Mondja mai napig sokszor drága Nagymamám, amikor valaki akkora penetráns, bődületes, tankönyvbe illő faszságot csinál, amit nem lehet ép ésszel bírni. Ezt mondta rám is, amikor 8 évesen, avarégetés kellős közepén nagy ötletnek tartottam megragadni egy szénfekete ágat, hogy aztán egy másodfokú égési sérülés boldog tulajdonosává váljak. Ha nézne Milan meccset, ugyanezt mondaná Gerryre, Furlanira, Paraticire, pedig ő még itt sincs, Zlatanra, valószínűleg Konszira és egészen biztosan Musah-ra. Ez utóbbi jómadártól a szezon hátralévő részében kon(s)zisztensen megvonom a hülyenevet. Anyád is akkor hív a teljes neveden, amikor baromi rossz fát tettél a tűzre (vagy esetemben veszel ki onnan). Röviden végigszaladok a szombati világégésen.

Ahhoz, hogy ebben a szezonban minden is megtörténik, már egészen kezdek hozzászokni. Abban az egyben reménykedem, hogy 10 évre előre elsütöttük az összes balfaszkodást, amit a pályán el lehet követni. A vezetésben lévőkről viszont messze nem vagyok ilyen reményteli. Mindamellett, hogy a védelemben szereplő egyedek külön-külön is tudnak Bonucci magasságokban balfaszkodni, az sem segít a helyzeten, hogy ahány meccs, annyi féle variácóban szalad ki a kezdő. SziaUram is a harmadik öngólját jegyzi idén, amit bárhonnan nézek, nagyon dicstelen eredmény, főleg, hogy ezt most egyszerűbb lett volna kipiszkálni a kapu torkából, mintsem bekotorni. A második gólnál is leginkább egymást fogták Zsuzsival, aki kb két hónap után játszott újra, nem csoda, hogy vakon volt. De ez mind eltörpül csapatunk abszolút szellemóriásának teljesítménye mellett.

Musah akkora antitalentum szegény, hogy az még a Holdról is látszik. Mindemellett egy futó filodendronéval megegyező intelligenciahányados büszke birtokosa. Az első kapott gól előtt olyan fergetegesen szarul tolja (passzolja? mi az anyámat csinált vele egyáltalán?) meg a labdát, hogy még ő is meglepődik, megtorpan és indul el a másik irányba, majd kérdően néz a többiekre, hogy hunabogyó. A második gólnál pedig kb olyan vehemenciával védekezett jobb bekkben, mint egy szocializmusból itt ragadt terelőbója. De a teljesítményére azt tette fel a koronát, amikor egy élményszámba menő Raffaello labdaátvételt követő centerezést az első sorból mozizott végig ahelyett, hogy érkezett volna rá. Majd nézett a Temusra, akit többé-kevésbé ő is zavart, hogy miért nem startolt a labdára. Jutalma egy lecserélés volt a 23. percben. Ennyire megalázó eseménysort utoljára akkor láttam, amikor Balotellit cserélték le Man.City mezben egy iszonyú flegmázás után, de még ez is csak második Musah esete mögött.

A villámsebesen bekapott gólok és Jovic becserélése után elkezdtek éledezni a srácok. Adnám, ha lenne olyan is, hogy nem adunk előnyt azért, hogy mutassunk némi focit is, de ez idén nem az a szezon. A szépítő gólunknál Temu egyéni munkája, és a gólt megelőző passzjáték egészen pofás volt, ezt kéne állandósítani. Ugyanitt előre látom szomorú sorsunkat, hogy a faszi elhiteti mindenkivel, hogy jó csatár, megvesszük a Romatól, majd jövőre fél év, 1400 játékperc és 0 gól után kotorjuk le a futuroba, hogy addig se itt rontsa a levegőt. 

A második félidőben a rég elfeledett Jovic kapott egy forintos labdát, és verte be ballal – az egyébként ihletett formában lévő – de Gea mellett. Felhoztuk X-re, de ez ne tévesszen meg senkit, mindezidáig kaptunk egy lesgólt, meg fogunk kapni mégegyet, és ha Mike otthon hagyta volna a Magicet, taknyosra is lehettünk volna szoptava, annyira nem sikerült kontrollálni a meccset. az utolsó 20 perc meg már úgy csorgott le, mintha amúgy is csak az egy pontért jöttünk volna. Aktívan tartjuk magunkat távol az esetleges EL és KL helyektől, idén erre hajtunk. Ez a meccs is olyan volt, hogy:

Ja, meg a vezetőség. Idemásztak jenki barátaink, elmondták, hogy itt ilyen bivaly stadionprojekt lesz, meg olyan combos átigazolások. Aztán onnan, hogy tavaly nyáron “már csak a keretet kell finomhangolni és megbasszuk a világot” meg “nemzetközi sikerekhez nemzetközi állomány kell” 8 hónap alatt eljutottunk oda, hogy a nyári igazolások közül valakit már elzavartak, a többit pedig el fogják és rámegyünk az olaszosításra. Ez akár még be is jöhetne, ha nem bézbózligás, dollárszemű, brand-heavy üzletemberek vinnék a kuplerájt. Ameddig maradnak a Madame-ok, addig maradnak a fogatlan lányok is a Gubacsi-dűlőről. De ez se marad így örökké, kedves barátaim! Van fény az alagút végén, csak hinnünk kell benne, hisz pirkadat előtt a legnagyobb a sötétség, meg a hazug embert is előbb utolérik, mint a sárga villamost. Meg hasonló közhelyek. Volt ez a csapat története során már Európa trónján, meg a B ligában is. Bármi lesz is, mi akkor is itt leszünk, forzázunk szeretett klubunknak. Hétvégén javítunk!