Pajtások, ma este újabb epizódjához érkezik az alsópolcos ellenfelek ellen nagy sikerrel vívott hadjáratunk, a szétesettek szétesettjei közül is kiemelkedik a szétesett Genoa, amely bár már Ballardini alatt szétesett, Sheva alatt egyenesen elemeire hullott. Szóval simán szétesettebbek, mint mondjuk a fogatlan farkasok, a részeg gondolások, a Speciálba küldöm a Zolinak a börtönbe legyen szerencsés ezer évig, vagy éppen a plusvalenza bajnokság győztesei. És ez nagy szó. Cshoro még el is kapta a koreszt, már megint és újra, úgyhogy nem más, mint a jó öreg Tassotti lesz a legöregebb falkavezér griffkakas az estve. Olyan pletyik mennek egyébként, hogy 20 milcsi bánatpénz ütné Andrij és stábja markát egy könnyes és gyors búcsú esetén — szóval azért hosszú távon biztosított lesz az a 2.8%-os tej, legalábbis neki. Rudi Garciát akarják amúgy hozni a helyére — pedig csak ki kéne nevezni pályaedzőnek Ballardinit, de csak egy hónap múlva, aztán pedig májusban kirúgni. Na de nem akarom megoldani a gondjukat — olgyák meg — hajtás után egy kis szétesett felvezetés.

Pajtások, sokak nagy örömére a csapat bemutatta a tökéletes vasárnap déli partit: vezetés már a második percben, utána kisebb lazázásokkal is vegyített ultralezser macska-egér játszadozás – az utolsó fél órát már emberelőnyben, három gólos fórban hoztuk le. Biztosan ez volt minden képernyő mögött ülő legaktívabb 90 perce, én fél 4-kor ébredtem fel, a délelőtti futás után 2 sörrel leküldött nagy bajnok paprikáskrumpli találkozott ezzel a nyugtató-ellazító-stresszoldó videóval. Hajtás után rövidebb lesz, mint mondjuk „A velencei kalmár” című örökbecsű.

Continue reading →

Bajtársak, ha még emlékeztek, még tavaly, 22-én este volt egy jóféle toszkán kiruccanásunk, arról még nem írtunk volt itten a blogon. Amúgy boldog karácsonyt minden kedves kummanttársnak, olvasónak, akkor szép az ünnep, ha ég az a gyomor!!! Az ünnepi hangulat fokozásához a fenti – egyébként milánói – Betlehem tud hozzájárulni, akinek nem elég, büntessen le még 2-15 lédig szaloncukrot. Hajtás után forgó bejglivel hipnotizálunk.

Continue reading →

Urak, elvtársak, pajtások, kummanttársak, mindenki, már megint nem vagyok túlgondolásban. Adott két csapat, amely hónapokon keresztül parádés játékkal, mindenféle történelmi legleget ostromolva vezette fej fej mellett vezette az évezred talán legélvezetesebb A ligáját, hogy aztán a télbe megérkezve lefagyjon és szétessen, mint a félnapos albán kenyér vagy alsópolcos kétrétegű zsepi két fújás után. Fárasztó maratoni többfrontos futamok, sérülthegyek, eltiltások, nincs itt semmi csoda. A mi leolvadásunk hamarabb jött, mint tavaly, de pont egy hasonló helyzetben, amikor mintha pont kiegészülni látszottunk. Ehhez képest meg tök mindegy, hogy ki van a pályán, egy egyáltalán nem jó, csak fizikális és pihent Zebrette ellen csak nyomozzuk a labdát, és csak Zlatyó api utolsó perces mutatványával tudjuk pontra menteni legalább az egyébként a legfostosabb Dzsámpi-időket idéző partit. Ehhez képest a kukások játéka olyan durván nem esett szét, csak a minőség hiányzik, de nagyon elöl meg hátul is, legalább is, amikor még a bergamói pudvások ellen szívtak le otthon, hát a játékuk azért ott volt. Nekünk előnyt jelent, hogy nem annyira fizikálisak, nem betömörülősek, és azért történelmileg nem a San Siro az a hely, ahol ők teljesíteni szoktak. Sok minden lehet ebből, elszabadult karácsonyi adok-kapok, vagy ócska 0-0, én inkább az előbbire szavazok. A lényeg, hogy a Medves-fennsík mese, a többit még meglátjuk. Azért gyertek majd forzázni, lesz mit!!!

Continue reading →

Pajtások, nem akartam nagy feneket keríteni ennek a ma estinek, már csak babonából sem. Amikor nagyon ráfeszülünk, valahogy sosem szokott jól elsülni a dolog. Mindenhonnan a „sorsdöntőzés” hallatszik, nem szívlelem ezt a kifejezést, azt fejezi ki, mintha órisái dolgok tudnának ezen épp most múlni. Csak arra jók, hogy legyen majd később lehetőség mindenféle nüanszra visszamutogatni – magyarfociból átvett kifejezés, nem véletlen. A dolgok azon múlnak, hogyan csináljuk őket, és Maldini meg Massara meg Gazidis meg persze Stef és a többiek igenis jól csinálják a dolgukat. Ezért pedig nem tudunk nem fényes jövő előtt állni, olyan nincs, hogy ebből ne fusson ki valami szép és nagyszerű a következő években. És igen, az is igaz, hogy van esélyünk továbbmenni ma este. A bukiknál a meccs favoritjai vagyunk, ebbe jócskán belesúlyozza mindenki, hogy a szigetlakók brutális mennyiségű meccset tolnak, és nekik ez itt ma teljesen tét nélkül megy. És persze a San Siro nem az Anfield. Meg hogy pihentetnek. Ránéztem a feltételezett kezdőjükre, nem kezdtem örömtáncba. Kemény lesz, és még az a jobbik eset, ha csakugyan az lesz. Nekünk ez a stílus nem fekszik, ez már sokszor kiderült. És akkor még persze arról nem is beszéltünk, hogy a ma estinek csak akkor van igazi jelentősége, ha a csoport másik meccsén számunkra kedvezően alakul az eredmény. Tehát inkább Simeon próféta fegyencjárata nyerjen, de ha lehet, akkor egyik se. Egy szó, mint száz, én most inkább hűtök, mint fűtök, de persze majd elkap a meccsláz, amikor odaérünk. Hajtás után Ti jöttök, forzázzátok ki, gyerünk gyerünk gyerünk!!!

Continue reading →

Egészen jó arányban jöttek Harkness kolléga kérései: sima és izgalommentes győzelem pipa, megfelelő rotáció és pihentetés pipa, ugyanakkor az újabb sérülést nem sikerült elkerülni. Pietro Pellegri — aki annyira észrevétlen tudott mindezidáig maradni, hogy még beceneve sincs — egy komolyabb sprint után bemondta az unalmast, mindezt első meccsén kezdőként. Ez óriási pech, ami viszont a többit illeti, igen, kijött az osztálykülönbség a két gárda között, csak a vendégkapus Belec bravúrjai, no meg a mieink teszetoszáskodása mentette meg a kiscsapatot a súlyosabb vereségtől. Ez ennyi is, nagyjából annyi izgalmat tartogatott magában a meccs, mint anno kétmilliónyolcázötvenkilenc éve, amikor még volt vízállás-jelentés, és bemondták, hogy A …………………………………………………………………………………………….DU…………………………………………………………………………………………………………….NA……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………MO…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………HÁCS……………………………………………………………………………………………………………………………………..NÁL……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….NÉGY………………………………………………………………………………………………………………………………………………….SZÁZ…………………………………………………………………………………………………………………….HET………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..VEN………………………………………………………………………………………………………………………………..NYOLC………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………CEN………………………………………………………………………………………………………………..TI…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..MÉ……………………………………………………………………………………………………………………TER…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….APAD, BMEG.

Continue reading →

Drága elvtársak, nincsen lazálás, nincs idő a sebek nyalogatására, itt az újabb hétközi, nagy kaland: megyünk Genoába. És ha már régi ismerősök, ki más ülne a padon, mint a jó öreg Seva, a 2000-es évek egyik legpengésebb gólvágója, Carlo nagy csapatának oszlopos tagja. Ha nincsenek a tulajdonosváltások, akkor már biztos ült volna a mi padunkon is, de ami késik, az nem múlik. Az sem lehet véletlen, hogy a testvéri Griffekhez került, amennyit bizniszelt egymással a két csapat. Emlékszem, még Gál Jani bácsi idejében, ha nem volt 20 közös tulajdonunk velük egy időben, akkor egy se, és tényleg ők voltak azok, akikkel nagy dolgokat kis pénzből meg lehetett oldani okosba. Hajtás után nagyon röviden felskicceljük a dolgokat, a lényegi történések úgyis a kummantmezőben lesznek.

Continue reading →

Pajtások, szépen keretbe foglaltuk a Bajnokok Ligája diadalt, vagy ha jobban tetszik, Stef mesterék valamilyen bizarr kereszthímzéses projektbe kezdtek a nagy hidegek hatására, melynek alapmotívuma, hogy az A-ban szopunk. Nem volt Csirko kolléga egyedül, amikor azt írta a hariban, hogy ő még legszívesebben örülne magának egy pár hétig. A fasznak sem hiányzott ez a piszkos Sassol, sok nekünk ez az erőltetett menet. Sajnos az van, hogy erősen kifingóban vagyunk, megborult a játékunk, a kapott gólok pedig csak csúsznak lefelé, mint kisgyerek arcán a takony. A Susu meg tipikusan egy olyan csapat, amelyik nem fekszik nekünk, a magas, intenzív presszinget nagyon nem bírjuk. Stef meg egy olyan csávó, akinek megvan az elképzelése, mit játsszon a csapata, mit szeretne a pályán látni. Ez pedig egy építő, pozitív, szemet gyönyörködtető támadójáték. Lenne. Sajnos viszont ezzel együtt elég merev is, és a legritkább esetekben hajlandó kompromisszumot kötni, és alkalmazkodni az ellenfélhez. Úgy esett, ezt itt bizony csúnyán buktuk. Hajtás után egy kis Pietro Magneto-színvonalú pacsmagolás kritikus játékhelyzetekről — igen, azt gondolom, ez ennyire egyszerű volt — aki másképp látta, OK, állok rendelkezésére a kummantszekcióban.

Még akkor is, ha semmi értelme és nem is reális. Nem tudok úgy posztot írni, hogy ne mi nyerjünk. Igenis nyerjünk! Hét meccse nyeretlenek vagyunk a BL-ben, ez mégis mi??? El se hiszem, hogy ez a Milannal előfordulhat. Csórókoporsó, bánatkutya, csicskagyász — egyik se mi vagyunk, engedjük el. Ráadásul, ezek ellen még ment is a játék az odavágón. Azóta ez persze kellően kontextusba került, egy leprás kancsal Porto oda-vissza letolt minket a pályáról, de ez most mindegy. Igenis jó lenne nyerni, jó lenne Milan-gólokat látni, visszavágni ennek a szimpatikus és patinás ellenfélnek. Meg különben is, még sajog a szombat esti koki helye, az igazi gyógyírt csak Rafaelló-lazázásokban meg Ibra-alázásásokban mérik. Hajtás után nagyon röviden megágyazunk egy vagány partinak.

Continue reading →

Pajtások, kezdjünk ezzel. Teljesen indokolatlan és rendhagyó, de nincs érkezésem megmagyarázni. Több multimédiás tartalom máma itten — legalábbis a posztban — nem lesz. Túlcsordultam, kész, legyen ennyi elég. Megvolt akkor az első zacskózás a bajnokságban. Fájni nem tud, sportszerű, pörgős meccsen szoptunk ki egy egyébként játszós, szimpi gárdától, kétséget nem hagyva, hogy egyébként mi lennénk itt a jobbak — tekintsük ezt is ajándéknak. Az előjelek nem voltak rózsásak, de egészen idáig működött a „mindegy, mi van, a végén valahogy behúzzuk” elve. Ötöt azért nem sikerült vágni, de még négyet se, na bumm. Fejben voltunk szétesve, a többi már csak következmény volt. Pont mi szoktunk bevágni tűpontosan a helyzeteinket, amikor kell, erre fel most csak akkorra lett meg a célzóvíz, mire már lefőtt a kávé. Ja, így jártunk. Egyszeri kisiklás, kezeljük így. Hajtás után elnagyolt vázlat.