Megint egy nyögvenyelős 3 pontot sikerült hazahoznunk idegenből, de ez is ugyanannyit ér, mint a parádés győzelmek. El lehetett volna dönteni az elején, az viszont nem a mi stílusunk, minden Milan szurkoló átlagéletkorát csökkentenie kell ennek a csapatnak, ahol csak lehet, legyen szó mercatoról, sérülésekről, szerződéshosszabbításokról vagy persze meccsekről. Így szeretjük őket, mert basszus mennyire jó már, hogy valahogy mindig behúzzuk a végén.

Zsinórban begyűjtött 4 zacskó után, a 18. helyen találva magukat alaposan megijedhettek a Hellas vezetői, és utolsó mentsvárként keresztyén hitükhöz fordulva kinevezték Csoffadt helyére azt a legendánkat, akinek a neve pont azt jelenti, ami a poszt címe. A jó Bocchetti, Kazany kánja, a moszkvai télből ideiglenes jelleggel kimentett remete, Oroszország hőse. Akinek jutott 9 meccs Pippo nagyszerű 10. helyezett Milanjában, és a tagja volt annak a különleges alakulatnak, amely a 2015 téli mercato során volt hivatott felrázni a csapatot: Fernando Torres, Cerci, Suso, Destro, Antonelli, Kingsley Boateng és persze a jó Raklap. A posztnak nem tisztje feleleveníteni azt a kiváló szezont, csak így madártávlatból szeretném mintegy felvillantani a ma este találkozó karmikus energiák lenyűgöző, magával ragadó, apokaliptikus jellegét. Hajtás után rövid felskiccelés az estére, mert még szeretnék én is kapni valamit az októberi nap erejéből.

Continue reading →

Az odavágóhoz hasonlóan nem túl nagy élmény nekiállni ennek a posztnak – kicsit jobb a helyzet, mivel ezúttal abszolút nem a játékosainkon múlt ez. Ettől függetlenül persze kár a meccsért, lehetett volna belőle valami nagyon szép, de legalábbis izgalmas, ehelyett a bíró egy nevetséges ítélettel vágta tönkre az egészet. Ez ráadásul nem először történik meg az elmúlt években, úgyhogy a tovább után kieresztjük kicsit a gőzt, aztán lehet küzdeni a továbbjutásért.

Kartársak, azért szép volt ez így, volt egy óriási visszatérőnk a kummantszekcióban Bandi személyében, az eredményjelzőn pedig Dikaz és Zsuzska bukkant fel újra. A játék maga mélyen alulmúlta a megszokottat, de Sanyi legalább ma is király volt. Tavaly nem tudtuk elkapni a rabruhás bandát, most ez végre összejött, az igazi alázás azonban elmaradt, ha valakik ellen nagyon örülnék, akkor az első 3 helyen őket mondanám, de majd legközelebb. Hajtás után szögletből is betalálunk.

Continue reading →

A Juventus ellen soha nincs nem fontos meccs, de ez a mostani különösen nagy jelentőséggel bír. Mindkét csapat számára vízválasztó lehet: ők jönnének fel, nem csak a tabellán, hanem hitben is, hogy akár a liga legjobb csapatait is meg tudják verni, és versenyben lehetnek velük, nálunk pedig azokat a kételyeket kell eloszlatni, amik az utóbbi hetek során keletkeztek, hiszen nem vagyunk túlságosan jó passzban. Tét tehát bőven van, a tavalyi két meglehetősen unalmas derbynél izgalmasabb meccsre van kilátás este 6-tól.

Papíron ettől a meccstől várhattuk a legkevesebbet a csoportkörben, és még a sérülések is a legjobb ütemben ütöttek be, szóval óvatosan mentünk neki a szerda estének. Még így a limitált elvárásokkal együtt is komoly gyomrosba szaladtunk bele, a tavalyi BL körben nem volt ilyen súlyos vereségünk, sajnos osztálykülönbség volt a csapatok között, pedig jelenleg ez a Chelsea sem a közvetlen európai elit része. A tovább után rövid fenyítés, aztán felejtés.

Pajtások, bajban vagyok egy kicsit ezzel a poszttal, mert a modern világfutballt nem követem. A minap is mutatta a kollégám, hogy kiket vett meg Fantasyban, mondom, jó vagy, de nincsenek odaírva a nevek, mit csináljak ezzel. A saját csapatom meccseit nézem, mert azoknál nincs jobb. Nekem is csak 24 órából áll a napom, slussz. Nyilván egy-két dolgot hajlandó vagyok megguglizni, ha valaki tényleg nagyon jó, mint például Henry, akkor róla azért előbb-utóbb én is hallok, de ennyi. Annyi biztos, hogy Anglia nagyon durván nem a mi terepünk, oda mi nem nyerni járunk. És az is, Sándor akkora Báró ebben az új szerelésben, hogy lehullik a szeplő az összes szigetországi széplányról. És persze, tele van képtelenségekkel a világ, ha román vendégmunkás vagy Angliában, akkor vissza kell húzz a sátortáborba, ha az EU-ban akarsz lenni, hát gondoltuk mi ezt ’96-ban Causescu alatt, amikor csak a falu egyetlen tévéjében láttunk sima női lábat? Szavad ne feledd, a kukások 3 meccs után +11-es gólkülivel menőznek a halálcsoportjukban, a kuzinok pedig a görényvitéz góljával ütik a Bárkát. Hajtás után óriási szagmai meglátások.

Vicces ezeket a sorokat írni, mert egyáltalán nem ez volt a poszt címe, amikor a 90. perc környékén elkezdtem nagyvonalakban gépelgetni az óvatosan örömködő posztot, hogy aztán egy nagyon buta szabálytalanság után Bajrami betekerje az egyenlítést, ezzel kivégezve néhány “így is tudni kell nyerni” és hasonló mélységű soromat, melyeket dühösen töröltem, hogy mire felnézzek egy reneszánsz remekmű elevenedjen meg szemeim előtt: az isteni Radó felhőkarcoló magasságból lefejeli a labdát a mindig kicsit lesajnált, de most hőssé váló Ballo-Tourénak, Leao elképesztően laza emelése meg már “csak” a katarzist hozta. A bajnok tud ilyet, ahogy ezt megint megmutatta.

Végre újra leírhatom, hogy Tatarozó Sándor: IMÁDOM!!! A scudetto letéteményese, a csapatfotók állandó főszereplője, akire mindig számíthatsz, ha lerobban a csapatbusz: a román, akit szeretünk. Tavaly is ilyenkor lépett pástra, szerencsét is hozott, idén se legyen másképp. Stef mester egyre inkább bízik benne, azt mondta, hogy a lábával is ügyes lesz, ez azért már akkora extra lenne, mintha kiöntene egy összeroskadt Lautaro Martinezt a betonkeverőből, előrehozták a karácsonyt? Akiben még nagyon nagy bízási van, az Bivaly Túró, ha valaki esetleg azt gondolta volna, hogy már régesrég kölcsönadtuk a Matáv Sopronnak, nos, nem, sőt, kezdeni is fog a nagy öreg. A harmadik csavar a történetben Bodega kezdetése, bár ez már nem is akkora che cazzo, hiszen a jövő héten csak meg kéne agyalni a Cselszkijt, Bence hadd pihenjen. Hajtás után csövesdisco.