Pajtások, be kell valljam, egy komisz percet nem láttam az idei szezonból, ami még hagyján is lenne, de arra sem volt érkezésem, hogy bármit is visszapörgessek belőle. Kibúvó mindig van, de ez pont olyan, mint amikor az asszony felemlegeti, hogy amikor fel akartál szedni, akkor bezzeg mindig visszaírtál azonnal, most meg mindig van valami. Így van ez, na de azt mondom erre, hogy innen szép feljönni. Ha most még vannak olyan játékosaink, akár a kezdőben is, akiket fel sem ismerek, akkor ez még változhat, pozitív irányban is akár. Az első két forduló után 100%-os mérleg mindkét oldalon, erre lehetne mondani, hogy mekkora derby, mennyi mindent eldönthet ez a szezonban, de a mű felizgulásokat hagyjuk meg a mesterséges értelemnek, olyan mélyre még nem süllyedtem, hogy a posztjaimat vele írassam, de lehet jelezni, ha vannak eltérő vélemények. A tavalyi dupla 0-0, amiben benne volt az az arcmentéseses, kockázatkerülős, megnemtámadási szerződéses, ánuszbevédős futtballgyilkosság, ami megágyazott mindkét csapat Konfetti ligás szereplésének, most sem valószínűtlen végeredmény, de hadd ne tippeljem be újra. Ha lett volna egy egész kis boogie, és mindkétszer nyer a hazai csapat, akkor a Como most nincs a BL-ben. Ettől szép a fodball, és ettől is lesz még szebb, mert miért is kellene bármi másra számítanunk? Hajtás után egy kis lelkesítő harcbaküldés.

A Juventus annyira félelmetesen ergya volt tavaly, hogy 6. hely ide, Karavánszeráj oda, Spalletti mester maradhatott. Ennél kíméletlenebb, önleleplezőbb, fájdalmasabb ítéletet nem állíthattak volna ki magukról. Az első két fordulóban még gólt sem kaptak, miközben olyan, számunkra erős gyomortáji fájdalmakat előidéző gárdákkal ütköztek meg, mint a Frosinone és a Parma. Mercato nekibuzdulás kapcsán ők még komolyabban kiköltekeztek, bár, nem nehéz észrevenni a hasonló mintákat. Nincs sok pénzünk, de van valamennyi, igazából pont annyi, ami testi kínokat okoz, hogy elköltsük valami olyan módon, hogy bele lehessen látni valamit. Opendával például akkorát matekoztak, hogy csak kamillázok, hol lelhető fel éppen a fiatalember a Lipcse-Torinó-Lyon háromszögben. Segítek: nem kell tőle tartanunk. Ők is felfedeztek egy újabb nagy csatártehetséget a PSG-ben, a Transfermarkt szerinti piaci érték duplájáért. Ami a realitás, sajnos. Illetve, beszereztek egy jugoszláv szélsőt a Leverkusenből, biztos jó lesz? Emlékeztek Kraszicsra? Én igen. Egyenlítő amúgy nem tűnt teljesen reménytelennek a Genoában, de az komoly, hogy ennyivel máris a Juvéba kerülsz. Távozók kapcsán, ők is nyitottak keletre. Olyan ez mint az eldobható borotva, az új se jobb, csak nincsenek rajta használati nyomok. Ennyit a Juvéről, befejeztem.

Ami minket illet, végre ismét 2 győzelemmel abszolváltuk az augusztust, erre már jó régen nem volt példa. Ez reménykedésre adhat okot. Amiben az a szép, hogy ingyen van, plusz most még megengedett. Kicsit olyan ez, mint hogy a 8-os ballagáson nem gáz elkönnyezni magad, gimiből, hát, azt én azért letagadnám már a picsába, egyetem, na az meg úgy hangzik, hogy még viccnek is nagyon rossz. Szóval, a 3. forduló előtt még jöhetnek a kincstári optimizmussal fűtött „a Milan név megint szép lesz” és a „lemossuk a gyalázatot” refrének. Most kell arcoskodni, nem pedig később a hatodik helyről egy Cagliari elleni „sorsdöntő” derby előtt.

Az úgy lesz, ha minden igaz, hogy Magic Mike a kapus. Tavaly nem kapott gólt a szarevő gobbóktól, jó lenne, ha most se, ezért lehet, hogy öngól lesz az. Gabbia sérülésével sok meglepetés nincs a háromfős védelemben: Gila, De Winter és Pavlinho. Friss hír, hogy Tomori a mohácsi csata 500. évfordulójának emlékére dedikált egy baklavát Leaónak, akarom mondani visszakerült a keretbe. De még nem tanult meg portugálul rablóultizni, ezért járókeret gumitalpakat fog enyvezni a padon. A középpálya akkora köpedelem, mintha egy rosszindulatú juventino állította volna össze. Modric professzor úrtól itt kérek elnézést, újra, de nem azért, hanem azért, mert képesek voltak ebbe a névsorba belekeverni: E-Pinacolada, Múzsa és Csuka. Támadásban ott lesz az egy sorral feljebb lépő Rabiot és az új szerzemény Cissé is. A Spitzenkandidat az meg Ramos lesz. Legalább egyszerű nevek, de két sör után lehet, hogy Tourét és Lopezt mondanék.

Ami a legfontosabb, de a végére szorult: Bombahoppa úr szervezésével közös meccsnézésre vonul a legelvetemültebb keménymag a Score-ba. Kiváló kezdeményezés, magam is elmennék, ha nem lennék jó távol. Űgy hírlik, hogy a juventinók elsöprő többségben lesznek, nagyjából olyan arányokról értesültem, mint Csank János fővadász úr a ’97-es pótseli után. Kész szerencse, hogy ha minden igaz, akkor részünkről MK mester biztos utazó, bármekkora juventinó társaságot képes az asztal alá inni, én nem félek, meg van mentve a becsületünk. Csak annak kell szorítanunk, hogy Kubun, Kofolán és savanyú uborkalén kívül ne legyen más folyadék a Score-ban. Még fagyálló se, nagyon bolondok ezek a juventinó srácok, sok mindent kinézek belőlük. Én csak annyit kívánok, hogy az elmúlt évek elcsórt, elcsalt, ellazsált nem-meccsei helyett legyen most végre valami nézhető. Nyerjen a jobbik, legyen tánc, legyen végre futball, jó szórakozást a helyszínre, a patakok mögé is. Még az is lehet, hogy ezt most megnézem.