Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.
vélemény kategóriaarchívum
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de…
még mindig van admin jogom!!! Mindez feljogosít arra, hogy osszam az észt továbbra is rendületlenül. Szóval az a nagy helyzet, hogy bekövetkezett az, amire semmi esélyt láttam: ez a Mr. Bee csak megvette a klub kisebbségi tulajdonrészét, sok, nagyon sok pénzért. Bár maga a hivatalos kommüniké „csak” annyit mond, hogy a következő nyolc hétben a két fél tárgyalni fog a 48%-os részesedésről, ezt mindenki úgy értelmezi, hogy megegyezés van, csak ki kell dolgozni a részleteket. És igen, valószínűleg ez így is van. De mi minden következik ebből? Mi az, ami miatt még mindig húzom a számat? Hajtás után egy kis elmélkedés, kategorikus kijelentések nélkül.
Pukkan-e a lufi?
A lehető legjobb termelői mézzel öntötték le azt a madzagot, amit egészen eddig húztak előttünk: Carlo Ancelotti visszajövetele, 120 millió költhető euró, hangzatos tervek – erről mind olvashattunk az elmúlt hetekben, azonban egyelőre ez a kártyavár kezd összedőlni, bár durva lenne, ha nem lenne alatta még álló talapzat. Közben tartottak egy régiós választást is, ami talán sok mindent megmagyarázhat. Continue reading
Mr Bee és a Doyen Sports: VAFFANCULO!
Jó erősen kikérdeztem Csirkót a levlistán erről az egész ökörségről, erről szól a következő poszt. Ez az egész még szarabb, mint az a film, amiben felcsinálják Schwarzeneggert. (Ki volt az a beteg állat, aki ezt kitalálta?) Lényeg a lényeg, csirkónak külföldi billentyűzete van, úgyhogy nem lesznek ékezetek, úgy készüljetek. Tudom, hogy sokaknál leszállt a rózsaszín köd, de ez nem tiniszerelem, hanem kibaszott kurva üzlet. Olvassátok el a posztot, gondolkodjatok el rajta, aztán gondoljátok meg, hogy minek örültök legközelebb.
SZENZÁCIÓ! HUFFNÁGEL PISTI MEGVETTE A MILÁNT!!!
Az évezred legnagyobb üzletének hírére lefagyott a teljes Wall Street, fel kellett függeszteni a kereskedést az összes vezető piacon. A mindenkit sokkoló bejelentés lehetséges következményeiről Kovászos B. Aladárt, a QUASTOR Befektetési és Tanácsadó Zrt. vezető elemzőjét kérdeztük. „Úgy vélem, a meglehetősen volatilis piaci környezetben valószínűleg látszik, hogy sokakat megzavart az eset. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az, hogy a zimbabwei beszerzési menedzser index kedvezőtlen alakulása sem vetette vissza az általános kockázati étvágyat a bluechipek benchmarkján, nagyrészt ennek a bravúros húzásnak köszönhető. Nem véletlen, hogy Obama elnök is háláját fejezte ki Mr. Huffnágelnek a GDP grandiózus növekedésére gyakorolt elévülhetetlen korrelációjáért.”
Continue reading
Torino – Milan 1-1 // Középcsapat-szindróma
Az eredmények, a mutatott játék, a hullámzó teljesítmény, azaz a szimptómák alapján a Milan, mára, középcsapattá süllyedt. Viszont a vezetőség, és a szurkolók többsége ezt nem akarván belátni, hűen hiszi, és próbálja bizonygatni, hogy nem, a Milan még mindig topcsapat. A tegnapi játéknak nevezett förtelem is ékes bizonyítéka középszerűségünknek, mert hiába nullázuk le a Napoli, Roma duót, közben négy pontot bezsebelve, ha rá pár napra, elvileg frissebben, 1 pontot összegzünk a félelmetes Sassuolo, Torino páros ellen. Emberhátrány ide vagy oda, ez a csapat nem játszhat így, telefosott gatyával senki ellen sem. Hajtás után dühöngés, és nem csak.
Continue reading
Nincs szükség átcímkézésre
Még az óévben sikerült nyélbe ütni egy olyan üzletet, aminek egy részéről gyakorlatilag a komplett nyarunk szólt. Alessio Cerciért nem voltunk hajlandóak fizetni majd’ 20 millió eurót, ellenben a kezünkbe került egy olyan ütőkártya, amire nem tudott nemet mondani az Atletico Madrid. Mivel hamarosan nyit a téli piac, elé megyünk ennek is, meg természetesen véleményezzük, mivel egy egykoron ötvenmilliós csatárról relatíve ritkán mondanak le ingyen, karrierje során másodjára. Continue reading
The Armero Case
Már a leigazolása után rögtön a kezdőben kapott helyet minden lehetséges Pippo-csapatban, azonban ehhez képest egyetlen egyszer sem Armero volt a bal hátvéd Inzaghi Milanjának bajnokijain. Pedig megvolt, és meg is lenne rá az esély, akár a hétvégi derbin is, ennek ellenére szóba sem kerül, mint opció, mi meg most jól kibeszéljük.
Continue reading
Not all about the money
Túl vagyunk egy újabb felkészülési időszakon (fontos kiegészítés, hogy mercatón még nem!), ami nem azt hozta ki belőlünk, hogy kifogytunk a pozitív jelzőkből. A probléma leginkább ott áll, hogy az évek során rendre hasonló periódusokon vagyunk túl. Ahhoz képest, hogy idén minden okunk megvolt a bizakodásra, csak sikerült szét cseszni augusztus közepére – és megint a romok közül felküzdve várjuk a bajnoki rajtot. Continue reading
A felnyitott akta
Hitetlenkedve olvastuk az elmúlt hetek kapushíreit napról-napra: bár Agazzi tényleg keveseket győzött meg Amerikában, Abbiati pedig nem Benjamin Button életét éli, Gabrielnek meg nem lett több tapasztalata a szezon vége óta, azért nem mertünk volna nagy lóvét pakolni arra, hogy jönni fog egy kapus. Diego Lopez már leszállt Milánóban, és megkezdi karrierjét a klub ötödik spanyolja. Continue reading