Lazio – Milan 2:2 / A Jó, a Rossz és a Taktikánk

Hol is kezdjem. Egészen jó koncepció állt össze a fejemben azzal kapcsolatban – ez még bővem a meccs előtt fogalmazódott meg bennem, a félreértések elkerülése végett – hogy mire fogom felfűzni ezt az összefoglalót. Szombaton kora este két ismerősömmel gondoltam kinézek a Bartók Fesztre, mégiscsak a nyár utolsó napja, Hiperkarma, Műegyetem, alterlányok, sör, engem ennyivel meg lehet venni kilóra. A Belgát offolom, hazaérjek a rangadóra, vigyázó tekintetem rája vethessem a produktumra, ha már öfit írok belőle. Életem ötlete volt.

Continue reading

Első rangadó, reménytelen dallamok: LAZIO-MILAN

A címben szereplő rangadó csak az illető csapatok neve miatt mondható ugyan rangadónak, nem az első két forduló alapján. Mikor beírtam magam a titkos beosztásokat tartalmazó táblázatba a nevem emellé a meccs mellé, mint első blog írás a szezonban, még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen negatívba fog állni a szénánk, sőt még reménykedtem is, hogy a két bemelegítő mérkőzés után ezt a rangadót simán letoljuk izomból, hát a sors, Fonseca, s nemes fiai felül írták ezt, ennek méltán negatívabb, de nem annyira negatív beharang következik alább, mintha egyből idegből szombaton írtam volna….

Continue reading

Parma – Milan 2:1 Lesz ez még jobb is!

Kezdetét vette az Seria A idei szezonja is. Az első forduló olyan gyorsan és önfeledten elmúlt, hogy már rögtön itt is van nekünk a második. A Parma otthonába látogattak szeretet fiaink. Itt jegyezném, meg hogy, aki egy sima háromgólos győzelmet tippelt nekünk, na, az nem is tévedhetett volna nagyobbat. Lejjebb megpróbálkozom a meccs kielemzésével illetve a csapat és Pioli akarom mondani Fonseca taktikai elképzeléseit kicsit körbe járni. Meglátjuk, hogy sikerül. Continue reading

°2 Giornata: Parma Calcio 1913 – AC Milan / Jó lesz ez srácok!

Olasz bajnokság, 2024-2025, második forduló. A Milan a Parma csapatához látogat. A vendégek a Pioli korszak „legszebb” időszakát idéző 80 perces produkciót bemutatva is ki tudták csikarni az egy pontot otthon a vérszomjas Torino markai közül, míg a hazaiak azzal a Fiorentina-val játszottak 1-1-es döntetlent, akik a világverő Pusiaki támadásait is átengedték háromszor Európa míves porondján. Ez természetesen lineárisan arra enged következtetni, hogy még akár a JFuturo felküldve is nyernénk! Ehhez képest egész komolyan lesz ez véve, a lehetőségekhez képest.

Continue reading

Valami Amerika: Miami – Toronto 2:2

Végre elkezdődött a Calcio Vice Milano cityben is. Mindenki úgy várta ezt az évadot, mint a szervízből visszaérkező laptopot, amit már évek óta csak toldozott, foltozott, miközben tudvalevő volt, hogy ezen csak a Windows újrahúzása segíthet. Aztán az új masina be is mutatkozott egy Toro elleni kékhalállal, és okkal szegezhetjük neki Fonottszéknek, meg a játékának, hogy: https://www.youtube.com/watch?v=aiIeHxX16E0&t=10s  

De a helyzet szerencsére messze nem olyan ganyé, mint amilyennek elsőre tűnik. Tovább után ki is fejtem, miért.

Lencsevégre kapták a srácokat a tengerentúl, íme pár lesifotó, kezdve a Misterrel.

Continue reading

Felbőg a blogmotor # Milan v Torino

Váratlanul, és teljesen ütemtelenül, mint ahogyan Kaká eltette a hosszúba a kővé meredt van der Sar mellett 2007 áprilisában, elindulnak a Seria A 2024/25-ös küzdelmei. Az EB és az olimpia bőven szolgáltatott rá lehetőséget, hogy lebontsuk, és felhígítsuk magunkban a tavalyi, igen tömör élmény-képződményeket. Ettől még nagyon meleg van, és főleg nagyon korán. Na de, ha már nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy megnyissam blogunk 15. szezonját, akkor igyekszem a magam öreges módján, ha nem is kivágni a rezet, de nem feláldozni a lökhárítót, ahogyan azt tették itt néhány perce bizonyos roppant meggondolatlan fiatalemberek, felhajtva oda, (és főleg olyan rössel) ahogy és ahová egyáltalán nem kellett volna.

Continue reading

Búcsú – Olivier Jonathan Giroud

Nehéz dolog egy olyan összefoglalót írni a – sztem – mindannyiunk által kedvelt és ami fontosabb, „elismert” férfiistenségről anélkül, hogy ne legyek elfogult és objektív tudjak maradni. Giroud számomra – és már villantok is egy szubjektív szempontot – annak a korszaknak az elmúlását és egyben egy reménytelibb jövőnek a kezdetét jelentette hozzánk igazolásakor, amelyre kimondottan nehéz szívvel és fájdalmasan gondolok vissza. Az egyik kedvenc „képem”, melynek talán a kummantszekcióban is nyoma lenne a régi felületen, az az, amikor Kevin Constant teljesítményét egyszer kimondottan jóra és bizakodásra okot adónak tartottam az egyik bajnoki után. Bár még nem tudtuk…és ekkor még hol volt a vége annak a borzalmas időszaknak…

Continue reading