Kedden este Conte megmutatta nekünk, miért is tényező még mindig a Csizmán. Olyan érzésem volt, hogy itt játszhatnánk akár holnap reggelig is végtelen cserével, akkor se tudnánk szabályos gól szerezni. Egyébként nem voltunk botrányszarok és személy szerint bantert még nem kiáltanék, de az is fix, hogy a lágy őszi szellő is el tudja fújni a védelmünket, meg az összes esélyünket a komolyan vehető csapat titulusára.
Nem sokszor van velem ilyen, de ez a poszt most kivételesen olyan, mint a foghúzás, halogattam az utolsó pillanatig. Annyira jellegtelen volt ez az egész és annyira látszott, hogy ez a Napoli már most sokkal kompaktabb csapat. Ehhez képest nálunk Fonszi megint ki tudta csapni a méterest az asztalra, és padra rakta Rafat, csak ezzel most inkább olyan érzésem volt, mintha érmefeldobással döntötte volna el, kit kezdessen a baloldalon. Fókapor nem volt rossz, de papíron még mindig Leao a legveszélyesebb játékosunk arra a posztra. Ezzel és Theo kiválásával pedig kiheréltük azt az oldalt. Egyébként ha a két eltiltottunk játszott volna sem hiszem, hogy itt most jók lettünk volna akárcsak egy pontra is.
Az egész meccset teljesen jól leírja az első gól, ahol Lakakaról úgy pattant le Pavlovic, mint bogár a szélvédőről, mindemellé olyan megalázó módon, hogy utána a szerb egész meccsen egy felfújt gömbhalra emlékeztetett, amikor mellé került a hústorony. Az pedig, ahogy előtte helyezkedett Raklap-díjas. Ezután azért hagytak minket kicsit játszani a kukások, fel is élénkültek a fiúk, ha jól emlékszem Múzsának és Csucsónak is volt 1-1 szép kapura tett labdája. Ezeket leszámítva csak meddő mezőnyfölényt voltunk képesek kialakítani. Annyira nem sikerült a kapu irányába orientálni magunkat, hogy a meccs egy pontján Csucsó konkrétan jobbszélről átvezette a labdát a balra, hogy aztán onnan próbáljon meg betörni.
A 43. percben aztán Kvaradona megelégelte, hogy a mieink nem tudják távolról kilőni valamelyik sarkát a kapunak és kaptunk tőle egy ingyen leckét, hogy is csinálják ezt a nagyok. Ha Dávidka a pályán lett volna, talán ezt elkerüljük, de itt minimum 20 „ha”-val kezdődő mondatot kellene felsoroljak ahhoz, hogy elméletben megnyerjük a meccset. Persze hogy a Vodkásnál még a szertáros is épkézláb jobbhátvéd lenne, az egy állandó a képletben. Múzsától a hideg rázott, amikor szélső védőt játszott, de ezen a meccsen még ő is focistára emlékeztetett Royalhoz képest.
Mindezek ellenére csapatként nem voltunk szörnyűek ezen a meccsen, már annyit elértünk a tesitanárral, hogy nem úgy rohangál 10 ember a pályán, mint a fejetlen csirkék. Viszont hogy mikorra sikerül teljesen adaptálni a portugál elképzeléseit és ez mennyire lesz eredményes, az továbbra sem megjósolható. Bár ameddig wishes brazilokkal, fogatlan szerb pitbullokkal meg a Cselzi kinőtt, levetett játékosaival próbáljuk ezt a típusú védekezést nyomni, addig mixen vígan teszem a 1.5-nél több kapott gólt. Annyi hasonlóság viszont van a két csapat védelmében, hogy mindegyikben tevékenykedett egy SziaUram. Az övéket mondjuk szívesebben látnám a miénk helyet.
A második félidőre már eljutottam oda, hogy már a jegyzetelést is elengedtem, annyira nyilvánvaló volt, hogy ezen a meccsen most nem tudunk letenni semmit az asztalra. Abban bízom, hogy vannak jobb periódusai a csapatnak és a szezon második felére sikerül ezt a formát elővenni többször. Addig is nosztalgiázzunk és nézzük meg, Szélemesszi hogy ropogtatta el a nápolyit anno. Forza!