A lehető legszebben indítottuk az új évet: magabiztos győzelem otthon egy rangadón, ráadásul Mourinho újbóli teljes beárazásával, annak ellenére, hogy felforgatott csapattal álltunk ki ezúttal is, a listavezető kuzinokat nem hagytuk ellépni ezzel, a BL helyért folyó várható harcban (már ha lesz ilyen egyáltalán) pedig Napoli-Juventus-Roma trió mindegyikéhez képest növeltük a különbséget. A visszatérők és az újonnan berobbanó húzóemberek ismét letették a névjegyüket, Maignantól kezdve Tonalin át egészen OliG-ig van kit dicsérni bőven, ezt meg is tesszük a tovább után, némi taktikai elemzés mellett, mert Pioli apró, de annál hatásosabb változtatásokkal élt.

Reméljük mindenki kifújta és teleette magát a szünetben, visszatérünk, jön a szezon második fele, az új sorsolási szabályoknak köszönhetően pedig rögtön a Romát fogadjuk, annak ellenére, hogy mindössze két hónapja játszottunk velük a 11. fordulóban. Már ha egyáltalán megrendezik a meccset, jelenleg úgy állnak a dolgok, hogy mindenképp le kell játszani, elvileg a liga nem akar semmit sem elhalasztani, ha nem jelenik meg egy csapat, akkor 3-0 a másiknak (aztán fellebbezés és újrajátszás mint tavaly a rabruhások-kukások párharcban), szóval csak a szokásos káosz és elképesztően kompetens vezetés a Serie A-tól. Mindenesetre be kéne kezdeni, a november végi és decemberi botladozást jó lenne magunk mögött tudni egy győzelemmel, ezzel egyben jelentősen le is szakítva a Romát. Az AFCON és a Covid miatt azonban ez nem lesz könnyű, mondhatni már szokásosan a kezdő fele hiányozni fog ezúttal is.

Hölgyek-Urak, különösebb nem érdemes bánkódni, kedd este egyértelművé vált: ebben most ennyi volt. És ezt el kell fogadni, többet előzetesen úgysem nagyon vártunk. Nem jó dolog egy majdnem teljes B csapattól kikapni otthon egy ilyen meccsen, de sajnos ez a mai topfutball realitása, ha egy Premier League élklub az ellenfél. Nem könnyítettük meg a saját dolgunkat sem a hibákkal, az viszont némi vigaszt jelenthet, hogy két góllal kellett volna nyerni amúgy is a másik meccs eredménye alapján, na meg így szerencsére megúsztuk a harmadik helyet és a minden bizonnyal bajnoki pontokba kerülő tavaszi EL szenvedést Moszkvában meg ki tudja hol.

Papíron a szezon (egyik) legkönnyebb meccse következik, hazai pályán a liga utolsó helyezettje ellen, egy magabiztos győzelem után – viszont egyrészt a szokatlan szombat délutáni időpontban nyomjuk, ami soha nem jó ómen (hasonlóan a vasárnap délhez), valamint fél szemmel már a kedd esti sorsdöntő BL meccset figyeli mindenki. De nem riogatok senkit, be kell ezt húzni simán, nem a B csapatot fogja felküldeni Pioli, ráadásul két nagy rangadó is lesz a hétvégén, szóval ez a mi fordulónk lehet, nem szabad elbénázni.

Jót tett ez a teljesen nyugodt, sima győzelem a hétvégi vereség és három meccses (bajnoki) nyeretlenség után, úgy állt fel a csapat ebből, ahogy azt kell egy igencsak gyászos ellenféllel szemben, gyakorlatilag az első perctől fogva nem férhetett kétség ahhoz, ki nyeri ezt a meccset. Messi ismét robbantott, és ezzel gyakorlatilag egy csapásra a kezdő jobbszélsővé vált biztosan, két remek, nagyon okos gólt tett el az este során. Egyetlen keserű része van ennek a győzelemnek, Kjaer sérülése, sajnos elég súlyosnak tűnik a dolog, és hosszabb időre elveszíthetjük. 

Emberek, odapiszkáltunk bizony! És megérdemeltük. Nagyon. Nem volt szép a meccs, de elsősorban nem miattunk, az ellenfél egyszerűen nem is akart focizni, amit bár Simeone Atléticojától persze megszokhattunk, ez még így is meredek volt hazai pályán egy sorsdöntő meccsen, egy kategóriákkal rosszabb kerettel rendelkező csapat ellen. A mieink pedig megvillantották azt a bizonyos BL DNS-t – vagy hogy is mondta Galliani anno – az elejétől fogva hittek benne, nem brillíroztunk ugyan, viszont irányítottuk a játékot végig, az utolsó 20-25 percre pedig a nagyobb helyzetek is elkezdtek érkezni, hogy aztán jöjjön az a fickó, aki 4 éve még a Serie D-ben (futárkodás mellett), tavaly meg a sima kieső Crotonéban nyomta, most pedig 30 évesen élete első BL meccsén elképesztően fontos győztes gólt lőjön. Parádé, elképesztő sztori, és életben vagyunk, tovább lehet jutni a csoportból, az összefoglalóból az is kiderül, pontosan mi kell ehhez.

Őrült derbyn vagyunk túl, és ahogy a cím is mondja, egyszerre lehetünk elégedettek és elégedetlenek is. Jó ez az eredmény, mert az Interen volt a nagyobb győzelmi kényszer, a tabellát nézve így maradt a 7 pontos előnyünk velük szemben, ott vagyunk az első helyen a Napoli mellett, és még veretlennek mondhatjuk magunkat, morál szempontjából is veszélyes lett volna egy vereség. Kevésbé jónak viszont azért mondanám, mert az igazi trónköveteléshez most „hazai” pályán meg kellett volna verni a címvédőt, 10 pontra duzzasztva a különbséget. És hát a játékkal sem lehetünk kibékülve, az Inter veszélyesebb helyzeteket alakított ki – igaz ebben mi is partnerek voltunk néhány nagy hibával. Mivel volt jó pár érdekesség a meccsen, a tovább után hosszabb elemzés következik.

A farkasok után jönnek is a sárkányok, és bár a tét talán kisebb, hiszen tovább már nem igazán juthatunk, nagyon csúnya az a 0 pont a nevünk mellett, úgyhogy keményen oda kell tenni ezt a meccset, nem mintha el tudnék képzelni más forgatókönyvet egy hazai BL estén, pláne a most már 75%-ban megtöltött San Siroban. Az biztos, hogy nincs ember a klub környékén, legyen szó játékosokról, vezetőségről vagy rólunk szurkolókról, akiknek ne kellene egy győzelem a BL-ben ennyi év után, még akkor is, ha a hétvégi derby azért sokkal fontosabb, most azt még nem figyeljük. A tovább után rövid felvezetés, és ne ne feledje senki, kezdés 18:45-kor, nehogy lemaradjatok!

Nincs szebb kifejezés erre a futball szakszótárában, ahogyan angolul mondanák tipikus shithousery volt ez, rettenet gyenge, részben direkt visszafogott játékkal – de ismét egy győzelemmel, méghozzá különösebb izgalmak nélkül. Kell hasonló egy 38 fordulós bajnokságban, pláne az ilyen random pihenés nélküli hétközi alkalmakkor. Jár a dicséret elsősorban OliG-nek, aki (természetesen amellett, hogy ismét kiválóan nézett ki) a San Siroban egy 1994 óta mindössze egyszer látott dolgot vitt véghez, a nagyot melózó Tonalinak, sőt még kedvenc Tatarozónknak is, ma extrát hozott, na ezt nem hittem volna, hogy valaha is le kell írnom. És a legfontosabbak: 9/10, 28/30, 1. hely.

Ez a Bologna egész veszélyes otthon, kemény meccs lesz, be kéne húzni valahogy. Raffaello! Kis szerencse kellett, de bent van. Az piros, ennyi, hátradőlés máris. (Fehér) Cafú bevágta, ez simán megvan, végre egyszer lazíthatunk 45 percig. Rúgjunk még párat a második félidőben, csak úgy esetleg. Zlatan baszki, a másik kapuba kéne, ne adj nekik reményt…Várjunk, most komolyan 10 ember ellen 2 perc alatt? Ez mi a fasz? Védelem, Tata, hello? Huh, az ott kb bokatörés, a piros az új tizi, innen csak elrakjuk őket lazán, Giroud is érkezik büntetni. Ööö, most komolyan képtelenek vagyunk egyáltalán helyzetet kialakítani 9 ember ellen…? Ez kegyetlenül kínos lesz. Hopp, majdnem vezetnek is, ennél kevés szánalmasabb félórát láttam futballpályán. Ibra felkúrsz, egy jó megmozdulásod nincs, mégis mindent te akarsz csinálni….ISMAEL BENNACEEEER!!!! Ennél szebb nem is lehetne, tessék egy hónapig pucolni a cipőjét/vacsorára hívni őt az elöl kóklerkedőknek. Na, az oroszlán legalább ezt betette szépen, 2-4, innen már mi sem tudjuk leadni. A várható élettartamunk továbbra is komoly zuhanást mutat be Milan meccsek alatt, de a 3 pont az 3 pont, ennyi a lényeg. 8/9 győzelem, 25/27 pont, vasárnap a rangadók nézése teljes nyugalommal. Ez a mi évünk?