Mesterek, itt az április, megérkezett a jó idő, újra hosszúak a nappalok, és már látszik a vége is ennek a tragikus Serie A szezonnak. Nagyon nem így képzeltük el ezt még tavaly nyáron, amikor sokan bíztunk benne, hogy a posvány Stefano papával együtt távozik Milanellóból. És igen, újra tele a sajtó a nagy nyári tervekkel, taljánosítás lesz itt, kérem szépen, lesz olasz sportigazgató végre, ha találunk majd olyat, amelyiknek kipucolták az erkölcsi bizonyítványát. Lesz itt olasz vezetőedző és olasz játékosok is. Én csak annyit jegyeznék meg szerényen, hogy a trógerságnak nincsen nemzetisége, és ez akkor is igaz, ha a különféle nemzeti sztereotípiáktól nem óhajtok elhatárolódni, amennyiben megengedem, hogy hordoznak magukban némi magyarázóerőt. Láttunk már ilyet az óbanterben, még talán Monti nagysikerű munkálkodása alatt, ki tudtunk állni full olasz kezdővel, ha nagyon akartunk. És habár az akkori hatodik hely most bizony előrelépésnek számítana, nem tudom, miben lehetünk még biztosak azon kívül, hogy jobban fogynak majd a macskák a sporttelep körül. Hajtás után szűkre szabott felvezetés.

Pajtások, végre kipörgött a kényszerű válogatott szünet, újra élvezhetjük a világ legjobb bajnokságának küzdelmeit! Szeretett csapatunk is visszatér a harcmezőre, épp itt az ideje, hogy bemutassanak egy újabb fantázia mezt! Az előző két meccsen sorozatban nyertünk, ha a mostanit is behúznánk, akkor valami olyat követnénk el, ami utoljára még Fonszival sikerült szeptemberben, amikor is a Venezia, a Lecce és az Inter gárdáit tudtuk egymás után felülmúlni. Ellenfelünk a Conte vezette Napoli — még mindig harcban állnak a bajnoki címért, és ez akkor is igaz, ha mostanában azért erősen megtorpantak, hiszen az utolsó 7 meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni. Előtte mondjuk volt egy hetes győzelmi sorozatuk — hajtás után kiderül, nyakon csapjuk-e őket, avagy a segítségükre sietünk.

Ami lehet, hogy azért is alakult így, mert most Dorogházára mentünk. Heten méghozzá – Balage, BB, Buddy, Dani, Flagstaff, k és Szergi kollégák szánták rá magukat, hogy edzőtáborba vonulnak január 11-12-én. Zimankó ide, jeges szél oda, a Szuperkuppa győzelem bódulatában nem volt megállás, és a motivációs görbe csúcsát meglovagolva Cooper-csúcsokat döntöttünk a bogrács körül, megtámogattuk a magyar mezőgazdaságot árpafogyasztásunkkal, és persze megszakértettük Fonseca bukását is, de csak bizalmasan. Azóta azonban balszerencsénél csak hétközi volt több, ezért megvártuk ezt a kis kijózanító válogatott szünetet az élménybeszámoló publikálásával. Fogyasszátok sok szeretettel, és gyertek el legközelebb!

Urak, erőteljes mozdulattal belecsaptunk a lecsófesztiválba tegnap este, ilyen kacagtató komédiát aligha lehet rögtönözni. Mintha összebeszéltünk volna a szomszédokkal, az utánunk következő műsorsávban megpróbálkoztak ől is egy hasonlóval, de minket aligha tudtak überelni. Hajtás után VARiációk egy témára.

Pajtások, nem nyugodnak a fegyverek, újra pástra lépnek a nagy milanisták. Az újabb és újabb csalódást keltő eredmények után most ott tartunk, hogy a BL-remények legalább matematikai életben tartásáért meg kell verjük az 5. helyezett turulvédőket. Azt gondolom, már bőven kiderült, hogy ez a produktum mennyire való Európába, de persze a zsé jól jönne érte. Lényeg a lényeg, ha most sem jön a 3 pont, akkor kvázi ténnyé kristályosodik a bukás, hiszen nem tűnik életszerűnek, hogy 8 pontot hozzunk 11 meccsen a nemzetközi frontról már szintén kisorolt rabruhás bandán. Hajtás után kummantfogó jelleggel tömeget oszlatunk.

Pajtások, tegnap este újabb nagyszerű bajnokit csodálhattunk meg. És ami még szenzációsabb, hogy ismét nyertünk, és újra nem kaptunk gólt! Mi a pozitív fordulat, ha nem ez? Igen, szenvedős volt, igen, olyan volt, mint egy kényszermunkaszámba menő száraz töcskölés, de a tre punti és a clean sheet akkor is a mienk! A gólunk parádés volt, komoly összjáték eredménye, G-től nagyon kellett ez az eredményes kezdés. A csapat folyamatosan két meccset játszik hetente, mindig vannak sérültek, tele vagyunk egy halom új arccal, maga a szezon egy gigantikus káosz, szóval ez a győzelem bőven-bőven a szebb lapokra kívánkozik. Hajtás után egy erősen szubjektív szösszenet, akit a szakmai része érdekel, az porolja le a Tudás Fáját, a 3. lefűzött dosszié lesz, a sárga szekció 10.4.A-nál, ahol a grönlandi lepkék szaporodását tárgyalják.

Pajtások, a szezon eddigi legfontosabb meccse következik. A jelenlegi Milantól reális elvárás bejutni a BL legjobb 16 csapata közé. Ehhez egy oda-visszavágós duellben kell felülmúlni a gyengébb bajnokságból érkező, lényegesen szerényebb játékoskerettel dolgozó, kritikus időszakot megélő Feyenoord együttesét. Nagyon komoly blama lenne leütni ezt a lécet. Itt a legjobb lehetőség Conceicao együttese számára a zágrábi leégés kiküszübölésére. Hajtás után röviden felvezetünk.

Pajtások, több szempontból is tabudöntő mérkőzésnek lehettünk szemtanúi — csomó olyan jó dolog történt, amihez nem voltunk hozzászokva mostanában. Több új igazolás is bemutatkozott, több-kevesebb sikerrel. Győzelmünkkel pontszámban beértük, és a tabellán megelőztük a BL-résztvevő, jelentős nagyváros Bologna csapatát, és magabiztosan tartjuk magunk mögött az aggastyán Ranierivel feltámadt fővárosiakat. A jövő szerdai BL-playoffra sikerélménnyel felvértezve utazhatnak Conceicao fiai. És nem utolsósorban, láthattuk „messzire szakadt” hazánkfiait, a legendás, gyakran visszasírt De Sírót, a kiváló, sokat emlegetett Vaskezet és a még biztosan visszatérő Hadnagyot is. Hajtás után nagyon röviden összegereblyézzük a tri puntit.

Nem pedig vesztettünk kettőt. A 93. percben fájdalmas egyenlítő gólt kapni a Madonninán. Viszont ezt egyszerűen nem nyerhettük meg, annyira ránk borult a pálya. Ha az ellenfeled 3 érvénytelenített gólig, 3 kapufáig jut, és egy elég erősen számonkérhető meg nem adott tizenegyes mellett még bőven dolgoz ki helyzeteket, melyeket vagy bravúrral véd a kapus, vagy csak épp mellé mennek, és közben a gólodon kívül ha két nagyobb lehetőséged volt, akkor örülni kell nagyon annak az x-nek is, mert nem kis kegyeltje voltál így is Fortuna istennőnek. Hajtás után rövid összegzés.

Az imént futottam össze Buddy kollégával a metrón, a váratlan találkozásnak megörülve rögtönzött kupaktanácsot tartottunk, hogy is állunk éppen — nagyon lehangoló most Milan-szurkolónak lenni. De vajon tényleg így van ez? Nem is olyan biztos, hiszen — bár a mester mint helyi illetőségű, válaszával átmenetileg lehűtötte a lelkesedésemet — azért töretlenül hiszek benne, hogy a Nerazzurri bloggal kiegészülve ki tudunk állítani jövőre egy asztal a jövő évi kolbászfesztiválon, ha már van egy nagyon erős keménymag Békésből mindkét oldalon. Ebből a perspektívából nézve már teljesen másodlagos, hogy nem a legszebb napjait éli szeretett klubunk. Hajtás után pacalhegy az arcba.