Hölgyek-Urak, egy picit belealudt a Szerkesztőség a hosszú hétvégébe, csúszik egy picit a kongatás. Cserébe viszont elmondhatom, hogy sose hallottam még olyan szépet, hogy Szívfájó-bérc, a Csóványosról pedig csakugyan embert próbáló sötétedés után lefókázni. Legalább annyira, mint a rögtön kezdődő derby. A srácok már ott vannak a San Siróban, Gatta már mindent elrendezett. Reméljük, nem fog leszállni a sötétség senkinél sem, mert akkor a valóságban is utolérne minket a szívfájás. Kilátásaink megalapoznak egy óvatos duhaj, nem ábrándos, de szívből jövő és megalapozott derűnek. Tudjuk, hogy mit tud az Inter – az Inter sokat nem tud. Tudjuk, mit tudunk mi – nem sokat, de talán eleget tudunk. Tudjuk, mit nem tudunk. Ha ebből a nemtudásból egy nagyon erős kapisgálás szintjére el tudnánk kecmeregni, nem lenne, nem lehetne félnivalónk. Félnünk-rettegnünk ettől az Intertől nem kell. És hát úgyis a tucatmeccseken dől majd el. Hajtás után nagyon röviden előmelegítünk.
A hőskor
