Lecce – Milan 2-2 / Ah shit, here we go again

Hagytunk mindenkinek időt, hogy elfelejtse ezt a csodát, úgyhogy most szépen fel is idézzük közösen, mert nincs is annál jobb terápia, mint közösen ventilálni. Hozzá vagyunk már szokva amúgy is ehhez a játékhoz, csak azt gondoltam volna, a PSG elleni győzelem most elviszi egy ideig a csapatot, nem így lett.A tovább után olvasni csak mazochistáknak javasolt, a posztíró figyelmeztet.

Elnézést a csúszásért, de baromi nehéz volt nekiülni ennek az összefoglalónak – egyrészt mert eléggé lebetegedtem a hétvégén (pont a meccs után romlott igazán az állapotom, ezt mondjuk már régóta sejtem, hogy ez a csapat csökkentette a várható élettartamomat pár évvel), másrészt meg kinek van kedve visszaidézni ezt az újabb hatalmas égést, már számolni sem tudom hányadikat 2023-ban.

Nem tudom mit írjak a meccsről, amit bárki szívesen olvasna, kezdődik ott a dolog, hogy már az első félidőben sem parádéztunk (nahát nahát, ilyen aztán sosem fordult még elő kiscsapat ellen!), csak végre egyszer legalább a helyzeteket belőttük, még Reijnders is egyet, ez az igazi ritkaság. A második félidő meg teljesen megmagyarázhatatlan, mind Stef mind a játékosok részéről. Utóbbiak kb annyi energiát tettek bele, mint jó kis haveri lötyögésbe, legalábbis azt nehezen tudom elfogadni, hogy Sansone csak úgy önmagától nézett ki prime Ronaldonak hirtelen, Banda pedig végig Maradona eltitkolt fia volt. Amit meg például Krunic vagy Chukwueze művelt az akár a Paletta–Poli-Cerci triumvirátus milánói karrier highlightjai közül sem lógna ki felfelé. De még ők sem voltak semmik Musah performanszához képest, nem viccelek, amikor azt írom, ez az egyik legrosszabb teljesítmény volt egy cserejátékostól, amit valaha láttam, emberünk mintha nem focizott volna még életében, sokkoló. 

De persze az edző felelősségét is meg kell nézni, nézzük csak, mit csinált jól a Lecce az első félidőben? Volt két gyors emberük a széleken, rendszeresen jól megindultak a védelmünk ellen, tehát 2-0 után mi mit fogunk csinálni a második félidőben – természetesen visszaállunk, nem hagyunk terü…öööö várjunk, miért nyomjuk félpályás high lineban továbbra is a meccset? Teljes agyfasz, ezt meg sikerült azzal tetézni, hogy van a padon egy szélsővédőd, de inkább behozod baszki a középpályást jobbhátvédbe. És oké, a fociban elsősorban nem is a poszt, hanem a szerep számít, viszont őszintén szeretném tudni, Musah eddigi játékából mi vezetett bárkit arra, hogy ő védekezésben elég lesz majd nem megszokott helyen játszva, pont hogy a támadásokban tűnt jobbnak eddig. Tényleg minősíthetetlen, és ezek olyan hibák, amik után komolyan nem értem Piolit, mi a célja.

Azt hiszem a fenti ábra jól leírja a bajnoki cím óta hogy néz ki ez a projekt, csak most kicsit gyorsabb a folyamat, mint általában, nem kellett itt feleslegesen várni, hogy motiváló győzelem után ismét szétessünk teljesen. Az meg amúgy vicces, hogy a Leccére még nem is lehet azt mondani, csak visszaálltak ölni a játékot, becsülettel próbáltak focizni, sőt, a második félidőben kategóriákkal jobb csapatnak néztek ki, mint mi.

Szóval szépen ízlelgessük a legutóbbi 4 bajnokinkat:

Hazai vereség a rabruhások ellen
2-0-ás előny leadása a Napoli ellen, és még mi örülhettünk a döntetlennek
Hazai vereség az addig az egész szezonban nyeretlen Udinese ellen
2-0-ás előny leadása a 8 meccse nyeretlen Lecce ellen, és még mi örülhettünk az egyik pontnak

Komoly csapatként egyszerűen ilyet nem csinálhatsz, akármennyi sérülted is van, meg minden egyéb kifogásod.

Edzőváltás nem lesz, arról persze érdemes vitatatkozni, lenne-e értelme. Szerintem abból a szempontból mindenképp igen, hogy új impulzusok kellenek ennek a csapatnak, annyira egysíkú lett a játékunk és minden egyéb, hacsak nincs épp egy hatalmas meccs, mint a PSG elleni hazai, akkor kb mintha zombik mászkálnának a pályán sokszor, egyszerűen új ötletek kellenek, és valaki, aki ki tudja hozni ezekből az arcokból a maximumot. Na meg az erőnléti helyzet megoldása is terítéken lehetne így, mert ez a sok izomsérülés már egyáltalán nem normális, elmondtuk ezt sokszor. Persze szezon közben olyan embert nem találnánk, aki komoly név és ide is jönne, úgyhogy marad az, hogy elszenvedünk az év végéig, reméljük a BL helybe ez nem fog kerülni, aztán nyáron megnézzük ki elérhető. A vezetőségnek úgysem célja egy Scudetto, ezt tudjuk sajnos, és nem is fog változni. Legalább van most még egy hét szünet, aztán 25-én a Fior ellen mehet egy Leao nélküli foci – mondjuk az tuti, hogy vagy ezt vagy a Dortmund elleni hétközit behúzzuk majd, és mehet tovább a körforgás.