Szóval így zárult 2017, tulajdonképpen tökéletes leképeződése volt az ősznek: olykor bivaly nagy homályok után teljesen érthetetlenül és váratlanul bemutattuk, hogy nem tizenegy utcáról összerángatott valakik szaladgálnak, csak hogy ez nem a vasárnapi hobbiliga. Continue reading
Sem a csapat, sem a szezon, sem a koncepció: még ha ez azért kicsit túlzásnak is tűnik, de ez a meccs jelenti azt, hogy végleg nem dobtuk ki az évet a kukába. Kicsit adott is a gép, ennél viszont biztos, hogy több kell majd Firenzében. Continue reading
Pálka kolléga olyan szépet írt nektek karácsonyra, hogy felmentve érzem magam minden szép szó alól, ha valaki alkalmit szeretne olvasni, forgassa azt. Node mégiscsak a szeretet ünnepe van, ne legyünk trógerek, én vállalom, egy csúnya szót le nem írok most. A múlt heti után is nekem volt szerencsém, meg kell tanulni kezelni ezeket a dolgokat. Meg igazság szerint lehetett ezt tudni előre, nem is hiszem, hogy komolyan gondolhatta akárki is, hogy itt majd most nekünk lehullik valami. Tán csak szegény Gatta lepődött meg, nem tudom, mit ugrál még, igazán láthatná már, hogy mi van. Boldog Karit mindenkinek egyébként!!! 🙂
Continue reading
Nyaking állunk a szarban. Megint, újra, ismét, újra, mint mindig. Tort ül a fekete humor. Nevetségesek vagyunk, bénák, oktalanok, balszerencsések és reménytelenek is – leképezzük a szánalmasság minden árnyalatát, nem középiskolás fokon. Korábban sosem képzelt mélypontokat élünk meg, és amikor azt gondoljuk, hogy elértük az abszolút mélypontot, rendre találnak egy újabb szempontot a srácok, ahol sikerül alulmúlni korábbi önmagukat. Mi lesz itt még, beérünk tizennegyediknek? Vagy kiesünk a faszba??! Nyilván ez most erősnek érződik, de már nem az elképzelhetetlen kategóriája, sajnos. Nyáron a nagy többség bizakodó volt, és bár úton útfélen hangoztatta mindenki, hogy idő kell, ma már 5% (lehet, sokat mondok), akik szerint jó úton járunk. Optimista itt még valaki? Szóljon már akkor!
Egyetlen drapi felülírja a Milan idei legsimább győzelmét: kár, hogy ez előfordulhat, de valahogy mintha senki sem tudná jól kezelni a helyzetet. Continue reading
Már mint úgy, hogy eddig a negatív a negatívval baromi jól elpasszol, és mást nem is vonz magához: nyilván naivitás lett volna az, hogy gólfesztivált rendezünk, de most kellene megint összerántani az öltözőt. Viszont nem nagyon látjuk, ezt ki teszi meg. Continue reading
Nem történt semmi váratlan, simán kikaptunk, hiába a szorosnak tűnő eredmény. Nagyon hosszú volt ez a meccs, kár volt ilyen sokáig nyújtani. Az elejétől kezdve mindenki tudta, ki fog itt nyerni, a Napoli ne tudott annyira beleszarni, hogy ne lőjön két – lesgyanús – gólt, mi pedig akkora szerencsétlenségek voltunk, hogy a világ 8. csodája lett, hogy Romagnolinak elsült a kapanyél a hosszabbításban. Elég nehezen jönnek a pozitív gondolatok egy ilyen meccs után, na de ezért van edzőnk, majd olvassátok el miket mondott. Csütörtökön jön az Admira Wacker, ellenük könnyebb lesz. Hajtás után rövidre fogjuk, de még így is indokolatlanul terjengősek leszünk a meccsben rejlő izgalmakhoz képest.
Urak, ugyan tudom, hogy mindenki Juve-lázban ég már, viszont ez a veronai fellépés egyszerűen túl jól sikerült ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjuk!!! Szépen lesimáztuk a csacsikákat, pedig nem voltak ám rosszak, az eredményeik magukért beszélnek, normál körülmények között a nagy többség, azt hiszem, bele tudott volna törődni egy ikszbe. A mostani hisztériás helyzetben viszont nem volt már hova „hibázni”, igaz ez akkor is, ha nagyon nehéz megmondani, mi a reális, hol kellene már most tartanunk, mi számít blamának, mit kell elengedni. Nekem a Genoa is teljesen rendben volt az előző fordulóban, az egyetlen különbség abban rejlett, hogy most kijött a lépés. Lehet, hogy valakinek van egy nagyívű szakmai elmélete, nekem viszont nincsen. Hajtsunk!
Egy újabb förtelmes meccsen vagyunk túl, most éppen a Genoa ellen nem jött ki a lépés. Így a hétre jutott két 0-0 is, megfejelve Bonucci kiállításával, egészen gyászos. Vagy inkább csak kezd visszatérni az elmúlt három-négy évre jellemző nihil.
