vélemény kategóriaarchívum

Még egy nagy lélegzetvételt kérnénk

Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű. Igazából nehezen tudom megmondani azt is, hogy ez nálam honnan ered – talán megedzettek az elmúlt évek, öregebb is lettem, fogalmam sincs. Viszont egy biztos: ezt az átigazolási ablakot, és megeshet, hogy még a következőt is, vagy az isten tudja majd, még melyiket, de ki kell bírnunk. Mármint a nélkül, hogy komoly elvárásaink legyenek – attól még persze lehetnek, de továbbra is azt mondom: nem éri meg egyelőre mindazt a dühkifejtést, ami esetleg indokolt lehet. Continue reading

Felszállásra felkészülni

Itt van, megjött, leszállt Malpensán: megint egy új szezon, megint egy új edzővel. Vincenzo Montella megérkezett Milánóba, és bele is vágott a melóba, mi pedig megpróbáljuk összeszedni az első pár nap történéseit, ami a kisrepülő vezetése alatt történt. Az optimizmus töretlen, de azért még jó nagy szürke foltok is vannak, amiben csak elveszünk, mint az a bizonyos szamár. Continue reading

Üdvözlet Vincenzo Montellának

Kedves Olvasók, nem nagyon frissült a blog mostanában, igaz, igény sem volt rá, legfőképpen ezért, azért, meg amazért. Pedig lett volna miért, hiszen biztosan tudjátok, hogy visszavonult a klasszikus értelemben vett Milan utolsó aktív figurája, Abbiati, itt hagyott minket sokak nagy reménysége, El Shaarawy is, leigazoltuk az új Immobilét, ami szerintem egyébként már kortárs művészet a Galliani úr részéről. No de beütött a Broxit is, amelynek közvetlen szövődményeként a címben szereplőt fogjuk innen keresztül szidni, hogy mekkora egy dilettáns csődtömeg. Hát, akkor, ha már leporoltam a taccsos jelszavamat, és beikszeltem az összes platós teherautót (ez aztán a szadizós captcha!), akkor sebaj, nosza, hajrá, gyerünk, posztoljunk, e-lő-re a dicsőséges jövőbe!

Continue reading

Egyelőre kapkodjuk a levegőt

Tegnap este valahogy kimaradt az életemből a milannews elalvás előtti megnyitása – nem mintha ez a napi rutin része lenne, de amennyire szó volt Mihajlovics elküldéséről a Juventus elleni meccs előtt, annyira nem történt semmi közvetlen utána. Azonban úgy tűnik, Berlusconi még betartotta a ma eltörölt boltzárat, és a vasárnapját a családdal töltötte, mert semmi nem történt hétfőn késő estig – ma kora délután meg már frissítheti a CV-jét a szerb. Continue reading

Ki oszt lapot kinek?

A Verona-meccs előtti sajtótájékoztató könnyen lehet, hogy egy folyamat kezdete lehet Mihajlovics Milanjánál, amire később még fogunk emlékezni. Egyetlen elcsöpögtetett, morzsányi információ ugyanis az egész szezont befolyásolhatja: ha pedig valamiből nincs tengernyi a szerb képzeletbeli raktárján, akkor az mindenképpen a türelem.
Continue reading

Ez már tényleg az új kezdet

Túl vagyunk mindenen, ami elengedhetetlen egy szezonkezdet előtt: nem túl sikeres felkészülés, egy jó hosszú és gyakorlatilag kifürkészhetetlen mercato-sztorik, és a hagyományos bemutatás – ezúttal a szurkolók részéről is. Vasárnap meg jön a Derby, ami most tényleg rengeteget nyomhat abban a kérdésben, hogy akkor merre állhatunk arccal a folytatásban. Continue reading

De én nem ilyen lovat akartam!

Valószínűleg mindannyiunk számára megvan az a momentum, ami köt bennünket a Milanhoz. Valószínűleg mindannyiunk számára van egy, vagy éppen több játékos, akire mindig is fel tudtunk nézni, és valószínűleg számtalanszor hallhattuk és tulajdonképpen úgy is érezhettük, hogy a Milan-család szlogen valójában is létezik, és nem csak egy rossz maszlag. Viszont egyre több jel utal arra, hogy át lettünk verve, fiatal barátaim. Continue reading

Megint várhatjuk a végét

Péntek délután elkezdődött az új szezonra való felkészülés: ez a Raduno megint más volt valamiben, hiszen előtte hivatalosan is bemutatták Szinisa Mihajlovicsot, és kérdezni is lehetett Silvio Berlusconitól: még ha úgy tűnt, hogy nem kapunk, de végül elhangzottak ígéretek is, mi pedig várhatjuk a mercato végét, hogy ebből ugyan mi sül majd ki. Idénykezdet, és ami egy nap alatt történhetett –  a hajtás után. Continue reading

Rózsaszín álmok és tehénszar a pofádba

Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.

Continue reading