Valahogy mindenki úgy állt már ehhez a produkcióhoz, hogy jóvanazúgy, essünk ki végre, tavasszal lehet a bajnokságra fókuszálni, meg különben is ez a péesgé vissza is megcsap minket, nem csak oda. Oszt nem így lett, valaki itt vért itatott a srácokkal, Pioli rácáfolt az egész kummantmezőre, legalábbis elvitathatatlan érdemei voltak. Megkeverte a lapokat és felzavarta a frissen felépült Lófasz-Csíkot, Rénszarvast registába és Muszakát, oszt’ nem bejött csóri kopternek!
Erre a menetre tényleg úgy futottak ki a fiúk, mint a bajnoki címet bebiztosító Sass meccsre: ezek itt ma hentelni jöttek. Régen láttam olyan első félidőt, ahol folyamatosan ment az adok-kapok. Az első tizen-pár percet öröm volt nézni, aztán jött a hidegzuhany, mert Lófasz-Csík elengedte a kutya drótostót Skriniar láncait, aki meg is köszönte, pár méterről még az ő kongó kobakjával is befejeli a hálóba. Meglepetésemre viszont nem tört össze a csapat, minden mindegy alapon vették fel a mutatott játék fonalát, szétnyomták a francia térfelet, majd Muszaka még fel is adta a lasztit Dollár kezébe jelezvén, hogy ma nem 3-0-ért jöttek ide.
Rafa is elkezdett éledezni, jó hatással van rá Ibra lehetséges visszatérése, át is fűzte a zsugát a középpályán, majd kitette Zsírnak, aki meg is kente a kaput egy veretes lövéssel, amit Dollár szépen védett, egyenesen a helyi Gangsta elé, hogy az felnőttfilmes színésznőpárosokat megszégyenítő vehemenciával ollózzon egyet. HajduböszörményIstvánt idézve „ezt csak így lehetett gólra váltani”.
A továbbiakban Babpépék (k ispánomnak külön köszönet ezért az ételkülönlegességért a beharangban!) is rájöttek, hogy a pályán vannak, Dembelével együtt okoztak kellemetlen perceket a védelemnek, de ha meg is fricskáztak valakit, Miki még mindig ott volt. Eddigre, ha jól emlékszem két ziccert szedett le M’bappé lábáról, Dembelé pedig a kapufát tudta csak megkínálni a bőrrel.
Stef koncepciója, miszerint felküld két hústornyot a középpályára, most kezdett el beérni. Lótusz-Cheat módba kapcsolt és beütötte a BAGUVIX-et, Yunust pedig homlokon csókolta a Múzsa, akkorát robotolt mindkettő, le a kalappal. Lótuszt az egész meccsen minimum négyszer próbálták meg pozícióelőnyből megállítani, ha megindult labdástól, ebből egyszer sem sikerült szabályosan félrerakni, egy kolosszus az ember. A félidő vége előtt Zsuzsa még meglepetészszerűen megkínálta Lil D-t egy szabadrúgással, ha nem lenne világklasszis kapus a zsoldos fattyú, még be is megy, illetve Rafa önzőzött el egy nagy helyzetet, amikor befelé cselezve saját maga akarta rátenni, miközben a társak üresen érkeztek a tizenhatosnál. Egyedül azért örültem a 15 perc pihinek, mert végre volt esélyem leereszteni a tartályból a megivott söröket, mert ezt a meccset kivételesen nem mertem otthagyni.
A második játékrészre is jól robbantak a srácok a pályára, baloldali labdaszerzés után Pulihoz került a bogyó, aki gyönyörűen át is varázsolta a jobb oldalra – egyenesen a saját helyére. Bedobás. Rénszarvasnak pedig a regista szerep nem feküdt olyan jól, cserébe a szokásos teljesítményt letette az asztalra a ketrec előtt, nem tudja nem eltörni a labdát, ha kapura kell tenni. Jobban zavarban van, mikor be kell verni, mint én voltam 16 évesen.
Továbbra is domináltunk, magunkhoz képest mindenképp, ezúttal Rafát tüntették el a tizenhatoson belül, és ameddig ő kifeküdte az atrocitást, Theo rábűvölte mindenki kedvenc férfiállatának fejére a labdát, onnan pedig csak a kapuban köthet ki. Külön csodálatos, hogy a vakablak szlovák mellől tette, aki fixen másik mozit nézett ezidőtájt. A csigazabálóink megmutatták a csigazabálóknak, hogy is kell azt a csigát megzabálni…megazbáltatni…mindegy, a fejemben jobban hangzott, de már benne marad.
Vártam a Pioli Masterclass-t, ha már egyrészt vezetünk, másrész a kései 50.percben, akkor csak beállunk védekezni végre, visszaálljon a világ rendje, erre azt látom, hogy továbbra is hajlandóak vagyunk támadni. Külön beszédes az is, hogy majdnem a meccs végéig 0 elkövetett szabálytalanságunk volt, a PSG-nek pedig a meccs végére 13. Egy ilyen fault után jött Theo, és kínálta meg Dollárt egy szabadrúgással, aki ismét hozta a szintjét, száradna le a kesztyűje.
Ha volt még valami, amit egészen biztosan nem láttam jönni ezen a meccsen, az egy Rafa becsúszó szerelés a saját tizenhatosunknál. Az embert futni is alig láttam vissza védekezni, nemhogy berepülő pilótát játszik. A lecserélése előtt még nyomott egy megkerülőst és futhatott szinte egy az egyben a kapura, aztán jött mindenki kedvenc lóbaszója és narancssárga lapot érő megmozdulással faltolta. A helyére beálló Fókamóka is majdnem gólt szerzett az első megmozdulásából.
Minél jobban közeledtünk a meccs végéhez, én személy szerint annál kevésbé hittem abban, hogy az olajgárda itt még talál valahogy-bárhogy-akárhogy egy gólt, ha másnap reggelig játsszuk, akkor se. Hiányzott belőlük az első meccsen mutatott gyilkos ösztön, kivétel nélkül mindenkiből, mi pedig köszöntük szépen, azért jelentünk meg, hogy ezt a skalpot elvigyük.
Ezen az estén ma mindenki mestermunkát hozott, senkire nem tudnék panaszkodni, Dávidka leradírozta a franciákat a gyepről, a középpályánk atomstabil volt, és a helyzeteket is sikerült végre értékesíteni. Ezt a teljesítményt, ha tudnák hozni 10 meccsből mondjuk nyolcszor, egy szavam se lenne, de a hétvégi Lencse biztos nem fog így csúszni, mint ez a pár szelet párizsi.