Bundáskenyér a múlt heti olajból # Betis v Milan

 

 

Kedveskék, folytatódnak a Bolygóközi Kalandok, az úticél Betis városa, Lisszabon agglomerációjában. Mint ahogyan – remélhetőleg – már megfeledkeztetek róla, az odavágón nemhogy szarul és még pocsékul is játszottunk, de még elég rendesen ki is kaptunk, bár lett volna az a rigó. De nem volt. Úgyhogy most revansot vehetnénk, ha tudnánk és akarnánk. Verbálisan ezt már megtette Gatta, de gyengén fog ez tettekben materializálódni. Ez pont nem az az ellenfél, és nem az a helyzet. A Társaság egy picit ki van fingva, és jól láthatóan a bajnokság az a sorozat, ahol a céljainkat el tudjuk érni. Minden más csak luxus, egy ilyen erőforráshiányos gárda esetében meg egyenesen pocsékolás. Ha most még akár ki is kapunk, simán továbbmehetünk Cipruson és odahaza a Wiener Neustadt ellen. Én nem tudom, ki hogy van vele, de jobban szeretném, ha Keszi inkább a hétvégén, a Juve ellen adna bele mindent, és azt sem szeretném látni, hogy pl. Kotrót is szétrúgják. Szöszke Boris meg Ex-excapitano villogjon most inkább, meg Maugli, ha be lett volna nevezve. (Öltöztessék be Bigliának, senkinek sem tűnne fel.) A luzitánokról azóta sem tudtam meg sokat, max annyit, hogy még játszik Joaquin, és náluk. Nem is nagy a pocakja, 48 évesen teljesen jó az. Hajtás után lehetséges kezdő, egy tipp és forzakiáltás. Continue reading

Capitano # Udinese 0-1 Milan

 

2 nap után nem valami hálás feladat öfit írni. De az bizony nagyon hálás volt, amikor Capitano jött, szerelt egy óriásit a félpályán, felkelt, felszaladt a tizenegyes pontig, aztán két hidegvérű vagy tétova passz után kilőtte a bal sarkot. Mindezt a 90-akárhanyadik percben, 0-0-nál, már-már lemondva a győzelemről. Nos, ezt a szerepet valahogy így képzeljük el. Ez bizony bármelyik elődjének a becsületére vált volna, és akkor ne is beszéljünk a kevésbé dicső közelmúltról. Egy igazi vezéri teljesítmény, le a kalappal! És akkor köszönjük még meg a csapatnak a szezon első, kapott gól nélkül lehozott bajnokiját, mindezt Zapival meg Ignáccal végig a pályán. Higu sérülése aggasztónak tűnt, de nem nekünk, hanem a púposoknak. Játszik a srác. Hajtás után nagyon vékony összefoglalás. Continue reading

Jean, pókhálózza le a sarkokat! # Udinese v Milan


De hát miért uram, hisz minden hétvégén megcsinálják ezt a vendégcsatárok. Akkor csak írjon egy bizonylatot, hogy ki tudjuk számlázni az albérlőnek. Remélem, ez vasárnap délre volt olyan rossz, elérje a mindenféle földi jók s a kellemes pihenés által megemelt fájdalomküszöböt. Ha nem, szóljatok, és próbálkozom még majd. Este megyünk a kiszebrákhoz, hogy kihozzunk mindent ebből az egyhónapos ciklusból, ami benne volt, benne lehetett. A jövő heti zacskózás előre borítékolt, utána pedig jön megint a megszolgált két hetes válogatott-szünet. Hellyel-közzel ez a mai muri dönti el, miféle lesz a zamata ennek a hónapnak. Ha sikerülne kiszenvedni itt is a vereség és a döntetlen elkerülését, akkor maradhatna a vigyori pofa. Minden más esetben gyűlnek a paparazzi-fotók, ki látta a faszkalap Contét Milánóban. (Vagy Prandellit. Vagy Zelenkát.) Könnyűnek nem lesz könnyű. De hogy mennyire lesz nehéz valójában, hát, ismerjük már magunkat… Hajtás után röviden felvezetjük a témát.

Continue reading

Nem is mi lennénk, ha… # Milan v Genoa

Kedves Olvasók, az első fordulóból elhalasztott griffkopasztásra ma este kerül sor, fél kilences kezdéssel. És akkor le is megy a tizedik forduló. Ki kell mondani, van egyfajta szimbolikája a történetnek. Ha sikerül legyűrni a vendégeket, akkor bizony ott fogunk vigyorogni a 4. helyen, tíz forduló után, úgy, hogy nem lesz olyan érzésünk, hogy túl sok pontot nyertünk volna a tombolán, ezekért bizony keservesen megdolgoztak a srácok. És ha nem jön össze, akkor „csak” egy újabb világvége, és a méltó 6. hely, ami nekünk jár. Az ilyeneket nem szoktuk behúzni, kínosan betartjuk, meddig ér az árnyékunk. A válogatott meccsek utáni kört eddig erősen felemás teljesítménnyel hozzuk, aki ebből jósolni tud, az biztosan tud olvasni a disznók beléből is. A Genoa egyébként korrekt kis fiókcsapat, legalább a San Siróban nem szoktak megverni minket. Persze a döcivel sem vagyunk sokkal beljebb. Ők sincsenek egyébként világbajnok formában, két pontot hoztak a zebrás szafari kalandokból. Hajtás után roppant vékony felvezető.

Anno

Continue reading

Női kézilabda # Milan 3-2 Sampdoria


Hölgyek, Urak, jól jöttünk ki a sok rohanással, hibával, esztelenséggel tarkított meccsből.  Próbál neki örülni az ember, csak nem fér a fejembe, hogy miért kell még mindig itt tartanunk. Teljesen esetleges volt az egész. Ebből nem lehet rendszert csinálni. Illetve, dehogynem lehet, csak akkor minden harmadik meccset nyerjük majd meg. (Nagyjából itt tartunk most is.) Én sok mindent megértek, tényleg nagyon sok mindent, és nem is azzal van a bajom, hogy tele vagyunk lyukakkal. Hanem inkább az fáj, hogy nem látszik kiút ebből az őskáoszból. Pedig – becsületére legyen mondva – Gatta próbálkozik, de ez még mindig nagyon messze van a valamitől is. Suso második próbálkozásra már eltalálta, a Fed meg nem tartott kamatdöntő ülést, ezért nem mozgott szeszélyesen a Dollár. Ennyi röviden, ennyin múlott. Hajtás után egy szuszra értékelünk, hisz már nyakunkon a genoai viadal második felvonása. Continue reading

Vernyák off # Milan v Sampdoria

Pajtások, pajtásnők, majd akkor kezdjünk el  szontyologni a tócsa felett, ha valóban a földre borult az a keservetös tejeskancsó! Volt most gyorsan egymás után két világi szenny-genny, szar-szutyok-ótvar pöcskenőcs meccsünk, az igaz. De ezekről ennyit és többet ne. Még semmi sem veszett el, hisz mi lett volna meg?! Más szempontból, ha október végén még azért nem Szevasz topol a negyedik hely, akkor azért annyira mennydörgősen kibaszottul de kurvára mennyire még nem lehet elbaszva minden. Persze most az kell, hogy holnap este ékes példával tétessék zárójelbe mindaz, amiről szó volt. A lehetőség adott, a feladat megoldható, a körülmények legalább kielégítőek. Ezt meg lehet csinálni. És meg is kell. Hajtás után szűkre szabott felvezetés. Continue reading

Csapjunk oda az asztalra! # Madonnina

Hölgyek-Urak, egy picit belealudt a Szerkesztőség a hosszú hétvégébe, csúszik egy picit a kongatás. Cserébe viszont elmondhatom, hogy sose hallottam még olyan szépet, hogy Szívfájó-bérc, a Csóványosról pedig  csakugyan embert próbáló sötétedés után lefókázni. Legalább annyira, mint a rögtön kezdődő derby. A srácok már ott vannak a San Siróban, Gatta már mindent elrendezett. Reméljük, nem fog leszállni a sötétség senkinél sem, mert akkor a valóságban is utolérne minket a szívfájás. Kilátásaink megalapoznak egy óvatos duhaj, nem ábrándos, de szívből jövő és megalapozott derűnek. Tudjuk, hogy mit tud az Inter – az Inter sokat nem tud. Tudjuk, mit tudunk mi – nem sokat, de talán eleget tudunk. Tudjuk, mit nem tudunk. Ha ebből a nemtudásból egy nagyon erős kapisgálás szintjére el tudnánk kecmeregni, nem lenne, nem lehetne félnivalónk. Félnünk-rettegnünk ettől az Intertől nem kell. És hát úgyis a tucatmeccseken dől majd el. Hajtás után nagyon röviden előmelegítünk. 

A hőskor

Continue reading