddigieket tekintve mégsem szakadhat meg a blogos gasztroforradalom, és egy borús, esős novemberi hétvégén mégiscsak jobban esik otthon ülni a kandalló mellett – és bosszankodni, hogy csak füstöl, de az istennek nem ég a tűz, rossz volt a fa, hát tiszta nedves, már megint milyen tüzépről hozta az após ezt a szart? -, vagy épp kötényben állni a konyhában, miközben lélekben Stahl Judit és Borbás Marcsi ölelő karjai között kevergetjük a pörkűttet, simogatjuk a lábast, mint a Zsír fejéről bezuhanó labda Dollár lelkét, ahogy lebiggyesztett szájjal szedi ki a hálóból, de közben legbelül végülis örül, mert az igazi csapata nyerésre áll!
Igazi karácsonyi csoda volt ez a Sampionliga győzelem, mint amikor az ember először hallja meg November elején egy gyanútlan bevásárláskor a madarasteszkó már karácsonyi díszeket áruló osztályán az All I Want For Christmas Is You-t Mürájá Kerritől.
Olyan dolgokat mutatott a csapat – mint ahogy Balage kolléga ízlésesen (ízletesen?) összefoglalta az előző bejegyzésben -, amitől az embernek összecsordul a nyál a szájában. Azt gondolom viszont, hogy egy lépéssel messzebbről nézve a történéseket, az a sok-sok pozitívum, amit láttunk az előző meccsen, mégis arra világít rá valahol, hogy bár a keret, a játékosok, és nem utolsó sorban az edző igenis képesek ilyen szinten felkészülni, motiváltak és koncentráltak maradni egy elvitathatatlanul felsőpolcos ellenféllel szemben, akkor ez, vagy egy ezt megközelítő felkészültség mégsem tud sikerülni hétről hétre. Ez pedig gond. Nem akarok más tollával ékeskedni, ezt az egész gondolatot az AC Milan.hu-n megjelent összefoglaló alatt a legendás Lansky szépen kifejtette a szokásához híven, itt lehet elolvasni: link Vele pedig maradéktalanul egyet értek, mert rávilágít arra, hogy Stefi Gráf mesterünk képes kiugró teljesítményre, de konzisztens magas minőséget nem tud produkálni. Remélem, hogy rám fog cáfolni, tisztában vagyok vele, van egy erős anti-Pioli felhang általában abban, amit írok, de a nap végén az lenne a fontos, hogy a csapatnak menjen a szekér, nem pedig feltétlenül az, hogy ki ül a padon, és meddig.
Térjünk vissza inkább Judit és Marcsi ölelő keblei közé, és foglalkozzunk a lencsefőzéssel. Alapvetően egy egészséges, könnyen emészthető, kissé fingatós alapanyagról van szó jelen esetben, amit sokan, sokféleképp szoktak elkészíteni, megcsinálni. Az előző fordulóban a gennyes farkasok például csak alig voltak képesek rá, hogy lenyeljék a hüvelyest, míg korábban sem az udinei gobbók, sem Berárdiék nem tudtak mit kezdeni a lencsével. A nápolyi kukások mondjuk ellenük fordították a friariellit és jól megfingatták őket négyszer, úgy rendesen. Más normálisabb gárdával nem is találkoztak mostanában, így azt gondolom, hogy nem kéne, hogy a torkunkon akadjon a falat, ami az adott formákat illeti. A Milan például most egy w-d-w-d-w sormintát követ a déliek ellen lejátszott bajnokikat tekintve, szóval aki babonás, kabbalah, voodoo, vagy épp makói hagymahéj jóslással foglalkozik, az már előre izgulhat.
Nálunk ugye a párizsi rántás után nagy az öröm, így a bajnoki forma már-már irrelevánsnak tekinthető, ha tényleg elhisszük Stefi papának, hogy itt ez most fordulópont. Legyen az, én el akarom hinni. Akkora egyéni teljesítményeket láttunk, mint már nagyon, nagyon, nagyon régen, és ez akár tényleg tekerhet egyet a rezsón.
A szokásokhoz híven a sérült listánk nem apad, Spori, Bence és Anulu biztosan kiülik a meccset, míg Szék és Puli játéka egyellőre kérdéses. Ellenben Csucsu visszatérhet, és elég nagy szükség is lenne rá, ha nem akarjuk Rómeóra bízni a 90 perces kavargatást a jobbon, vagy megbontani az amúgy magas cemettartalmú betonnak tűnő Múzsa-Lófasz-Rén megoldást. Kruninnyó biztosan kap pár percet, mert olyan nincs, hogy nem kap. Vegyes meg nem. Egyébként várhatóan egy nagyon erős, és a legutóbbihoz nagyon hasonló kezdőt tud felküldeni a májsztró.
A hazaiakkal kapcsolatban annyit azért megjegyeznék, hogy nagyon becsületes rajtot produkáltak, masszív kis digó gárda, de mostanra a kezdeti lendület azért lekonyult kissé. Az edzőjük D’Aversa, aki amúgy Milan nevelés, egy egészen ígéretes fickó, szívesen nyúl a fiatalokhoz. Persze nem annyira szívesen, mint a legjobb hithű papok, de csak kinevelt már néhány egészen tűrhető játékost, mint a kuzinoknál Dimarco, vagy Bastoni. Ebben a lencsefőzelékben meg van néhány nagyon ígéretes fiatal, mint a csatár Krstović, vagy a balszélső Banda. Nem, nem Bandi, az ő ostromait máshol várjuk.
Egy szó mint száz, én a mérkőzéstől csak jókat várok. Pláne, hogy nagyon úgy tűnik, hogy célegyenesbe került Zlatyó harmadik eljövetele (link), és innentől már valós veszély lehet, hogy elzárja a melegvizet az öltözőben, ha nem teszik magukat oda a srácok. A posztja bár még kérdéses, nem egyértelmű az eddig megejelntek alapján, hogy pontosan miért lesz felelős, mibe lesz beleszólása, de az egyszer biztos, hogy rá nagyon nagy szükség lenne a csapat háza táján. Reméljük, hogy jön és tud legalább annyit segíteni a pályán kívülről is, mint amennyit a két etap összes éve alatt képes volt. Meglátjuk, mi sül ki belőle.
Tipp: Lecce – Milan: 0 – 2 (Reijnders x2)
Lenne itt egy formabontó záró téma még mára:
Létrehoztunk egy Patreon fiókot. Ha valaki nagyon szeretne, és nagyon megengedheti magának, akkor itt a lehetőség, hogy Patreonos adományok formájában is támogassa a folytatást! A blog innentől pontosan ugyanúgy fog működni, mint eddig. Semmi nem lesz fizetős, senkit nem szeretnénk presszionálni semmire. Ez 100%-ban opcionális, és a világon semmiféle plusz ellenszolgáltatást nem tudunk adni azon kívül, hogy megköszönjük nagyon szépen, ha úgy alakul!