Giornata 35 /Genoa-Milan / Szezonhajrá

Most már tényleg elérkeztünk a bajnoki hajrára. A 35. forduló zárásaként Genovába látogat kedvenc csapatunk. Ugyan a mérkőzésnek nem sok tétje van már, persze a három ponton kívül. De még a három megszerezhető pont sem jelent igazából semmit egyik csapatnak sem, ugyanis győzelemmel egyik gárda sem mozdulna előre, és vereség esetén sem csúszhat egyik fél sem lejjebb jelenlegi helyezésénél. Ilyen hangulatban érkezik ez a rövid felvezetés is.

Ami minket illet, nem sok minden történt a csapattal az előző héten, a hatalmas velencei diadal óta. Sportigazgatónk továbbra sincs, az átigazolási és szerződés-hosszabbítási pletykák persze pörögnek, viszont bárminemű hivatalos bejelentés nélkül ezeket nem kell túl komolyan venni. Amit még el lehet mondani a csapatról, az az, hogy végre talán sikerült megtalálni és kijelölni egy irányt, ami mentén lehet haladni és hétről hétre készülni a meccsekre. Ami még szintén fontos, hogy végre nincs minden héten legalább öt poszton változtatás a kezdő csapatot illetően. Így pedig az edzéseken berögzült sémákat talán sikerül végre a pályán is átadni. Jobb későn, mint soha, tartja egy bölcs portugál közmondás.

Most pedig még egy rövid értekezés a Genoáról is. Jelenleg a tizenharmadik helyen tanyáznak. A kiesést már biztosan elkerülték, még ha a szezonban ez nem is nézett ki mindig ennyire simának. Náluk is volt évközben edzőváltás, és ugyanúgy, mint nálunk, nekik is sikerült inkább előrelépni edző tekintetében, mint rontani a helyzeten. Patrick Vieirát nevezték ki, aki összességében nem is végez rossz munkát arrafelé. Még ha az utolsó öt meccsük nem is néz ki annyira jól: vereség a Lazio, Juve, Como hármastól, egy döntetlen a Veronával és egy győzelem az Udinese ellen. Igazi kiscsapatos mérleg. Érdemes lehet egyébként egy-két játékosra is figyelni náluk, és most nem Messiasra gondolok. Évek óta keressük Theo cseréjét, pedig csak rá kellett volna nézni a Genoa balhátvédjére; Aaron egy igen korrekt szezont hoz, és nem Ballo-Touré mércével. Valamint a középpályán is érdemes figyelni Frendrup játékát. Nem lenne baj, ha vele ki tudnánk váltani a középpályáról Musah-t, esetleg Loftus-Cheeket majd a nyáron.

Ki emlékszik erre?

Tehát este 20:45-kor kezdés Genovából. Turbóra továbbra is számítunk a kezdőt illetően. A magam részéről remélem, hogy sikerül a szezont szépen zárni, és hozni az ilyen kötelező meccseket még így a végén, ha már szezon közben nem akart összejönni a dolog.

Lukító a Lukirtó # Inter 0-3 Milan

Az élelem bére — ez már a késő Kádár-kor, a névadó már nem is élt talán, mert az is JóVicc volt, hogy Gróß elvtárs bontott tégláért ment Aradra. A Mester a tengelyesen nem szimmetrikus zakóban — hej, ha ilyet hordana valamelyik portugál!

Pajtik, elértük a szezon tetőpontját, óriási győzelmet aratva a városi derbyn bejutottunk a Coppa döntőjébe. Dícsértessék! Ennyire nagyon régen nem vertük meg a kuzinokat, most egy örök klasszikus ugrik még be 15-16-ból, Mihajlovic regnálása alatt, amikor még a benga Alex is gólt szerzett. Üdvrivalgás, kalaplengetés, hozsánna, élvezkedés! Nagyon megérdemeltük, kijárt már ez nekünk! Itt arra gondolok, hogy nagyon sokan még mindig leülünk a képernyő elé 3 vagy épp 6-7 naponta, és végigszenvedjük a szokásos, szemgolyófeloldó programot. Hajtás után nem elemzünk sokat, mert úgyis minek.

Continue reading

Udinese 0-4 Milan / Clean Sheets

Győztünk! Nem kicsit, nagyon! Micsoda este volt, és micsoda mérkőzés! Új formáció, új csapat, új edző, és egyből minden a helyére került, főleg a zebrette. Na jó, ez csak részben igaz, még nem egészen került a helyére a zebrette. Most megpróbálkozom a lehetetlennel, visszafogottan értékelni ezt a tegnapi produkciót, talán sikerül.

Szóval nyertünk 4:0 az Udinese ellen, ráadásul idegenben. És igen, én szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen volt. Hanem végre tényleg egymásra talált az edző és a csapat. Ezen sokat segít az is, hogy nem kell három naponta meccseket játszani. Végre van idő kidolgozni a megfelelő taktikát, vagy éppen az edzéseken átadni a saját elképzeléseit Conceição mesternek. Meglátjuk a következő fordulókban, hogy alakul ez az egész. Jó lenne, ha maradna ez a 3-4-3 hadrend a következő Atalanta és az Inter elleni Coppa meccsen is. Mert az a két meccs lesz az igazi szintmérő, és elég hamar kiderülne, hogy valóban használható-e ez a formáció.

Na de mielőtt ez kiderülne, örömködjünk kicsit, ránk fér. Leaonak és Theonak pláne, így együtt nem tudom, mikor volt utoljára ennyire jó meccse. Persze, ha a két legjobb játékosodat behelyezed a nekik leginkább megfelelő pozíciókba, akkor abból bizony ez lesz. Kristensent már tényleg kezdtem sajnálni a végére, Runjaic végül megkegyelmezett neki, és lecserélte a 75. perc körül. Biztos, hogy ez a meccs után lesz egy-két álmatlan éjszakája.

Akire pedig még érdemes kitérni és kiemelni, az Pavlovic. Ebben a három védős rendszerben még inkább előjönnek az erősségei. Nem ismer elvesztett labdát vagy elvesztett párharcot. Emellett még rendszeresen fel is tudja cipelni a labdát, ha szükséges, vagy éppen teljesen váratlanul feltűnik az ellenfél tizenhatosánál is. Meg úgy nem mellesleg, ha már ott van, akkor befejel egy szögletet is néha-néha. Mint ahogy tette azt péntek este is. Ez a hármas így a baloldalon, ha egyben maradna egy minden bizonnyal kaotikus nyári mercato után, és maradna ez a három védős rendszer, még nagyon sok szép dolgot tudna nekünk mutatni. Viszont annyira bizonytalan jelenleg minden a klub körül, hogy erre túl nagy összegben nem mernék fogadni.

Érdemes még kicsit a csapat védekezésével is foglalkozni, és nem csak egy játékost kiemelni. Plusz egy emberrel hátul, labda nélkül azonnal visszaálltunk 5-4-1 formációra. Ez nagyon kevés helyet hagyott az ellenfélnek bármire is. A pálya közepe gyönyörűen le volt zárva, és emellett még az is hatalmas segítség volt, hogy Gabbia úgy rakta zsebre Luccat, mint a fogadóiroda előtti járdán talált 20 ezres köteget Tonali fénykorában. Így pedig nem volt más választása az Udinesének, mint hosszú indításokkal próbálkozni; ezeket viszont Maignan, Tomori vagy éppen Pavlovic nagyon szépen begyűjtögették, még mielőtt bármi is lehetett volna ezekből. Szóval úgy néz ki, még a csapat védekezését is sikerül rendbe rakni. Nagyon jó lenne, ha nem egymeccses csodáról lenne szó.

Itt pedig egy kis kitérő. Maignan elvileg rendben van, eszméleténél volt, amikor levitték a pályáról, és a kórházba szállítása alatt is végig. Szerencsére semmi komoly sérülés nem lett az ütközésből. Szombat reggel már haza is mehetett Milánóba, és elvileg kedden újra edzésbe állhat. Jimenez szintén rendben van, ugyan ő még a pályán maradt az ütközés után, de pár percre rá cserét kért. Viszont nála sincs semmi komoly gond, így az Atalanta ellen akár már mindketten ott lehetnek a pályán.

°32 Giornata: Udinese – Milan / Tavaszi dagad a milyen Feri?

Sporttársak, és kispajtások, itt egy meglepetés: ma újra felbőg a szériá motorja a hétközi, válogatott bl szünet után. Mindannyiunk kedvenc csapata nem kell, hogy messzire utazzon a pofonért győzelemért, viszont az előjeleket nézve kevés érdekes dolog történt a pályán, sőt, azon kívül sem sok a nyúz. De legalább külön vámot nem szabott ki Puli bölcs, és jóképű elnöke a Milan-ra, az idei produkció miatt. Mondjuk ez bármikor változhat.

Continue reading

Milan – Fiorentina 2-2: Ha nem lenne, ki kéne találni!

Mondja mai napig sokszor drága Nagymamám, amikor valaki akkora penetráns, bődületes, tankönyvbe illő faszságot csinál, amit nem lehet ép ésszel bírni. Ezt mondta rám is, amikor 8 évesen, avarégetés kellős közepén nagy ötletnek tartottam megragadni egy szénfekete ágat, hogy aztán egy másodfokú égési sérülés boldog tulajdonosává váljak. Ha nézne Milan meccset, ugyanezt mondaná Gerryre, Furlanira, Paraticire, pedig ő még itt sincs, Zlatanra, valószínűleg Konszira és egészen biztosan Musah-ra. Ez utóbbi jómadártól a szezon hátralévő részében kon(s)zisztensen megvonom a hülyenevet. Anyád is akkor hív a teljes neveden, amikor baromi rossz fát tettél a tűzre (vagy esetemben veszel ki onnan). Röviden végigszaladok a szombati világégésen.

Continue reading